És már folytattam is a Vaják-sorozatot a következő kötettel. Sajnos most a Moly százalékos értékelései nem segítettek, inkább csak magasra tették a lécet, melyet ez a kötet nálam nem tudott hibátlanul megugrani.
Sapkowski köteteire amúgy is jellemző a
választékos szóhasználat, mostanra azonban úgy érzem, átestünk a ló túloldalára. Előny a választékosság, a túlzás viszont kontraproduktív, és például a "viktória" szót olvasva fogalmam sem volt, mi van, aztán rájöttem, hogy ezt bizony a győzelemre kell érteni. Ez eléggé megnehezítette az olvasást, némelyik szónak - őszintén bevallom - többször kellett nekifutnom, mire egyáltalán ki tudtam olvasni.
A háború előszele már mindenütt érezhető: az utakat másfajúak renegát csapatai tartják rettegésben, a városok utcáin rejtélyes halálesetek történnek. A királyok nem bíznak többé a varázslókban, akik azt képzelik, varázshatalmuk feljogosítja őket, hogy beleártsák magukat a politikába. Némelyikük a szabad országok javáért cselekszik, mások önös érdekből, de a varázslók álságos mosolya és felszínes csevegése mögött sorsdöntő játszmák zajlanak.
Ríviai Geralt mindig is büszke volt semlegességére. A vaják korábban úgy gondolta, elegendő, hogy a saját sorsáról döntsön… csakhogy akkor még nem kellett mások miatt aggódnia. Egyedül könnyű semlegesnek maradni, de ha egy kislány élete a tét, már nem annyira. Geralt igyekszik mindent megtenni Ciri védelmében.
A kérdés az, hogy ez elég-e.
A kötet nagy hátránya még, hogy rengeteg politika volt benne, az én ízlésemnek már ez is túlzás volt. Eleve nehezen követem az ilyesmi szálakat, nehéz átlátni, ki kivel van, és bár érhető, hogy bizonyos aspektusokat részletezni kell a történések megismeréséhez, Sapkowski telepakolta a történetet egyáltalán nem fontos, "pár oldalas" szereplőkkel, akik hamar meghaltak, cserébe a nézőpontjukkal jól be tudtak kavarni. A folyamatos nézőpontváltás is egyébként inkább idegesített, mintsem segített volna a kirakós összeállításában.
A tévésorozatban, és itt sem tudtam követni a puccsot, belebonyolódtam a szálakba, és zavart, hogy egy ekkora jelentőségű eseménynél ekkora tér van hagyva az olvasónak. Lehet én vagyok lassú, de ha történt valamire utalás, nem feltétlenül kapcsoltam egyből, hogy egy tettnek milyen következményei lehetnek, vagy amikor valaki látszólag elárulta magát, csak pislogtam, hiszen eleve listát kellett volna írnom arról, ki kivel van. Így aztán volt nagyjából 130 oldal, amit rettenetesen untam, ezt leszámítva egyébként ismét egy izgalmas könyvet olvashattam.
A fókusz kezd áthelyeződni Geraltról Cirire, aminek egyébként kifejezetten örülök. A csak róla szóló fejezetek letehetetlennek bizonyultak, a könyv befejeztével pedig legszívesebben kaptam is volna elő a következő kötetet. Szép íve van a karakterfejlődésének, melyhez természetesen nagyban hozzájárulnak az olyan általános események, mint például egy háború, valamint az őt körülvevő karakterek hatása is érződik rajta - Geralté, Yenneferé, és Kökörcsiné. Tetszenek a belső motivációi, az ambíciója, és szerettem a mágikus fejlődéséről is olvasni.
Összességében
A kusza politikai szál miatt sajnos nem tudtam annyira élvezni, mint szerettem volna, de ezt a közel 130 oldalt leszámítva ismét egy izgalmas Vaják-kötetet olvashattam. A fókusz kezd áthelyeződni Cirire, akinek a karakterfejlődéséről szeretek olvasni.
A sorozat kötetei
>> 4. Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje <<
6. Andrzej Sapkowski: Fecske-torony
7. Andrzej Sapkowski: A tó úrnője
Ha tetszett, olvasd el ezeket is:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése