Fülszöveg
Tizenhét inch, azaz negyvenhárom centi, úgy is mondhatnánk, szűk két arasz – ekkora Scarlett O'Hara dereka, és erre nagyon büszke. A gazdag, déli földbirtokos lánya minden ujjára kap udvarlót, de neki csak egy kell: Ashley Wilkes. A férfi azonban mást vesz feleségül. Scarlett bosszúból férjhez megy, éppen azon a napon, amikor kitör az amerikai polgárháború.
Az elkényeztetett, magabiztos tizenhat évesből nagyon gyorsan felnőtt lesz a háború szörnyűségei között. Egyet akar csak: megtartani a családi birtokot, amiért akár az ördöggel is szövetkezne. Három férj, három gyerek, a beteljesületlen szerelem – a könyv végén, tizenkét évvel később, Scarlett felelősségteljes nő, aki kezdi érteni az életet.
Margaret Mitchell egyetlen regénye 1936-ban jelent meg, és óriási sikert aratott. Azonnal megfilmesítették a kor szupersztárjaival, és Scarlettet a legtöbben azóta is a gyönyörű Vivien Leigh alakjában képzelik el. Pedig „nem volt szépség”, de ezt a férfiak nem tudták megítélni, , „annyira elbűvölte őket”. Érdemes tehát elolvasni a regényt akkor is, ha a filmet – talán többször is – láttuk már: az alakok összetettebbek és elevenebbek – nemcsak Scarlett, hanem Ashley Wilkes és az ördögi Rhett Butler is…
Készült a regényből több musical is, sőt Magyarországon Dvořák zenéjére hatalmas sikerű balett. S mindeközben a könyvet minden új generáció felfedezi magának. Amerikában a Biblia után a legnépszerűbb mű, harmincmillió példányban kelt el.
Magyarra már 1937-ben lefordították, azóta olvashatjuk – és olvassuk is.
Véleményem
Sokáig tartott elolvasni ezt a regényt, de úgy érzem, megérte. Összetörte a szívemet, és ha nem tudnám, hogy nagy hatással volt rám, biztosan érezném abból, hogy egyszerűen nincs kedvem másik könyvhöz, mióta befejeztem - éppen ezért gondolom azt is egyébként, hogy nem fogom tudni teljesíteni a hónapra kitűzött céljaimat.
Nehéz összeszedni a gondolataimat a regényről, több napig jegyzeteltem, hogy ezt a bejegyzést megírhassam, és így is azt érzem, hogy semmi újat nem fogok tudni mutatni.
A könyv - szerintem - három fő téma körül forog: a múlt, a Dél bemutatása, és hogy ezt hogyan tette tönkre a polgárháború; az otthon szeretete, és a gyökerekhez való kötődés; valamint az, hogy egy egyszerű eszme mennyire motiválhat valakit - gondolok itt Ashley-re. Hogy őszinte legyek, ez a legutóbbi nagyon idegesítő volt számomra, mégis tudom, hogy Scarlett képtelen volt elengedni az Ashley-ről alkotott idilli képet, és azt is tudom, mennyire szenvedhetett miatta.
Scarlett egy aranyásó, és ez a tulajdonsága is kissé bosszantó volt, ettől eltekintve viszont mégis egy hihetetlenül erős jellemnek tartom, és ez az erő az, ami a negatív tulajdonságait ellensúlyozni tudja. Pénzéhsége miatt toxikus jellemnek gondolom, és mai szemmel nézve nem tudom azt mondani róla, hogy volt nem mérgező kapcsolata, hiszen vagy a férjeinek volt sanyarú sorsa, vagy Rhettel való házassága során neki. Sajnos nagyon hamar fel kellett nőnie, és nem a klasszikus értelemben. A XIX. században gyakori volt a korai házasság és gyermekvállalás, az viszont eléggé ki tudja kupálni az embert, ha fiatalon elveszti a férjét (még ha nem is szerette), vagy ha háború zajlik körülötte. Éppen amiatt, hogy hamar lesz túl nagy felelőssége, picit magamra ismertem benne, és emiatt kedvenc szereplőmmé vált. Mégis úgy gondolom, hogy Melanie a történet igazi hőse, hiszen mindig jó és önzetlen maradt, és igyekezett mindenkinek a segítségére válni. Melanie e tekintetben sokkal erősebb, mint Scarlett.
Mivel Scarlett ilyen összetett jellem, alig vártam, hogy olvashassam Claudia Hochbrunn és Andrea Bottlinger pszichológiai elemzését, úgyhogy hamar fel is csaptam a könyvet és elolvastam az ide vonatkozó részt. Sok újdonságot nem nyújtott. Felsorolja Scarlett azon tulajdonságait, amiket már én is megállapítottam róla, és sajnos szerintem nagyon leegyszerűsítette a jellemét.
Azzal a nézőponttal viszont egyet kell értenem, hogy Scarlett és Rhett a történet vége után nem fog kibékülni. Ez az érzés csak még erősebb volt, amikor megnéztem a filmet. Kettejük jelleme, az, ahogyan bántak egymással, és Bonnie elvesztése nem teszi lehetővé, hogy Scarlett visszaszerezze a férjét. Apropó Bonnie, szerintem Scarlett is épp eléggé meggyászolta a maga módján a kislányt, mondjon akárki akármit.
Tetszik, hogy a történet vége tulajdonképpen nyitott marad, és az olvasó döntheti el a saját érzései alapján, hogy szerinte hogy kellene folytatódnia. Mivel azonban határozott álláspontom van, nincs szándékomban elolvasni a folytatásokat. Biztos vagyok benne, hogy nagy csalódás lenne.
Összességében
A film
Persze amint becsuktam a második kötetet, elhatároztam, hogy meg fogom nézni a filmet, ami viszont kissé csalódás volt a könyv után.
Wade és Ella létezése kimarad a filmből, pedig szerintem kulcsfontosságú szerepük van Rhett szempontjából. Rhett odavolt Wade-ért, ezt a könyv többször is bemutatja, illetve a férfi azért határozza el, hogy megváltozik, mert Scarlett nem foglalkozott a gyerekeivel, rossz hírneve miatt a kisfiú egy zsúrról is lemaradt. De nem csak ők maradtak ki a történetből, hanem sok más kulcsfontosságú figura is, mint például Will Benteen. Persze ha a könyv minden egyes aspektusát belerakták volna a filmbe, sokkal hosszabb lenne. És így is éppen elég hosszú (3 óra 43 perc); két részletben néztem meg - természetesen nem a producerek által hagyott szünetben megállítva, hanem szigorúan ott, ahol az első kötet véget ér.
Gerald halálának körülményei felháborítottak a filmben, időrendileg nem a megfelelő helyen került rá sor, ami miatt a cselekmény kissé megváltozott és nem érződött olyan súlyos eseménynek. Illetve legalább említést lehetett volna tenni halálának az eredeti körülményeire, nem "lerendezni ennyivel".
Libabőrös lettem, amikor észrevettem bizonyos párhuzamokat a film első és második fele között. Mivel sokáig tartott elolvasni, a legapróbb részletekre nem emlékeztem, a filmben viszont tisztán látszik a párhuzam Gerald és Bonnie halála között (bár ez a könyvben is érzékelhető, viszont eléggé szájbarágósan), illetve sokszor visszatérnek bizonyos kifejezések egyik szituációból a másikba. (Suellen: "A mama azt mondta, hogy a kéziről ismerszik meg az úrihölgy", majd a jelenet, amikor Scarlett pénzt akar kérni Rhettől a börtönben.)
Ha a könyvhöz hasonlítom a filmet, akkor csak 4 csillagot tudok adni, elvonatkoztatva viszont 5-öt adnék.
Kedvenc idézetem
Frankly, my dear, I don't give a damn.
Rhett Butler, 3:37:28.
***
Ti mit gondoltok erről a történetről?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése