A Drakula hivatalos előzménye, amelyet a klasszikus regény szerzőjétől hátramaradt feljegyzések és szövegek inspiráltak.
1868-at írunk, és a huszonegy éves Bram Stoker egy magányosan álló toronyban várja, hogy szembenézzen egy leírhatatlan szörnyeteggel. Feszületekkel, szenteltvízzel és egy puskával felszerelkezve azért imádkozik, hogy túlélje élete leghosszabb éjszakáját. Kétségbeesetten igyekszik papírra vetni mindazt, aminek tanúja volt, ezért feljegyzi azokat az eseményeket, amelyek egészen idáig vezettek…
Bram gyermekkorában sokat betegeskedett, ezért az ideje nagy részét ágyban töltötte a szülei dublini otthonában, és egy fiatal nő gondoskodott róla, akit Ellen dadusnak hívtak. Amikor az egyik közeli városban egymással összefüggő, különös halálesetek történnek, Bramnek és a nővérének, Matildának, szemet szúrnak Ellen dadus furcsa szokásai. Ezután egymást követik a titokzatos és hátborzongató események, míg végül Ellen váratlanul eltűnik az életükből. Évekkel később Matilda Párizsba megy tanulni, ahonnan azzal a hírrel tér haza, hogy látta Ellent, és a rémálom, amelyről Brammel azt hitték, hogy már régen véget ért, valójában csak most kezdődik.
A Dracul egy kitalált történet, amely Bram Stokerről és a testvéreiről szól, akik egy sötét lény nyomába erednek. A vadászat Írországban kezdődik, a gyermekkori otthonukban, azután a testvérek bejárják Európát, és végül sor kerül az emlékezetes, végső találkozásra. A Dracul valóságos és kitalált szereplőkkel dolgozik, és új megvilágításba helyezi a világirodalom legfélelmetesebb és legmaradandóbb történetét.
A Dracul 2018 októberében érkezett Magyarországra, a magyar olvasók pedig azóta is újra és újra előveszik. Értékeléseiből is látszik, hogy a kötet nem véletlenül vált ilyen népszerűvé.
Sajnos ritkán olvasok horrort, így viszont legalább autentikus volt az élmény - minden az újdonság erejével hatott. Éppen ezért jól be is paráztam tőle.
A történet az első oldaltól kezdve levett a lábamról. Tetszett, hogy az elbeszélést félbeszakítják a levelek, így több síkon tudott futni a történet. A különböző szálak mindig épp annyi infót csepegtettek, amennyivel még haladt a történet és amennyivel kellőképpen fokozta az izgalmakat, ezáltal folyamatosan fenntartva az olvasó érdeklődését. Persze az időben is oda-vissza ugrál, így még összetettebben bontakozhat ki a cselekmény.
A könyvben keveredik a valóság és a fikció, a mégsem lehet könnyen szétválasztani őket egymástól, mert a kitalált elemeket is valódiként tálalja, ezáltal teljességében hihetővé válik az egész. Kihasználja, hogy az emberek félnek az ismeretlentől; a részletes, nyers, sokszor rendkívül szemléletes képek pedig megbotránkoztathatják a felkészületlen olvasót. Egyedül a lezárás számít "kakukktojásnak" ebből a szempontból - ez inkább volt fantasy, mint horror, ezért a könyv nem vált kedvencemmé.
Ennek a misztikus, sötét viktoriánus történetnek egy fontos eleme a hangulata, mely borússágával és nyomasztóságával könnyen halloweeni hangulatba hozhatja az embert. Ellen karakterének titokzatossága is hozzájárul ehhez, azonban nem ő az egyetlen szereplő, aki képes lenne lelépni a lapokról. Minden karakter élethű és kedvelhető.
Utóirat: imádom a borítóját.
Összességében
Megjegyzések
Megjegyzés küldése