Többször próbáltam már épkézláb módon összeszedni a gondolataimat a Harry Potter sorozatról, azonban rá kellett jönnöm, hogy ez lehetetlenség. Mióta az eszemet tudom, nézem a filmeket és már kisiskolás koromban elkezdtem olvasni a könyveket - a teljes sorozatot azóta többször is elolvastam, több nyelven is -, így nem tudom egyesével értékelni őket, hiszen az első benyomásokra már nem is emlékszem.
Egész eddigi életemben meghatározó volt J. K. Rowling ikonikus története. Erősítette a családi- és baráti kötelékeket; utóbbi alatt a budapesti Harry Potter-találkozóra kell például gondolni, de egy szaktársammal voltam Harry Potteres farsangi bulin, valamint kocsmakvízen is részt vettünk vele és egy másik barátnőmmel.
Aki követ a közösségiken, tudhatja, hogy az egyik kutyusomat Cikesznek hívják - egyébként a keszthelyi kutyás strandon találkoztunk egy másik Cikesz nevű kutyussal, egy magyar vizslával -, és egy lumos-tetoválásom is van a bal alkaromon.
Egyetemi szakdolgozatom írásakor is a Harry Pottert vettem alapul. Köztudott a Shakespeare-i befolyás, ezért adta magát, hogy Shakespeare drámáit, a Macbeth-t és a Szentivánéji álmot hasonlítsam össze a brit írónő történetével és bemutassam, hogyan élt tovább a Shakespeare-i hagyomány a modern fikciós irodalomban. Kitértem a boszorkányok tulajdonságaira és az általuk jövedölt jóslatokra, ugyanakkor fontos motívum volt még a kígyó és az álmodás is.
Ha megkérdezik, nem tudok választani, hogy a hét könyv közül melyik a kedvencem. Mindig az éppen aktuálisan olvasottat mondanám kedvencnek és eddig soha nem is tudtam másképp választani, hiszen mindegyik kötetnek megvan a maga varázsa. Mind más-más hangulatúak és más izgalmakat élhetünk át bennük, újabb és újabb szereplők kerülnek színre, akik - mint például Sirius Black és Perselus Piton - nem feltétlenül azonnal, de belopják magukat az olvasó szívébe. Szeretem Harryt, Ront, Hermionét, Lunát, Dumbledore-t, Pitont, McGalagonyt, Arthur és Molly Weasley-t, és Sirius Blacket is, valamint még sok más figurát is, közülük azonban egyetlen karaktert nem tudnék kiemelni. Voldemortot is szuper főgonosznak tartom, már amennyire egy főgonosz szuper lehet. Ha az ember jobban belegondol, meg tudja érteni a motivációit, még akkor is, ha azok néha durvák és kegyetlenek.
Nem tudom magam elhatárolni a Harry Pottertől, bár újabban úgy érzem, mintha besokalltam volna tőle - ebben mondjuk a szakdolgozat megírásának nagy szerepe volt. Azóta már egy barátnőmmel maraton keretében újranéztük a filmeket, ami természetesen meghozta a kedvemet a könyvek újbóli elolvasásához is. Ezúttal németül szeretném ezt megtenni, előtte azonban szeretném beszerezni a Gesamtausgabét, a Harry Potter-könyvek egykötetes német kiadását.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése