Ha eddig panaszkodtam, hogy nem értem a kiegészítő kötetek létjogosultságát, majd mégis a kezembe vettem ezt a borzalmat, csak magamra vethetek. Ismét megbizonyosodhattam ugyanis afelől, hogy teljesen feleslegesek ezek a kötetek, a történetet nem viszik előbbre, csak más nézőpontból mutatják a már ismert sztorit.
Az
Oblivion konkrétan semmi újat nem mutat. Az eredeti sztorit nem viszi tovább, maximum egy-két helyen foltozgatja a lyukakat, de egyébként teljesen olyan volt, mintha újra elolvastam volna az
Obszidiánt. Elismerem, nagy munka lehetett az írónőnek a korábbi regényét végignyálazni és kimazsolázni minden információt, ami Daemon történetének szempontjából akár a legkisebb jelentőséggel is bírhat, de sajnálom, hogy megcsinálta, ezt az időt és energiát fordíthatta volna valami értelmesebbre. Számomra a könyv egésze egy rettenetes
szenvedés volt. Untam, untam, és untam. Vontatott volt, arról nem is beszélve, hogy felerősödött bennem az érzés, hogy egy átírt
Twilight-ot olvasok.
Amikor Katy Swartz a szomszédomba költözött, rögtön tudtam, hogy baj lesz. Nagy baj.
Bajra pedig igazán nincsen szükségem, hiszen nem vagyok idevalósi. A társaimmal a Luxról érkeztem a földre, egy tizenhárommilliárd fényévre lévő bolygóról. Ráadásul ha valamiben biztos vagyok, az az, hogy az emberekben nem lehet megbízni. Félnek tőlünk. Olyasmikre vagyunk képesek, amikről ők csak álmodnak, és pokolian gyengének tűnnek mellettünk – mert azok is.
Kat azonban olyan közel kerül hozzám, mint még senki más. Akaratlanul is vágyok rá – és szeretném felhasználni a képességeimet, hogy megóvjam. Meggyengít engem, pedig én vagyok a legerősebb luxen, és az én feladatom, hogy védjem a többieket. Ez a hétköznapi lány tehát mindannyiunk végzete lehet. Hiszen a luxeneknek van egy hatalmasabb ellensége is – az arumok – akikkel szembe kell szállnom.
Ha beleszeretek Katyba – egy emberbe – nem csupán őt sodrom veszélybe. Talán mindannyiunk pusztulását okozom… de azt nem hagyhatom.
Sem Katy, sem Dee nem tudott szimpatikusabbá válni Daemon szemszögéből, míg ő maga egyre idegesítőbb lett számomra. Valami csúcs, hogy mennyire gyerekes és döntésképtelen, miközben természetesen azt hiszi magáról, hogy ő aztán egy nagymenő valaki. Az általa megjelenő szexizmus is néha kissé túllőtt a célon, csak a szememet forgattam, amikor Katyből látszólag semmi nem létezett számára a testén kívül. Gondolatait többször erőltetettnek éreztem, egyértelműen sütött róluk, hogy nő által kerültek megfogalmazásra, így aztán a karakter nélkülözi még a minimális hitelességet is. Megfordult a fejemben, hogy megkérem páromat, olvassa el a könyvet, és véleményezze a férfi főszereplő gondolatait, aztán rájöttem, hogy nem akarom ilyen szenvedésnek kitenni őt (tekintsünk el attól, hogy azonnal nemet mondana).
Minél többet olvasom a Luxen sorozatot, annál kevésbé találom Katy és Daemon kapcsolatát romantikusnak vagy szexinek. Nem tartom működőképesnek, sokkal inkább toxikusságot fedezek fel benne, hiszen sem Katy, sem Daemon nem tudja eldönteni, mit is akar valójában, vagy ha tudják is, bebeszélik maguknak az ellenkezőjét.
Egyszerűen nem tudom ésszel felfogni, hogy lehet ennek a könyvnek 90% feletti a Molyos értékelése. Megfordult a fejemben, hogy esetleg ennyire hiányozhat az emberekből a kritikai gondolkodás, ami elég sok mindent megmagyaráz ugyan, mégis kétségbe ejtő a könyveken túli, valós világot nézve. Ismét nagyon úgy érzem, kinőttem már az ilyesmi történetekből, későn érkezőként nem tudom őket élvezni. Nagyjából tíz évvel ezelőtt, amikor nagy sláger volt, valószínűleg jobban tetszett volna, most azonban ha nem kihívásra olvasnám (az egész sorozatot, Szűz Máriám), valószínűleg már rég abbahagytam volna.
Összességében
Felfogni sem tudom, hogy szerethetik ezt a kötetet annyian, hiszen történetileg semmi újat nem nyújt, amit az Obszidián ne tudott volna már bemutatni, a szereplők pedig egyre csapnivalóbbak. Míg a két lány, Katy és Dee inkább semleges maradt számomra, Daemon egyre inkább idegesít és úgy en bloc toxikus karakternek tartom.
A sorozat kötetei
>> 1,5 J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés <<
2. J. L. Armentrout: Ónix
2,5 J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés 2.
3. J. L. Armentrout: Opál
3,5 J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés 3.
4. J. L. Armentrout: Origin
5. J. L. Armentrout: Opposition – Ellenállás
J. L. Armentrout: Obsession – Függőség
Ha tetszett, olvasd el ezeket is:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése