A tűz és jég dala harmadik kötete után kettéválnak az események, melyeket a sorozat 4. és 5. kötetei mesélnek el. Én ezzel sajnos az olvasás megkezdése előtt nem voltam tisztában, így lemaradtam a tandem olvasásról, és nem is okozott akkora örömet a Varjak lakomája.
Már eddig is rengeteg szálon futott a cselekmény, és néha már így is nehéz volt nyomon követni a szereplők sorsának alakulását. Most azonban Martin még tovább tekeri a történetet, úgymond megcímzett fejezetekben újabb és újabb szereplőket -
statisztákat - hoz be a regénybe. Elég hamar rá lehet jönni, hogy ezek mire valók; általában mélyebb rétegeiben mutatják be a westerosi ármánykodásokat, vagy friss szemmel tekinthetünk egyik-másik fontosabb karakterre. Vannak azonban olyanok is, amelyek nem sok célt szolgálnak. Ezeket a fejezeteket nyugodtan ki lehetett volna venni belőle, mert többször úgy éreztem, hogy már rétestésztává nyújtották a könyvet, túlkomplikálták; és pont a lényeg veszett el emiatt.
Csalóka béke honol Westeros sokat szenvedett földjén. A Lannister-ház minden ellenlábasát szétzúzta, ám a győzelemért szörnyű árat fizetett. A gyásztól csak még elszántabbá és ádázabbá váló Cersei uralma ingatag. Az anyakirálynő mindenhol ellenséget lát, és már élete egyetlen biztos pontjában, ikertestvérében és szerelmében sem bízik. A meggyengült Lannisterek körül ragadozók köröznek: a vasemberek Westeros partjait dúlják, míg Dorne hercege egyre közelebb jut lassan két évtizede dédelgetett bosszúvágya beteljesítéséhez.
Samwell Tarly a Fal ifjú parancsnoka utasítására Óvárosba indul, hogy elnyerje a mesterek láncát. A Fellegvár azonban rengeteg veszélyes titkot őriz: köztük talán a Mások legyőzésének kulcsát… és a sárkányok rejtélyes kipusztulásának okát.
Tarth-i Brienne az eltűnt Stark sarjak nyomába ered, ám Folyóvidék romjai között nála veszélyesebb vadászok leselkednek. Eközben Westeros kikötőiben a tengerészek a sárkánykirálynőről és három sárkányáról regélnek…
George R. R. Martin elsöprő sikerű könyvsorozata, A tűz és jég dala negyedik része újra a hatalmasok könyörtelen játszmájába veti az olvasót, ahol csak győzelem és halál létezik.
A sorozat fő szála nem sokat halad előre ebben a részben, a fókusz a világépítésen (illetve annak bővítésén), és a karakterek belső vívódásain van. Nézzük először a világ kibővítését. Amikor már azt hinné az ember, ennél tágabb világot nem lehet megálmodni, Martin útjára indítja Aryát és behozza Greyjoyékat. Egyre inkább felismerni véltem, Martin hol merített a valóságból - Braavos például kísértetiesen hasonlít Velencére, így könnyedén el tudtam volna képzelni akkor is, ha a tévésorozatot nem láttam volna.
Hiába ért véget a háború, továbbra is rengeteg az intrika, az árulás; ahogy mindenki a saját dolgával van elfoglalva, egyre inkább előtérbe kerül a karakterek igazi énje. Kezdjük Cersei-vel. Eddig sem volt szimpatikus, azonban már a kötet elején járva kezdett egyre inkább ellenszenves lenni. Érzékelhető, ahogy szép lassan megőrül, Martin nagyon jól adta át azt a paranoiát, amiben a nő figurája az életét élte. Őszintén szólva, nem tudtam sajnálni, és különösen élveztem azokat a részeket, amelyekben Margaery kiosztotta.
If it were easy all men would do it. You must walk before you run.
365. oldal, Harper Voyager, London, 2011
852 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780007447862
Testvére,
Jaime ennek pont az ellenkezője. Eleinte egyáltalán nem kedveltem, aztán ebben a kötetben a szívembe lopta magát. Óriási fejlődésen ment keresztül, kifejezetten jószívűvé vált, és a könyv végére a kedvencemmé is avattam. Hasonlóan óriási karakterfejlődésen ment keresztül
Sansa, esetében ez azonban inkább a lelki, mint a fizikai traumának köszönhető. Hamar kellett felnőnie és megtanulnia megóvni az életét. További két fontosabb szereplőnk
Brienne és Sam, akik az én ízlésemnek túl sokat utaznak, és ettől erősen
A Gyűrűk Ura-beütése lett a fejezeteiknek. Sokszor ugyanúgy szinte egy helyben toporogtak, mint a hobbitok, ezért hiába haladtak a céljaik felé, hiába történtek néha kisebb-nagyobb események, leülepedettnek éreztem a sztorit.
My smile is my servant, he should come at my command.
584. oldal, Harper Voyager, London, 2011
852 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780007447862
Ugyanezt a leülepedést éreztem a többi szereplő vonalán is. Hiába kedveltem egy adott szereplőt - például Aryát -, ha szinte semmi nem történt vele, maximum a hangulat tudott megfogni. A tévésorozat ezeket a részeket sokkal jobban tudta kezelni, váltogathatta az izgalmasabb részeket Daenerys vagy Tyrion oldaláról az ebben a kötetben megjelenő szereplők lassabb történetvezetésével. A sorozatot nézve azt a különös melankóliát sem éreztem, ami ezt a könyvet belengi.
Daenerys és Tyrion egyébként borzasztóan hiányoztak. Nekem nem tetszett, hogy ez a kötet a King's Landing-i történésekre fókuszált, szerintem célszerűbb lett volna megtartani az összes szereplőt. Hiányzott a korábban megszokott változatosság; valószínűleg abban a formában nem éreztem volna ennyire leülepedettnek a cselekményt.
Sometimes there is no happy choice, Sam, only one less grievous than the others.
253. oldal, Harper Voyager, London, 2011
852 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780007447862
Többször éreztem azt, hogy Martin itt bizony kifejezetten terjengősen ír (örültem volna egyetem alatt, ha így tudok rizsázni a semmiről), szóval végeredményben ez a könyv az "egynek elmegy" kategóriába esik. Mivel a végére érve hivatalosan is megérkezik a tél, bízom benne, hogy a következő kötet ismét pörgős lesz.
A sorozat kötetei
>> 4. George R. R. Martin: Varjak lakomája <<
5. George R. R. Martin: Sárkányok tánca
Megjegyzések
Megjegyzés küldése