J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura

Fülszöveg

A ​Gyűrűk Ura tündérmese. Mégpedig – legalábbis terjedelmét tekintve – alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete szabadon, ráérősen kalandozik a három vaskos könyvben, amikor a világ sorát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és szépet, a gonoszat és álnokot egyaránt ember előtti lények, ősi erők képviselték. Abban az időben, amikor a mi időszámításunk előtt ki tudja, hány ezer, tízezer esztendővel a Jó kisebbségbe szorult erői szövetségre léptek, hogy a Rossz erőit legyőzzék: tündék, féltündék, az ősi Nyugatfölde erényeit őrző emberek, törpök és félszerzetek, erdőtündék fogtak össze, hogy a jó varázslat eszközével, s a nagy mágus, Gandalf vezetésével végül győzelmet arassanak, de épp e győzelem következtében elenyésszen az ő idejük, s az árnyak birodalmába áthajózva átadják a földet új urának, az ember fajnak.

Különös világ ez az emberfölötti – vagy emberalatti – lényekkel benépesített Középfölde. Anyagi valósága nincs. Baljós, fekete várai, csodás fehér tornyai, fullasztó, sűrű erdei, gyilkos hegyei, sötét mélységei gondoskodnak róla, hogy egy pillanatig ne érezzük magunkat a fogható valóság közegében. Különös, hisz ebben a mesevilágban, ahol oly ékesen virágoznak a lovagi erények, véletlenül sem találkozunk az emelkedett eszményeket hirdető kora középkori lovagvilág fonákjával, az eszmények máza alatt a könyörtelen társadalmi tagozódással, elnyomással, nyomorral, létbizonytalansággal; ebben a külsőre feudálisnak tetsző világban jó is, rossz is vele születik a szereplőkkel, ott rejlik a szívük mélyén; a könyv személytelen szereplője a morál, az pedig kiben-kiben belső parancs.

[könyvadatlap]

Tolkien vaskos regénye 1955-ös megjelenése óta töretlen sikernek örvend, sokak kedvenceként méltán vált a fantasy zsánerének egyik nagy klasszikusává. Ehhez nagymértékben hozzájárul, hogy Középfölde világa az egyik legrészletesebben felépített a műfajon belül. Ennek, valamint összetett cselekményének és alkalmanként politikai beütésének köszönhetően nem kis falat, ugyanakkor megéri a vele eltöltött időt. 

Nálam okosabbak és nagyobb rajongók már valószínűleg mindent elmondtak A Gyűrűk Uráról, amit csak el lehet mondani. Gyerekként olvastam először, keresztapám a tizenegyedik szülinapomon adta kölcsön, nem sokkal később pedig el is kezdtem olvasni a monstrumot, és még arra is emlékszem, hogy azon a nyáron anyukám legnagyobb problémája az volt, hogy nem csinálok semmi mást az olvasáson kívül. Később, már egyetemistaként a saját példányomat olvastam, azonban biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy Tolkien meséjének lapjait forgattam.

A filmeket csak egyszer láttam, és sajnos a körülményeknek köszönhetően valószínűleg ez az utolsó alkalom is volt egyben. Tény, hogy az adaptációk tempója jóval gyorsabb a könyvekénél - ha a rengeteg unalmasnak számító mendegélést és tájleírást mind-mind megpróbálták volna valahogy filmre vinni, valószínűleg egy egész hét sem lett volna elég, hogy végignézzem őket. 

Tolkien felfoghatatlanul sok munkát fektetett Középfölde világába és történeteibe, ugyanakkor figyelt arra is, hogy árnyalt karaktereket hozzon létre, akik szinte képesek lennének lelépni a lapokról. Őszintén szólva kedvenc figurát nem avattam, a hobbitokat viszont sikerült megkedvelnem és szívesen kipróbálnám lassabb életvitelüket.

Összességében

A fantasy zsánerének egyik alapdarabja - nem véletlenül. Tolkien felfoghatatlan mennyiségű munkát fektetett a történeteibe, melynek eredményeképp 1955 óta töretlenül rajonganak érte a könyv olvasói és a film nézői egyaránt.

Ha tetszett, olvasd el ezeket is: