Fülszöveg
Gondold meg, kivel táncolsz…
Ahogy gyönyörű testvérei titokzatos körülmények közepette életüket vesztik a szigeten, ahol magányos birtokuk áll, Annaleigh kénytelen fényt deríteni a családját kísértő átokra.
Annaleigh burokban éli az életét Highmoorban a nővéreivel, az apjával és a mostohaanyjával. Egykor tizenketten voltak, de most, hogy négy lány élete hirtelen véget ért, magány kísérti a pompás termeket. Egyik haláleset tragikusabb a másiknál – egy járvány, egy esés, egy fulladás, egy zuhanás –, és a környező falvakban azt pletykálják, hogy a családot megátkozták az istenek.
Annaleigh-t kísérteties látomások kínozzák, és egyre erősebben él benne a gyanú, hogy a nővérei nem balesetet szenvedtek. A lányok minden éjjel kiszöknek otthonról, hogy fényűző bálokra látogassanak el, hajnalig táncoljanak selyemruhájukban és csillogó cipellőjükben, és Annaleigh nehezen jut dűlőre, megakadályozza-e őket ebben, vagy csatlakozzon hozzájuk a tiltott találkozókon. Kivel – vagy inkább mivel – táncolnak valójában?
Amikor Annaleigh közelebb kerül egy titokzatos idegenhez, aki maga is titkokat őriz, versenyt kell futnia az idővel, hogy eloszlassa a családjára boruló sötétséget, még mielőtt őt magát ragadja el legközelebb.
Lebilincselő regény tele mágiával, fátyolselyem szoknyákkal és hosszú, sötét folyosókkal.
Hagyd, hogy magával ragadjon!
Véleményem
SPOILER ALERT
Egy letehetetlen, izgalmas fantasyre számítottam, és nagyjából ezt is kaptam. Vitt magával a történet, egy kellőképpen kísérteties, fordulatos krimi. Borzongató hangulata van, helyenként ijesztő és groteszk jelenetekkel, melyek közül néhány King-szerűen váratlan és undorító.
Az egy csillag levonást a következők miatt érdemelte ki:
- a lányok kicsit túl sokan vannak és sok köztük a fura nevű, megakasztott az olvasásban
- a herceg nem igazán viselkedik herceghez méltóan, rendkívül ellenszenves, és a Tajték első napján a vacsoránál lejáratja nem csak magát, hanem a lányait is
- nem nagyon lettek kedvenc szereplőim, bár Annaleigh, Cassius, és Verity szimpatikusak voltak, míg Camille és Fisher nagyon nem (Fisher a 18. fejezetnél vált rendkívül gyanússá)
- valahogy lehetett rá számítani, hogy valami ilyesmi lesz a csattanó
- az istenekkel kapcsolatosan lehetett volna még pontosítani, magyarázni
- rengeteg elírás, elgépelés van a szövegben
Összességében
Kedvenc idézetem
[…] a megbánás a lehető legsötétebb rémálom.
194. oldal, Könyvmolyképző, Szeged, 2022
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635970155 · Fordította: Szabó Krisztina
***
Ti olvastátok már ezt a könyvet?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése