Andrzej Sapkowski: A végzet kardja (Vaják 2.)

Fülszöveg
„Sapkowski ​könyvei felfrissítik a fantasy megfáradt zsánerét.”
FANTASY BOOK REVIEW

Az utolsó kívánság nagy sikerű folytatásában Geralt további novellákban küzd szörnyekkel, démonokkal és emberi gonoszsággal…

Geralt a vajákok közé tartozik: mágikus képességeinek köszönhetően, amelyeket hosszan tartó kiképzése és egy rejtélyes elixír csak még tovább csiszolt, zseniális és könyörtelen harcos hírében áll. Ugyanakkor nem hétköznapi gyilkos: célpontjai vérszomjas szörnyetegek és aljas fenevadak, amelyek mindenütt hatalmas pusztítást végeznek, és megtámadják az ártatlanokat. A birodalmat járva azonban fokozatosan ráébred, hogy bár prédái egy része kétségtelenül elvetemült szörnyeteg, mások azonban bűn, ármány vagy egyszerű ostobaság áldozatai.

Andrzej Sapkowski 1948-ban született Lengyelországban. Hazája egyik leghíresebb és legsikeresebb szerzőjének számít. A World Fantasy Életműdíjjal kitüntetett szerző Vaják-sorozatával nemzetközi sikert aratott, könyvei alapján képregények és számítógépes játékok is készültek, 2019-ben pedig a Netflix forgatott belőlük sorozatot Henry Cavill főszereplésével.


Sajnos nekem ez a kötet most csalódás volt. Geraltot megint végigkísérhetjük néhány kalandján, az ismételt novellás megoldás azonban számomra most inkább hátráltatta az olvasást. Nehezen rázódtam bele a történetekbe, zavart az időben való oda-vissza ugrálás, zavart, hogy még mindig nem tudom rekonstruálni fejben Geralt és Yennefer történetének folyamát.

A novellák változékony tempója és gördülékenysége sem éppen segítette elő a kötettel való gyors haladást. A középső két novella, Az örök tűz és a Némi áldozat olyan unalmas volt, hogy felért egy kínzással. Az utolsó két történet és Ciri azonban megmentette a kötetet, és ha nem láttam volna a Netflix-adaptációt, valószínűleg ő lenne az, aki megmenti a könyvsorozatot attól, hogy félredobjam és soha többet ne gondoljak rá. 

A Vaják világa talán az egyik legérdekesebb, amelyről valaha olvastam, azonban még mindig hiányzik egy térkép, amin Geralt kalandozásait nyomon követhetjük. Érdekes lenne, hol keresztezi egymást Ciri és Geralt útja, hol találnak egymásra, merre haladnak együtt. Kettejük kapcsolatát egyébként nagyon szeretem és kifejezetten különlegesnek tartom - csakúgy, mint Geralt és Kökörcsin barátságát. Szerettem olvasni a közös jeleneteiket és sokkal nagyobb kémiát éreztem közöttük, mint például Geralt és Yennefer között bármikor; nem mintha nem szeretném Yennefert.

A történet ez utóbbi hibáját teljes mértékig Sapkowski számlájára írom, ugyanis a mélyebb érzelmeket nem adja át, vagy legalábbis nem jól. Nem tudtam együttérezni a szereplőkkel és gyakran szappanoperának éreztem, amit műveltek.


Összességében
A novellás megoldással már egyáltalán nem voltam kibékülve. Zavart az időbeli ugrálás, és az, hogy nem tudom összerakni Geralt és Yennefer kapcsolatának folyamát. A kötetet egyértelműen Ciri megjelenése mentette meg, különlegesnek és misztikusnak találom kapcsolatát Geralttal. 


Megjegyzések

Megjegyzés küldése