Többször is kihangsúlyoztam már, hogy a Luxen-sorozatot csak egy kihívás miatt olvasom még. Ennél a kötetnél azonban komolyan elgondolkodtam a DNF-en (a do not finish jelenség lényege a félbehagyás), mert beszédes az, ha az ember olvasás helyett inkább a telefonját nyomkodja.
A könyv egyetlen pozitívuma az írói stílus könnyedsége, mely lehetővé teszi a gyors olvasást, és ez bizony nagyon sokat nyom a latban. Gondolkodni sem kell rajta, hiszen alig van cselekménye, és ami van, az is kiszámítható, szóval legalább nem tart sokáig a szenvedés. Csak emiatt vagyok vele olyan jószívű.
Daemon fixációja és Katy paranoiája már a kezdetektől kiakasztott. Szegény csaj egyre butább és naivabb, ahogy haladunk a történetben, a picsogásával pedig kiérdemelne tőlem egy hatalmas pofont. Daemontól továbbra is a falra másztam, nála rosszabb férfi karakterrel még nem igazán találkoztam szerintem. A változó szemszínről meg mintha már olvastam volna valahol... hol is? Ja, igen, a Twilightban, aminek a Luxen majdnem egy az egyben koppintása. A szerelmi háromszög is mintha lett volna abban a másik történetben is, ráadásul egész hasonlóan, mint itt, de biztos csak én látok nem létező párhuzamokat a két könyvsorozat között... Eme számomra borzalmas toposz fokozása, hogy Katy pár sor beszélgetés után képes lenne rámászni Blake-re. Borzalmas.
Bár nem vagyok kimondottan odáig a romantikusokért, olvastam már jót közülük - na ez nem az. A férfi főszereplő - akiért elvileg odáig kellene lennem - egy idegesítő, lenéző valaki, egyáltalán nem birtokolja azokat az erényeket, mint mondjuk Rhett Butler az Elfújta a szélben. (De ne egyből egy ekkora klasszikushoz hasonlítsunk, legyen mondjuk Kjell A királyné és a gyógyírből.) A történetre sem mondanám, hogy kiemelkedő, a könyvnek ugyanis nincs izgalmas, értékelhető cselekménye olyan 200 oldalon keresztül. Itt Katy hisztijét olvashatjuk. A fordulatok - már ha lehet őket így nevezni - kiszámíthatóak, béna, túlírt akciójelenetekkel tarkítottak.
A lány kapcsolata Daemonnel a végletekig toxikus, és káros viselkedésmintákat mutat a fiatalabb generációknak. Katy anyja nagyjából egy töltelékszereplő, hiszen amikor egy neki nem tetsző dolgokkal szemben végre fellép, az írónő azzal sem kezd semmit, Katy hisztijével csírájában elfojtja a javulásnak még a lehetőségét is. Spoiler, hogy hal meg karakter a könyvben, de az írónő nem alakította ki a kapcsolatát Katyvel, így ez a "fordulat" lényegtelen. Lehetett volna mellbevágó jelenet is akár - de nem lett az.
Az emberek folyton keresik a választ a kérdéseikre, és nem mindig tetszik nekik amit találnak. Az igazság néha rosszabb, mint a hazugság.
312. oldal, Könyvmolyképző, Szeged, 2017
472 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633736319 · Fordította: Miks-Rédai Viktória
Összességében
Csapnivaló könyv idegesítő szereplőkkel és nagyjából nulla cselekménnyel, de legalább az írói stílusnak köszönhetően gördülékeny a szöveg, és nem tart sokáig a szenvedés. Ezt az egy pozitívumot tudom kiemelni ebből az újragondolt Twilightból.
A sorozat kötetei
>> 2. J. L. Armentrout: Ónix <<
3. J. L. Armentrout: Opál
3,5 J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés 3.
4. J. L. Armentrout: Origin
5. J. L. Armentrout: Opposition – Ellenállás
J. L. Armentrout: Obsession – Függőség
Ha tetszett, olvasd el ezeket is:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése