A Nagy Könyv egy országos könyves program volt Magyarországon 2005-ben, Békés Pál író kezdeményezésére, amely az Egyesült Királyságban 2003-ban szervezett The Big Read c. rendezvényen alapult, és Németországban is sor került rá 2004-ben. (...) Minden résztvevő 10-10 könyvet jelölhetett a Nagy Könyv listára, amely magyar nyelven megjelent. Szavazólapon, interneten és sms-ben lehetett szavazni. (Forrás: hungaricana.hu)
A több mint száz éve íródott A Pál utcai fiúk a magyar irodalom élő klasszikusává érett. Molnár Ferenc humora, kifinomult karakterábrázolása és a regény témái – hűség, barátság, összetartás – kortalanná, a mai iskolások számára is élvezhetővé és mélyen átélhetővé teszik a történetet. Nem véletlen, hogy A Pál utcai fiúk az egyik legismertebb és legolvasottabb magyar regény külföldön, több országban is kötelező vagy ajánlott olvasmány.
2016-ban a Grecsó Krisztián által átdolgozott szöveg alapján Dés László és Geszti Péter írt musicalt. A darab hatalmas siker lett, számos színházban állították színpadra. Azóta a kedvelt kötelező olvasmány népszerűsége új szintre emelkedett, a zene, a találó szövegek még közelebb hozták a fiatalokhoz a regény mondanivalóját, az összetartozás érzését, amelyre napjainkban óriási szükség van.
Új kiadásunkban friss, szívet melengető illusztrációk segítségével élvezhetik Molnár Ferenc remekművét a fiatalabb és az idősebb olvasók egyaránt.
[…] Boka János komolyan nézett maga elé a padra, és most először kezdett derengeni egyszerű gyereklelkében a sejtés arról, hogy tulajdonképpen mi is az élet, amelynek mindnyájan küzdő, hol bánatos, hol vidám szolgái vagyunk.
Ginával, Vitay tábornok elkényeztetett kislányával 1943 őszén megfordul a világ. El kell hagynia otthonát, iskoláját, barátnőit – méghozzá a legnagyobb titokban, búcsú nélkül. El kell szakadnia édesapjától, aki soha sem hagyta még magára korán anya nélkül maradt, egyetlen gyermekét. Mintha forgószél repítené a kislányt messze Budapesttől, messze mindentől, ami eddigi életét jelentette, az árkodi kollégium komor falai közé.
Az erődre emlékeztető kollégium szigorú fekete-fehér világa tilalmakkal veszi körül a kislányt, rákényszeríti a maga érthetetlen és elfogadhatatlan törvényeit. S Gina hiába lázad, hiába szökne, menekülne innen, valami mégis maradásra kényszeríti, valami, amit nem tudott, s amit meg kellett tudnia ahhoz, hogy önként vállalja a rabságot.
Hogyan is igazodjék el egy tizenöt éves kislány ebben a súlyos felnőtt-titkoktól terhes világban? Hogyan illeszkedjék be a lányok közösségébe, hogyan osztozzék gyerekes örömeikben, mint vegye ki részét ártatlan tréfáikból? Talán neki is hinnie kell a naiv árkodi diáklegendában, amelyet a kertben álló szobor alakja köré fontak a lányok? Írjon talán ő is levelet Abigélnek, a korsós lány szobrának, aki mindig segít a bajbajutottakon, a rászorulókon?
Mindig a részletek a legizgalmasabbak egy nagy irodalmi műben – tanította Kőnig magyarórán – , kérem, sose feledjék el figyelemmel kísérni a részleteket!
Hogy Orwellnek ez a kevéssel a II. világháború vége után született regénye milyen „veszélyes” mű, már abból a tényből is látszik, hogy Magyarországon a rendszerváltásig kizárólag szamizdat formában volt hozzáférhető, s első legális kiadását csak 1989-ben vehették kézbe a hazai olvasók. A XX. század totalitárius államai és a hidegháború paranoiája ihlette műből egy olyan jövőkép rajzolódik ki, melyben a mindenható Párt folyamatosan újraírja a történelmet, és a hagyományos angol nyelv lerombolásával, illetve a „káros” gondolatok megszületését lehetetlenné tevő újbeszél kidolgozásával a polgárok gondolkodását is korlátok közé szorítja. A szerző nevét világszerte ismertté tevő disztópia számos mondata vagy mozzanata az egyetemes kultúra részévé vált, Big Brother alakja pedig még a show-bizniszben is felbukkant…
Ha szeret valaki, viszontszereted, s ha semmi egyebet nem tudsz neki adni, szeretetet még mindig adhatsz.
Egy aranyhajú kisfiú bolygóról bolygóra vándorol, rácsodálkozik a felnőttek furcsa világára, és megtanulja, hogy az igazán lényegest csak a szívünkkel láthatjuk.
A francia pilóta-író csodálatos kis remekművét gyerekek és felnőttek milliói olvassák szerte a világban immár több mint hét évtizede. Az énformáló találkozásokkal teli, a gyermekkor csodaváró hitét a felnőttkor kiábrándult józanságával szembeállító történetet olvashatjuk akár szívmelengető, időtlen meseként, akár elgondolkodtató, többrétegű filozofikus példázatként.
Egy biztos: minden életkorban mindenki megtalálja benne a neki szóló üzenetet.
Az „égből” pottyant kisfiú és a pilóta barátságát elbeszélő kis könyv először New York-ban jelent meg 1943-ban, Antoine de Saint-Exupéry amerikai emigrációja idején.
A kis herceg azóta a világirodalom legtöbbet olvasott, legtöbb példányban kiadott, legtöbb nyelvre lefordított művévé vált.
– […] jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
A Gyűrűk Ura tündérmese. Mégpedig – legalábbis terjedelmét tekintve – alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete szabadon, ráérősen kalandozik a három vaskos könyvben, amikor a világ sorát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és szépet, a gonoszat és álnokot egyaránt ember előtti lények, ősi erők képviselték. Abban az időben, amikor a mi időszámításunk előtt ki tudja, hány ezer, tízezer esztendővel a Jó kisebbségbe szorult erői szövetségre léptek, hogy a Rossz erőit legyőzzék: tündék, féltündék, az ősi Nyugatfölde erényeit őrző emberek, törpök és félszerzetek, erdőtündék fogtak össze, hogy a jó varázslat eszközével, s a nagy mágus, Gandalf vezetésével végül győzelmet arassanak, de épp e győzelem következtében elenyésszen az ő idejük, s az árnyak birodalmába áthajózva átadják a földet új urának, az ember fajnak.
Különös világ ez az emberfölötti – vagy emberalatti – lényekkel benépesített Középfölde. Anyagi valósága nincs. Baljós, fekete várai, csodás fehér tornyai, fullasztó, sűrű erdei, gyilkos hegyei, sötét mélységei gondoskodnak róla, hogy egy pillanatig ne érezzük magunkat a fogható valóság közegében. Különös, hisz ebben a mesevilágban, ahol oly ékesen virágoznak a lovagi erények, véletlenül sem találkozunk az emelkedett eszményeket hirdető kora középkori lovagvilág fonákjával, az eszmények máza alatt a könyörtelen társadalmi tagozódással, elnyomással, nyomorral, létbizonytalansággal; ebben a külsőre feudálisnak tetsző világban jó is, rossz is vele születik a szereplőkkel, ott rejlik a szívük mélyén; a könyv személytelen szereplője a morál, az pedig kiben-kiben belső parancs.
Három Gyűrű ragyogjon a tünde királyok kezén,Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kő,Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény,Egyet hordjon a Sötét Úr, szolganyájat terelő,Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen,Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen,Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
Harry remegő kézzel megfordította a küldeményt. A borítékot lezáró piros viaszpecsétet címer díszítette: oroszlán, sas, borz és kígyó vettek körül egy nagy R betűt.
Harry Potter még csak hallani sem hallott Roxfortról, amikor a Privet Drive 4-es számú ház lábtörlőjére elkezdenek sorban hullani a levelek. A zöld tintával címzett és piros pecséttel lezárt sárgás pergameneket azonban gyorsan elorozza rémes nagynénje és nagybátyja. Harry tizenegyedik születésnapját egy hatalmas, bogárszemű óriás, Rubeus Hagrid zavarja meg, és elképesztő híreket hoz: Harry Potter varázsló, és felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Ezzel elkezdődik egy hihetetlen kaland!
Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.
„Vár volt állítólag valamikor, de akkor még sziget is volt. Akkor még odáig ért a Balaton, de a patakok telehordták iszappal a nagy öblöt, és most már sekély a víz bizonyos, hogy Tüskevár körül most már sekély a víz és nádas az egész. Annyi bizonyos, hogy Tüskevár nemigen lehetett az ellenség kezén, mert aki egyszer beletévedt ebe az irdatlan nádasba, hát az örült, ha a bőrét kihozta belőle. Azt hiszem, inább búvóhelye lehetett a végváriaknak, szegénylegényeknek s az örökös rettegésbe élő szegény népnek is.”
Az ifjúsági irodalom klasszikus regénye felejthetetlenül ábrázolja Tutajos és Bütyök, azaz Ladó Gyula Lajos és Pondoray Béla nyári vakációját a Kis-Balaton vízi világában. A városi fiúk nem sokra jutnának a vadregényes, ám számukra ismeretlen világban, ha nem segít nekik Matula bácsi, az öreg pákász. Az ő útmutatásával Tutajos és Bütyök eligazodnak a nádak, sásak, tocsogók és tavak vidékén: halásznak, vadásznak, átvészelnek egy rettentő vihart, és közben feltárul előttük az a különös, ember és természet közötti harmónia, amelynek létezéséről sejtelmük sem volt. A felújított kiadás most több évtized után újra Szecskó Tamás legendás rajzaival jelenik meg.
Sötétség nélkül semmi jelentősége nem lenne a világosságnak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése