A Zodiákus Akadémiára már akkor felfigyeltem, amikor először ütötte fel a fejét külföldi könyves bloggereknél, így aztán persze amikor megláttam, hogy magyarul is meg fog jelenni, egyből landolt a kívánságlistámon. A megjelenéstől számított pár napon belül rendeltem is magamnak egy példányt, és még aznap elkezdtem olvasni, azonban hamarosan rá kellett jönnöm, hogy ez a könyv bizony borzasztóan rossz és semmi eredetiség nincs benne. Előre is szeretnék elnézést kérni mindenkitől, aki szerette. Figyelem, spoileres tartalom következik.
SPOILER ALERT
A Zodiákus Akadémia két főszereplője egy ikerpár, Tory és Darcy, akik valójában egy párhuzamos, mágikus univerzum trónörökösei. Tizennyolc éves korukban az univerzum legnívósabb iskolájának egy tanára ellátogat a lányokhoz, majd közli velük a hírt - ismerős? - mire a lányok mindenféle gondolkodás nélkül elfogadják a tényt és készek belevetni magukat a mágikus világba. Lehet bennem van kevés életösztön, de én biztosan furán néztem volna, ha valaki ilyesmivel elém áll, a Vega ikrek azonban bizonyára sokkal életképesebbek nálam, mert ez őket egy cseppet sem zavarta.
Ikrek vagyok.
Impulzív. Kíváncsi. Makacs.
Ikertestvér. Egy olyan trón örököse, amiről semmit sem tudok. És mint kiderült, tündér vagyok.
De természetesen nem ilyen egyszerű a dolog – születési jogom elhódításához nem kell mást tennem, mint hogy bizonyítsam, én vagyok Szolaria legnagyobb hatalmú természetfeletti lénye.
Ha úgy vesszük, ez igaz is, hiszen a Vad Király lánya vagyok. De az apró betűs részből kihagyták, hogy a királyság minden egyes tündére magának követelné a trónomat, ha megtehetné.
Az akadémia, ahova bezsuppoltak, kib*szottul veszélyes és pokolian menő. Vámpírok harapdálják a gyengébb diákokat a folyosókon, a vérfarkasok minden teliholdkor a Jajongó Erdőben csapnak orgiákat, és akkor még nem is beszéltem a szirénekről, akik kifacsarják az érzelmeidet. Ahogy arról sem, hogy a borzasztóan dögös főmágia-professzorom fogdabüntetései után a túlélők terápiára szorulnak.
Az órák tök érdekesek, főleg, ha élve vészeled át őket. No és az Ikrek csillagjegy, amivel az egészet kezdtem?
Ez határozza meg az elemi mágiámat, és befolyásolja a sorsomat, szóval bele kell vetnem magam az asztrológiába, ha el akarom látni az osztálytársaim baját, ami amúgy a tanmenet része.
A legnagyobb problémám a sárkányivadék, akinek láttán hevesen nyáladzani kezdek, és aki a trónomra ácsingózik, ráadásul három pszichó haverjával mindent megtesz azért, hogy pokollá változtassa az életemet.
Semmi más dolgom nincs a túlélésen kívül. De lehet, hogy a végzet máshogy gondolja. A francba, miért nem Roxfortból kaptam levelet?
Valószínűnek tartom, hogy az írópáros egy-egy tagja alkotott meg egy-egy főszereplőt, ami már csak abból kifolyólag is problémás, mert a saját főszereplőjét mindenki tudat alatt is leginkább a saját képére alakítja, a Vega ikrek pedig finoman szólva is kanalak abban a bizonyos fiókban. Ennek apropóján felmerül bennem a kérdés, hogy a való életben a két írónő vajon milyen személyiségjegyekkel rendelkezik.
Mindkét ikerlány végtelenül buta. Tory esetében ott van az első elementálóra, amikor a tanár konkrétan közli vele, hogy a vámpírharapástól csökkenhet a varázsereje, majd a következő oldalon meglepődik rajta. A lánynak egyébként erősen düh- és/vagy indulatkezelési problémái vannak. Darcy ezenfelül szerencsétlen és szánnivaló is, ráadásul még talán a testvérénél is butább és életképtelenebb. Éppen történik vele valami traumatikus, erre cselekvés helyett mit csinál? Nekiáll nézegetni a hajvégeit, hogy mennyire töredezettek.
A két lány pontosan tisztában van vele, hogy többen is az életükre törnek, ők azonban bármiféle stratégia megbeszélése helyett elmennek bulizni, ahol jól leisszák magukat, majd az ellenségeikkel fanyalognak. Ahhoz képest, hogy korábban nem is tudtak a varázserejükről, vagy arról, hogy trónörökösök lennének, elég hamar megtanulták irányítani az erejüket, két hét elteltével már a legnagyobb természetességgel viseltetnek iránta és nagyképű módon feltételezik, hogy erősebbek a tanáraiknál. Azután a következő oldalon meg mégsem így van, nem tudnak vele bánni és gyengék. Én őszintén nem tudtam itt követni a logikát, és teljesen elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaki ennyire magabiztos legyen a varázserejével kapcsolatosan. De persze ha a tanulásra összpontosítanának, hol maradna a könyv buli-faktora, hogyan lenne a lányoknak esélye arra, hogy a világ legrosszabb döntéseit hozzák meg? Berúgva menjünk be egy sötét sikátorba, ahova egy ismeretlen személy hívott minket, és ne szóljunk senkinek? Ez az, menjünk! Ez aztán egy halálesetben végződik, majd ez az ismeretlen személy elhív minket egy másik titkos találkozóra? De jó ötlet!
Az ikerpár cselekedetiből teljes mértékben hiányzik a logika és a megalapozottság. Az örökségükből csak a pénz érdekli őket, eszükbe sem jutna mélyebben beleveti magukat a szüleik halálának történetébe, mely esetleg választ adhatna - ha az ő kérdéseikre nem is (hiszen semmilyen kérdést nem tesznek fel), az olvasó kérdéseire legalább.
Térjünk rá a mellékszereplőkre. Adott nekünk négy örökös, akiket én személy szerint nem tudtam megkülönböztetni, mert kívül-belül teljességgel egyformák. Mindegyik izmos és helyes és izmos és ahhh, lépten-nyomon bántalmazzák az ikerpárt fizikailag és szóban egyaránt, ez a lányokat azonban egyáltalán nem tartja vissza attól, hogy romantikus (és szexuális) kapcsolatot létesítsenek velük, majd nézegetnek, amikor az amúgy ellenségeik ezt kihasználva keresztbe tesznek nekik. De komolyan, mennyi intelligencia kell ahhoz, hogy ne enyelegj valakivel, aki amúgy el akar tenni láb alól?
Térjünk át az utolsó szereplőcsoportra, a tanárokra. Kezdjük azzal, hogy kreativitás szempontjából az írónők egy tízéves szintjén mozognak, ugyanis ennyi idősen neveztem el a Harry Potter-koppintásom szereplőit úgy, ahogy ők a sajátjaikat. Pyro professzor a tűz elem tanára, Washer professzor a vízé, rajtuk kívül itt van Nova igazgatónő és egy Orion professzor. De bármelyik tanárról is legyen szó, egyiknek sincs semmi kiállása vagy presztízse a diáksereggel szemben, az örökösökkel szemben meg aztán pláne. Hab a tortán, amikor egy tanár próbál kerítőt játszani, vagy hogy a professzorok is épp olyan szexisták, mint az akadémián mindenki más.
Orion professzor volt az, aki elvitte a lányokat Szoláriába, később azonban gyökeresen megváltozott a viselkedése és a lehető legellenségesebb volt az ikrekkel. Majd megint megváltozott a viselkedése, ekkor már védelmezte őket. Ez eleinte összezavart, nem tudtam mire vélni, majd nagyjából a könyv felénél elkezdtem sejteni, hogy valami olyasmi szerepe lesz a történetben, mint a Harry Potterben Piton professzornak. Hogy igazan van-e, az az első kötet végéig nem derült ki egyértelműen.
A negatív karakterek negatív viselkedést szülnek, a könyvben folyamatos a zaklatás mindenféle elképzelhető formája - testi, lelki, szexuális. A végtelen mennyiségű szexizmus "legtermészetesebb formájában", a bántalmazásban nyilvánul meg, melyet a Vega ikreknek a diákoktól és a tanároktól egyaránt el kell viselniük; főleg ez utóbbi szomorított el. Molyon @Anett_Monos_2 fogalmazta meg a leglényegretörőbben: "abúzus minden mennyiségben". Egyszerűen felforrt az agyvizem attól, hogy egyesek szerint ez a viselkedés normális és tolerálható, szó szerint szorongtam az olvasás közben, hiszen én magam is voltam célpontja iskolai gúnyolásnak.
Mindemellett fontosnak tartom megemlíteni, hogy Peckham és Valenti a lehető legrosszabb oldalról közelíti meg a bullying témáját. Az, hogy a lányok nem csak hagyják, hanem egyenesen a bántalmazóik karjai közé vetik magukat, a lehető legrosszabb reakció, és a valósággal véleményem szerint teljes mértékig szembemegy. Ezen a vonalon elindulva a történet könnyen összekapcsolódhatna Jay Asher regényével, mely a Tizenhárom okom volt... címet viseli.
Az ébredés cselekménye egy párhuzamos világban játszódik. Ilyen még például A Végtelen Történet vagy az Alice Csodaországban és King A Setét Torony című sorozata. Ezek mindegyikében a fantasy világ sajátságos elemekkel bír és a legutolsó részletig jól átgondolt, Peckham és Valenti azonban ezt sem tudta megugrani. Nagyon erőltetett és nagyon mainstream ötleteket ötvöznek, azonban az írónők mintha nem tudták volna eldönteni, mit is akarnak pontosan, ezért egybegyúrtak mindent. Például az az örökös, aki egyszerre tündér és vámpír is, miközben uralni tudja az egyik elemet. Ugyanezt éreztem az ikrek képességeinél is. Mindkét lány olyan nagymenő és olyan erős, hogy mind a négy elemet birtokolni tudja (azért ezen a ponton felkiáltottam, hogy "avatárok b+!").
Az elemek és a fajok között egyébként semmi rendszer nincs, vagy legalábbis én nem véltem felfedezni. Pedig mennyi értelme lenne, ha kategorizálni lehetne a szereplőket bizonyos feltételrendszer alapján, majd később ezen rendszer alapján valószínűsíteni a képességeiket, vagy az újonnan felbukkanók képességeit. De az az írónők számára biztosan túl logikus és követhető lenne, meg kell keverni az egészet. Bőven lett volna ebben a gondolatmenetben potenciál, azonban ami ki is lett használva ebből, az el lett rontva. Vannak például olyan karakterek, akik unikornissá tudnak változni (és közben tündérek is, igen), de őszintén nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, amikor egyikük rózsaszín, a másik pedig zöld színt öltött. Értem én, hogy amúgy az unikornisok kitalált lények, de nem lehetett volna legalább minimálisan tartani a létező lószínekhez?
Az akadémián túli életről pedig konkrétan semmit nem tudunk meg. Bár ez csak a sorozat első kötete, és a későbbiekben bőven lesz még lehetőség ezt a hiányosságot pótolni, úgy gondolom, hogy ha a világépítés egy fantasy sorozat legelső részében egy ekkora nulla, az negatívan hat a sorozat többi kötetére is. Vegyük elő példának ismét a Harry Pottert: a Harry Potter és a bölcsek köve című nyitókötet mintegy 50 oldallal rövidebb Az ébredésnél, Ronon keresztül azonban megismerhetjük a varázslók életét a Roxfort falain túl is. A Zodiákus Akadémia történetében pedig csupán annyit tudunk meg a külvilágról, hogy valakit meggyilkoltak, és ez rossz.
A koppintásokról pedig még nem is tettem említést. Eleve minden diák egy iPad-szerű cuccal járkál, amin alap applikáció a FaeBook nevű közösségi oldal. Végtelenül eredeti, a tanulók életét is nagyban megkönnyíti... Ennél már csak az volt rosszabb, amikor a FaeBookról "beemeltek" posztokat a szövegbe, és minden bejegyzés, minden hozzászólás legalább egy, de inkább több hashtaggel végződött. Komolyan azt hittem, kifolyik tőle a szemem.
És hogy miért is gondolom azt, hogy ez egy nagyon gagyi Harry Potter-koppintás? Itt van nekünk négy ház, ahova az uralt elemeik alapján a diákok bekerülhetnek, és egy tesztelős kiválasztási folyamat veszi kezdetét az egyes házakba való beosztáskor (oké, ezt még elhiszem, hogy így adta ki a lépés). Viszont az akadémia épülete mellett húzódik a Jajongó erdő, melyből a diákok ugyan nincsenek kitiltva, de bemenni nagyon veszélyes (a Tiltott Rengetegről hallott valaki?), illetve a házak pontozási rendszerben versenyeznek egymással, mely során a tanárok pontot adhatnak és vehetnek el a különböző házaktól azok megnevezésével. Mintha ilyet is olvastam volna már valahol. A történet legelejét pedig már említettem.
Ha a világépítés egy nagy nulla volt, akkor a cselekmény biztosan mínuszos előjelet kap tőlem. A századik oldal környékén egyébként legszívesebben félbehagytam volna a könyvet, annyira nem történt benne semmi. Egy ütős fantasytól nem faék egyszerűségű cselekményt várnék, úgy meg főleg nem, hogy egyesek a könyvet egyenesen dark fantasynak titulálják.
Konfliktus azon kívül, hogy túl kellene élni az akadémián töltött időt, nem nagyon van. A karaktereknek nem volt célja, pedig lehetett volna bőven. Nekik elég volt, hogy kaptak egy kis pénzt, amit elkölthettek piára meg ruhákra, és amúgy mindenki milyen szexi, milyen izmos meg milyen jó segge van. Sőt, amikor futottak valahova, lobogott a hajuk. Ja, és mindig mindenki turkál a saját hajában. Ráadásul olyan megfogalmazás is van, hogy "megdugtad a száddal a nevem" (265. oldal, ISBN: 9789635828395, 2025).
Ilyen és ehhez hasonló eseményekkel kellett megbirkózni az olvasás során. Itt pedig visszakanyarodnék a világépítéshez, ugyanis ha abban lett volna valami értékelhető, valószínűleg mozgatná a fantáziámat, hogy mi lehet itt még, és kézbe venném a folytatást. Azonban érdemleges események nélkül, fejezetenként logikai bukfencekkel tarkított szöveggel ez a részemről nem fog működni. Vegyük például az ösztöndíjak esetét. Az órákon szinte semmi nem történik, a tanárok többsége passzív szereplő, aki hagyja a diákjait azt csinálni, amit akarnak. Így eleve nem értem a Vega ikrek (vagy bármely más szereplő) képességeinek a fejlődését, másrészt nincs megindokolva, mire kapnak annyi pénzt ösztöndíjként, amennyi még négy kézzel szórva sem fogy el.
Egész egyszerűen még az írói stílus sem tudott magával ragadni. Ez lehet az írónők és a fordító hibája egyaránt (a fordítás inkonzisztenciáiról nem is beszélve), mindenesetre csak nagyon döcögősen bírtam haladni a könyvvel. Egyetlen gondolat sem volt, ami egy kicsit is megmozgatott volna, pedig gyakran előfordul, hogy a legrosszabb könyvekből is kiragadok egy-egy mondatot.
A Zodiákus Akadémia már a megjelenésében erősen az asztrológiára alapoz. Alig vártam, hogy többet megtudhassak erről a tudományról, mert azon kívül, hogy a saját horoszkópomat tudom és minden reggel elolvasom, nem sokat konyítok hozzá. Nem vártam volna a könyvtől, hogy a főszereplői is pontosan ennyit fognak csinálni. Bocsánat, egyszer megállapították egy tanárról, hogy biztos mérleg. Az azonban, hogy ezt mire alapozták, nem derült ki a szövegből, szóval továbbra is ugyanannyit tudok az asztrológiáról, mint eddig. Vagyis semmit.
A bónusz fejezetet az írónők valószínűleg viccesnek szánták. Nekem szó szerint fájt elolvasni. @Böbbenet leírása ennek a cselekményéről: "szóval a prof és az égi örökösök cickókat növesztenek, míg egy lány diáknak hímtagja lesz. És a (most már fiú)lánynak pisilnie kell az új nemiszervével. A teremben lévő szemetesvödörbe. És ragaszkodik hozzá, hogy a prof segítsen neki ebben, miközben az örökösök mellettük egymást csöcsörészik, és azon morfondíroznak, hol/hogy ujj@zzák meg egymást/magukat."
Rettentően sajnálom ezt a könyvet. Megjelenését tekintve gyönyörű, szívesen nézegetném akár az egész sorozatot egyben a polcomon, számomra viszont a belső tartalom is fontos. A folytatást már levettem mindenféle kívánság- és várólistámról, mert ha egy sorozat első része ekkora rakás kaki, akkor köszönöm, a többi tizenöt nem érdekel. Teljes döbbenettel állok a tény előtt, hogy a Zodiákus Akadémiának ekkora rajongótábora van, hogy az emberekből ennyire hiányzik a kritikai gondolkodás, és hogy valaki ezt tényleg jó ötletnek tartotta kiadni.
@beatrizcuellarg Cuando vi este trend SUPE que tenía que hacerlo con @Blanca Rey #btchwtf #opera #lakme Lo vi por primera vez gracias a @CHRISTINA SMITH . Pero originariamente es de @Krystal ♬ original sound 𝗦𝘁𝗮𝗿𝗣𝗹𝘂𝘀𝗛𝗶𝗻𝗱𝗶𝗧𝘃
Összességében
Nincsenek szavak, melyek leírnák, hogy ez mekkora egy nagy rakás sz@r volt.
Olvasd el inkább ezeket:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése