Valószínűleg nem leszek a legnépszerűbb blogger a hangoskönyveket fogyasztók körében, mert szerény véleményem szerint a fenti kérdésre a válasz: nem. És ki is fejtem, miért gondolom így.
Az olvasás egy aktív tevékenység, mely teljes összpontosítást, koncentrációt és odafigyelést igényel az olvasótól. Számomra a cselekvés lényege a papír tapintása és a könyvek illata mellett a bekuckózás élménye. Az, hogy a saját magányomban képes vagyok élvezni azt, ami a fejemben zajlik, amit a lelki szemeim előtt látok. A hangoskönyvek pontosan ezt a lényegi részt veszik el tőlem.
Egy koncentrációs zavarban nem küzdő egyén számára többnyire nem okoz gondot a hallgatás, passzív cselekvésként fogja fel, melyet más tevékenység közben is végezhet. A hangoskönyvek legnagyobb előnye a szememben, hogy házimunkát is könnyűszerrel lehet végezni közben, emiatt gyorsabban lehet haladni a történetekkel. És itt is van a bökkenő, ami miatt néha elgondolkodom, hogy tényleg jól foglalok-e állást az ügyben. Mert aki hangoskönyvet hallgat, az lényegében ugyanúgy megismeri a történetet, mint az, aki elolvassa. A két személy valószínűleg ugyanolyan mértékben képes az adott könyvről beszélni és a véleményét kifejteni.
Számomra valamiért mégis olyan, mintha az illető csupán megnézett volna egy 100%-ig pontos filmadaptációt. Ezen felül nekem fontosak a számok - itt írtam egy bejegyzést arról, hogy hogyan követem nyomon az olvasásaimat, és ezt a módszert a mai napig alkalmazom. Év végén pedig statisztikát is készítek. Hogyan lehetne összevetni az elolvasott és a meghallgatott könyvek statisztikáit? Míg az egyiket oldalszámban mérjük, a másikat lehetetlen, hiszen a perceket nem tudjuk oldalszámokká konvertálni.
Az Édes Annával sokáig hasonló dilemmában voltam. Meghallgattam hangoskönyvben, mégsem mondtam róla azt, hogy elolvastam. A történetet ismertem végülis, sőt, szerettem, de nem én magam olvastam el, hanem meghallgattam más felolvasását. A tényleges cselekvést nem én végeztem. És ha egy hasonló szituációt veszünk - például amikor egy gyereknek (akár tud olvasni, akár nem) az anyukája felolvas - mondanám-e, hogy a gyerek olvasta el a könyvet?
Nehéz kérdés és nehéz a vele kapcsolatos állásfoglalás is. Újra és újra felmerül bennem, hogy jól gondolom-e, legtöbbször mégis arra jutok, hogy nem tartom olvasásnak a hangoskönyveket.
Teljesen egyetértek veled. Szerintem sem mondhatod, hogy elolvastad a könyvet, ha “csak” meghallgattad. Igaz, arra is rászántad az időd, de mennyire lehet elmondani, hogy odafigyeltél és megjegyezted az apró részleteket, miközben megoszlik a figyelmed, dolgozol vagy házimunkát végzel. Ezért nem is értek egyet azokkal akik instagrammon is olyanokat írnak, hogy „idén 216 könyvet olvastam ki”. Ez nem “fair” mert amíg ők a 8-4ig tartó munkájukban is hangoskönyvet hallgatnak, addig más csak délután, mikor tényleg van szabadideje ül le olvasni. Ezzel lehetetlen mércét állítanak a “normális” olvasóknak. Én is mindig csodálkoztam és próbáltam elérni ezeket a magas számokat, de nem értettem nekem miért nem sikerült soha sem, míg egyszer láttam, hogy valaki lebontotta, hogy ebből 137 hangoskönyv volt. Így már minden más! Ez kicsit olyan, mikor valaki azzal dicsekszik hogy lenyomott egy Harry Potter filmmaratont 5 óra alatt, de mindenki tudja hogy az lehetetlen, hisz a filmek összegezve hosszabbak jóval, de azt már nem említi meg, hogy 1,5x gyorsítással nézte végig őket. Ne érts férre semmi gondom nincs se a hangoskönyvekkel se a filmek gyorsításával, inkább az fura kicsit, hogy elhitetik veled, hogy ők ennyit meg annyit olvastak és ettől sokan szarul érzik magukat mert nem érik el ezt a számot. Szóval nem a hangoskönyvet nem számítanak olvasásnak, de attól még ugyanúgy időt szántál rájuk meg ha neked így könnyebb elképzelni a színt az tök jó szerintem csak ne azt mond hogy olvastad. Meg nyilván akik nem is tudnak olvasni valamilyen látási probléma miatt azoknak ez egy fantasztikus funkció és ez a tökre segíti a könyvek népszerűsítését szóval inkább örülök neki hogy vannak hangoskönyvek mint zavarjon a dolog. Köszi hogy feldobtad ezt a témát, szerintem király beszélgetés indító :D
VálaszTörlésKönyvekkel teli boldog életet ❤️
Köszönöm, hogy kifejtetted a véleményed! Igen, tök jó, hogy vannak hangoskönyvek, semmi bajom velük igazából, mindössze szerintem nem tartoznak bele az olvasás fogalmába. És rengeteg érvet lehetne hozni még, hogy miért nem :)
TörlésIgazad van abban is, hogy lehetetlen mércét állítanak a "normális" olvasókkal szemben, viszont ez csak egy hobbi, nem lóverseny, így ne hasonlítsd magad másokhoz - főleg ne azokhoz, akik nem "fair play" módon játszanak ;)
Köszönöm még egyszer, hogy kifejtetted a véleményed, további jó olvasást kívánok!
Teljesen egyetértek!
VálaszTörlésÉn egyszerűen nem tudom felfogni a hangoskönyvet, nem marad meg a történet hallgatva.
Mellesleg aki azt mondja, hogy ez olvasás, akkor azt mondja, hogy két évesen mesét olvasott, holott az anyja/apja olvasta fel. Ez épp olyan…
Köszönöm, hogy megosztottad a véleményedet!
TörlésAkkor hallgattam először hangoskönyvet,mikor rettentően olvasni akartam munka közben,de nem volt rá időm. Sokszor zenét hallgattam,de egy idő után az sem volt jó.Akkor jött szembe velem a Harry Potter sorozat és a Nurmengard trilógia.Az előbbit olvastam màr többször előtte,míg a trilógiát csak a hangoskönyv után.
VálaszTörlésRettentően jól tudtam figyelni a felolvasásra és a munka is gyorsan haladt.
Volt még 2-3 könyv,amit hangoskönyvben hallgattam/olvastam először és tisztán emlékszem rájuk. Szerintem állíthatom azt,hogy bejegyezhetem annak,hogy elolvastam. Ez is az énidőmhöz tartozik,sőt! Tovább tartott hallgatni,mintha én olvastam volna,ugyanis nagyon gyorsan olvasok😎😅
Köszönöm, hogy megosztottad a személyes tapasztalataidat a téma kapcsán :)
TörlésRöviden: NEM.
VálaszTörlésAlapjaiban két különböző érzékszervről beszélünk.
A füleddel nem tudsz olvasni, a szemeddel nem tudsz hallgatni.
[Következő megosztó téma tipp: a szájról olvasás, olvasás, vagy hallgatás?]
Haha
TörlésNagyon sokat vezetek és közben sokszor hangoskönyvet hallgatok - vezetés közben mégsem célszerű olvasni, ugye...
VálaszTörlésDe egyetértek azzal, hogy nem egyenértékű a hangoskönyv az olvasással. Viszont ha jó a felolvasás, akkor még úgy is érdemes meghallgatni, ha már olvastad, mert más az élmény. Néhány példa:
Alföldi Róbert - Kis herceg, Kern András Rejtő felolvasásai, Szabó Magda: Ajtó-Kútvölgyi Erzsébet, Márai: Az igazi - szintén Kútvölgyi Erzsébet és Hirtling István. A Gépész felolvasásai alapvetően jók YouTube-on és pl. eredeti angol nyelven nagyon sztárolt Stephen King felolvasások vannak több százezres megtekintéssel és olyan is van, hogy az író maga olvassa fel a művet, Kingston is beleértve.
* Kinget
VálaszTörlésKöszönöm, hogy kifejtetted a véleményed és hoztál példákat is!
Törlés