Howard Phillips Lovecraft (1890‒1937) a nagy elődök (elsősorban Edgar Allan Poe és Ambrose Bierce) nyomdokain haladva összetéveszthetetlen stílust, hovatovább mítoszt teremtett – a „kozmikus rettenet” irodalmát, melyben az emberi élet iránt totálisan közömbös természetfeletti erők felbukkanása egész modern civilizációnk-történelmünk létjogosultságát kérdőjelezi meg.
Lovecraft életműve az egyedülálló rémtörténetek kimeríthetetlen bőségszaruja: számottevő hatással volt napjaink legnépszerűbb fantasy-horror szerzőire (Clive Barkertől Neil Gaimanen át egészen Stephen Kingig), világszerte kultikus rajongással övezett műveit évről évre filmek, képregények, valamint video- és társasjátékok légiója dolgozza fel.
Válogatásunk Lovecraft tizenegy rövidebb-hosszabb elbeszélését idézi meg; az angolszász horrorirodalom mára megkerülhetetlen klasszikusainak számító történeteket, valamint a szerző néhány kevésbé ismert, ám nem kevésbé vérfagyasztó és elgondolkodtató írását.
A patkányok a falban (The Rats in the Walls, 1923) – nem tetszett
Baromi nehéz volt figyelni a cselekményre, főleg a múlt történéseire. Egy deka párbeszéd sem volt benne, eléggé hiányoltam őket.
Randolph Carter vallomása (The Statement of Randolph Carter, 1919) – tetszett
Sokkal jobb és izgalmasabb volt a kötet nyitónovellájánál, rövidebb és ütősebb is volt annál. Megijedtem, hogy ebben sem lesznek párbeszédek, de szerencsére voltak - bár csak minimálisan.
Pickman modellje (Pickman's Model, 1926) – nem tetszett
Nem vagyok művészi beállítottságú, ezért nem tudtam magam elé képzelni a leírt festményeket. Ezen felül az én ízlésemnek túl sok kitérő volt benne.
A kriptában (In the Vault, 1925) – tetszett
Nagyon jó volt a csattanója, egyáltalán nem számítottam ilyesmi fordulatra.
Erich Zann muzsikája (The Music of Erich Zann, 1921) – tetszett
Csakúgy, mint A kriptában esetében, számíthattam volna a megjelenő fordulatra, mégsem tettem. Megfogott a hangulata is. Talán nem volt misztikusabb a többi novellánál, mégis annak éreztem.
A kívülálló (The Outsider, 1921) – nem tetszett
Kiszámíthatónak találtam, mégis valahogy kusza és nehezen érthető volt.
Onnan túlról (From Beyond, 1920) – nem tetszett
Igazából nem is nagyon tudom, mit gondoljak a címadó novelláról, mindenesetre nem nyerte el a tetszésemet.
Hüpnosz (Hypnos, 1922) – nem tetszett
Végig csak az járt a fejemben, hogy "a kábszi rossz".
A kép a házban (The Picture in the House, 1920) – tetszett
Az emberi lélek csúfságával foglalkozik inkább, mint a másvilággal, így felüdülést biztosított témák terén. Számomra magasan a többi novella fölé emelkedett.
A kutya (The Hound, 1922) – tetszett
Tanulságos történet volt, egyébként semmi extra nincs benne. Ugyanazok a témák és toposzok jelennek mint, mint az eddigi novellákban, mégis sikerült elnyernie a tetszésemet.
Álmok a Boszorkányházban (The Dream in the Witch House, 1932) – nem tetszett
Címe alapján azt hittem, ez lesz a kedvenc novellám a kötetből, azonban sajnos csalódnom kellett benne. Matematika és fizika terén nekem "túl magas" volt, szinte semmit nem értettem belőle és egy idő után már nem is strapáltam magam, hogy megpróbáljam felfogni ezeket az aspektusokat. A cselekmény lapos volt, egyedül a vége tetszett minimálisan.
_____
Így utólag azt mondom, Lovecraft nem nekem való. Stílusa túl teátrális és számomra túl terjengősen ír, novellái (szinte) teljes mértékig mellőzik a párbeszédeket. Ebből a kötetből összesen három írás nyerte el a tetszésemet, azonban egyik sem volt annyira "hűha"-kategória, hogy tudjak közülük kedvencet választani.
Lovecraft szerint mindig minden annyira szörnyű, hogy le sem lehet írni. Oké, írói szemmel tök jó megoldás, nem kell bajlódni a részletekkel, az olvasó fantáziájára lehet bízni a borzalmak részleteinek megteremtését, én azonban pont a leírás hiánya miatt nem tudtam magam elé képzelni az olvasottakat, és többnyire ez tette nullával egyenlővé az élvezeti faktort. Írásait többször untam, mint ahányszor képesek voltak beszippantani.
Lovecraftra eddig misztikus alakként gondoltam, ütős történetekkel, most azonban nagyot csalódtam benne. Nem igazán jött meg a kedvem Árnyék Innsmouth fölött című kötetéhez sem. Pedig alapötletei egészen jók lennének.
Összességében
Elismerem Lovecraft horrorirodalomra gyakorolt hatását, ez azonban nekem most kevés volt. Alapötletei tetszettek, a kivitelezés viszont nem; 11 novellából csupán háromnak sikerült (úgy, ahogy) elnyernie a tetszésemet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése