Andrzej Sapkowski: Tündevér (Vaják 3.)


A Tündevér tavaly augusztus óta összesen háromszor szerepelt havi olvasmányterves listán (tavaly augusztusban, novemberben, és idén januárban), de hát jobb későn, mint soha, és végre-végre elolvastam. Értetlenkedhetnék, hogy miért halogattam idáig, viszont pontosan tudom a választ és nem szeretném hangsúlyozni, így inkább csak örülök annak, hogy egy ilyen szuper olvasmányban volt részem.


Nem kifejezetten szeretem a novellákat, és eddig az idősíkot is csak nehezen tudtam rekonstruálni, ezért kifejezetten örültem, amikor rájöttem, hogy a Vaják harmadik kötete már regényes formában íródott. Ez sokkal inkább a komfortzónámba esik, és úgy érzem, most indul be igazán a cselekmény, a korábbi történetek csupán a hangulat megalapozásaként szolgáltak, és a főszereplők megismertetéseként.

„Sapkowski ​könyvei felfrissítik a fantasy megfáradt zsánerét."

FANTASY BOOK REVIEW

Több mint egy évszázada élnek viszonylagos békében az emberek, törpök és tündék. Az idők azonban változnak, és ahogy az indulatok egyre magasabbra csapnak, ismét vér áztatja a földet.

Ríviai Geralt, a vaják, egy megjövendölt gyermek születésére vár, akinek hatalma az egész világot képes lesz megváltoztatni – de hogy jobbá vagy rosszabbá teszi, még nem tudni.

Miközben háború árnyéka borul a világra, a gyermeket különleges hatalma miatt többen is üldözőbe veszik, és Geraltra hárul a feladat, hogy megvédje – a vaják pedig soha nem adja fel.

Andrzej Sapkowski 1948-ban született Lengyelországban. Hazája egyik leghíresebb és legsikeresebb szerzőjének számít. A World Fantasy Életműdíjjal kitüntetett szerző Vaják-sorozatával nemzetközi sikert aratott, könyvei alapján képregények és számítógépes játékok is készültek, 2019-ben pedig a Netflix forgatott belőlük sorozatot Henry Cavill főszereplésével. A Tündevérrel egy ötkötetes saga veszi kezdetét a Vaják-sorozaton belül.


A regényes forma ellenére a cselekmény a szokottnál talán lassabban indul, és elsősorban a szereplők közti kapcsolatra fókuszál. A középpontban Ciri és Yennefer ugyanolyan erőteljes és dinamikus párost alkot, mint Geralt és Kökörcsin - így mindegyik kedvenc karakteremből kaphattam egy kicsit. A könyv bővelkedik az izgalmakban, hangulata azonban kissé melankolikus. Emiatt néhány fejezetet kicsit "leeresztettnek" éreztem, de ezekbe is bele lehetett merülni. Sapkowski stílusába - bár még mindig azon a véleményen vagyok, hogy tökéletesen passzol a történethez - megint nehezen tudtam belerázódni. Helyenként nehéz észrevenni a humort, de egyre jobban kezdek ráérezni.

A könyvnek hála a politikai helyzetet most sokkal jobban sikerült átlátnom, mint anno a sorozatban. Viszont még mindig azon a véleményen vagyok, hogy kellene egy térkép a kötetekbe, melyen nyomon követhetjük a szereplők útját, illetve mivel megjelentek régen említett és új karakterek egyaránt, hasznos lett volna egy karakterfelsorolás a még tisztább kép érdekében.

A politika mellett egyértelműen a társadalmi konfliktusok vannak fókuszban, melyeket Sapkowski remélhetőleg a soron következő kötetekben még jobban kifejt. Érezhető, hogy ezen aspektusból a Tündevér csupán bevezető valami igazán keménybe (a hard fantasy kifejezésre keresve a Google egyébként a Vajákot hozza első számú találatnak). A Molyos értékelések alapján a sorozat hátralévő elemei javuló tendenciát mutatnak, emiatt úgy érzem, sokkal jobban fogom szeretni a regényes köteteket, mint a novellagyűjteményeket és a tévésorozatot együttvéve. 


Összességében
A regényes formának hála sokkal jobban élveztem, mint a korábbi köteteket, melyhez az is hozzájárul, hogy a kedvenc szereplőpárosaimra, Cirire és Yenneferre, valamint Geraltra és Kökörcsinre helyeződik a hangsúly. A politikát és a társadalmi viszonyokat illetően tisztult a kép a tévésorozathoz képest, azonban a konfliktusok mélységén érződik, hogy ez a kötet még csak bevezető valami igazán keménybe.


A sorozat kötetei

Megjegyzések

Megjegyzés küldése