Andrzej Sapkowski: Viharidő (Vaják 0.)

Fülszöveg
„Sapkowski könyvei felfrissítik a fantasy megfáradt zsánerét."
FANTASY BOOK REVIEW

Ríviai Geralt, a vaják, egyike azoknak, akik képesek legyőzni az embereket fenyegető szörnyetegeket. Feladatában varázsjelek, főzetek és a vajákok büszkesége segíti – valamint egy acél és egy ezüst kard.

Amikor egyik megbízatása balul sül el, Geralt elveszíti kardjait. Vissza kell szereznie a különleges fegyvereket, mert boszorkánymesterek szőnek ellene ármányokat, és az egész világban sötét fellegek gyülekeznek.

Közeleg a vihar…

Andrzej Sapkowski 1948-ban született Lengyelországban. Hazája egyik leghíresebb és legsikeresebb szerzőjének számít. A World Fantasy Életműdíjjal kitüntetett szerző Vaják-sorozatával nemzetközi sikert aratott, könyvei alapján képregények és számítógépes játékok is készültek, 2019-ben pedig a Netflix forgatott belőlük sorozatot Henry Cavill főszereplésével.


A Viharidő a Vaják-kötetek előzménytörténete, mely valójában utolsóként került megírásra. A Gabo kiadó mégis A végzet kardja után ajánlja az elolvasását, egyes vélemények alapján azonban célszerűbb lett volna a sorozat legvégére tartogatni, hiszen történnek benne utalások a könyvsorozat 3-7. részeire is.

A korábban általam olvasott Vaják-kötetekkel az volt a bajom, hogy a novellákba nem igazán tudtam belefeledkezni és unalmasnak találtam őket, nem vittek magukkal. Itt most nem ez volt a helyzet: végre regényformátumban olvashattam, a rövid fejezetek és az izgalmas cselekmény pedig elérték, hogy szívesen vegyem kézbe a könyvet. Észrevehetően gyorsabban haladtam vele, mint a novellagyűjteményekkel.

Imádtam, hogy a történet észrevétlenül is magába szippantott, izgulhattam a szereplőkért és korábban olvasott (de kronológiai szempontból csak későbbi) eseményekre is történt utalás. Kökörcsin megintcsak fénypontja volt a történetnek, azonban ismét úgy gondolom, hogy szerepelhetett volna többet. Megjelent a tipikus Geralt-Kökörcsin dinamika is a történetben, mely szokás szerint humorral és itt-ott mélyebb gondolatokkal lett tarkítva. Geralt egy kissé naivan viselkedett a történetben, ez például kifejezetten zavart, valamint az is, hogy csakúgy, mint Kökörcsin esetében, Yenneferből sem kaptam eleget, ugyanis csak egyetlen egyszer jelent meg a történetben.

A korábban olvasott kötetekkel ellentétben itt kifejezetten szemet szúrt a fordítás minősége. Helyenként ugyanis nem a legmagyarosabb, latin és angolszász eredetű szavakkal gazdagon tűzdelt szöveget kap az olvasó, mely egyeseknek zavaró lehet, itt-ott indokolttá teszi a guglizást a pontos értés érdekében.


Összességében
Sokkal jobban tetszett, mint az eddig általam olvasott Vaják-történetek. A regényes forma, az egybefüggő cselekmény és az izgalmak vittek előre, beszippantott a könyv és szívesen olvastam. Örültem volna sokkal több Kökörcsinnek és Yennefernek; illetve a korábbiaktól eltérően szemet szúrt a fordítás minősége.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése