Ginával, Vitay tábornok elkényeztetett kislányával 1943 őszén megfordul a világ. El kell hagynia otthonát, iskoláját, barátnőit – méghozzá a legnagyobb titokban, búcsú nélkül. El kell szakadnia édesapjától, aki soha sem hagyta még magára korán anya nélkül maradt, egyetlen gyermekét. Mintha forgószél repítené a kislányt messze Budapesttől, messze mindentől, ami eddigi életét jelentette, az árkodi kollégium komor falai közé. Az erődre emlékeztető kollégium szigorú fekete-fehér világa tilalmakkal veszi körül a kislányt, rákényszeríti a maga érthetetlen és elfogadhatatlan törvényeit. S Gina hiába lázad, hiába szökne, menekülne innen, valami mégis maradásra kényszeríti, valami, amit nem tudott, s amit meg kellett tudnia ahhoz, hogy önként vállalja a rabságot. Hogyan is igazodjék el egy tizenöt éves kislány ebben a súlyos felnőtt-titkoktól terhes világban? Hogyan illeszkedjék be a lányok közösségébe, hogyan osztozzék gyerekes örömeikben, mint vegye ki részét ártatlan tréfáikból? Talán neki is hinnie kell a naiv árkodi diáklegendában, amelyet a kertben álló szobor alakja köré fontak a lányok? Írjon talán ő is levelet Abigélnek, a korsós lány szobrának, aki mindig segít a bajbajutottakon, a rászorulókon? Szabó Magda lebilincselően izgalmas és bravúros megoldású új regényét Loránt Lilla rajzai díszítik.
Szabó Magda talán leghíresebb regényének egyetlen fejezete volt kötelező olvasmány a középiskolában, én azonban az egész kötetet elolvastam, és azóta csakúgy a személyiségem részévé vált, mint A kis herceg, vagy éppen a Szólít a szörny.
Most, harmadszor olvasva teljesen máshogy hatott a könyv, mint korábban - bár még mindig megkönnyeztem. A cselekményből sokat felejtettem, leginkább a részleteket, a legnagyobb fordulat azonban megmaradt. Mivel a korábbi két olvasásomat azelőtt ejtettem meg, hogy történelemórán részletesen beszéltünk volna Magyarország helyzetéről a második világháborúban, akkoriban annyira nem értettem, mi is áll mögötte, az a nagy veszély miért is olyan nagy. Most azonban úgy csapott arcul, mintha először olvastam volna a könyvet. Ugyanilyen nagy hatással volt rám Abigél kiléte is. Mivel anno nem jöttem rá hamar, ki is lehet ez a csodálatos figura, a mai napig lenyűgöz Szabó Magda jellemábrázolása.
Erre is csak most, idősebb fejjel jöttem rá. Korábban a karakterfejlődés sem foglalkoztatott a könyvekben, újabban azonban éppúgy figyelek rá, mint a jellemábrázolásra. Szabó Magda képes volt elérni, hogy úgy érezzem, nem is regényt olvasok, hanem memoárt. A szereplők szinte leléptek a lapokról, és egytől egyig szerettem őket, nem volt olyan, akivel ne szimpatizáltam volna. (Persze a kedvenceim Zsuzsanna és Kőnig.) Ginával végig együtt tudtam érezni. Akkor utáltam a Matulát, amikor ő; akkor örültem és izgultam, amikor ő; akkor döbbentem meg, amikor ő.
Gyönyörű a regény nyelvezete, választékos és szép a megfogalmazás. És valljuk be, abban a klasszikusban, amin az ember nevetni tud, van valami. Szabó Magda írásmódja már régen is tetszett, most azonban túl hosszúnak éreztem a mondatokat és a bekezdéseket, melyek egyébként egy izgalmas, letehetetlen történetet mesélnek el. Lenyűgöző a férfiak hatalmi játszmája a kislány életében - melyet eddig a koromnál fogva sajnos nem nagyon vettem észre, most azonban kifejezetten figyeltem a befolyásolás eszközeire is.
Összességében
Egyszerű lányregénynek indult, annál azonban mégis sokkal több. Éppúgy megállja a helyét ifjúsági, mint felnőtteknek szóló lélektani regényként. Szabó Magda karakterei szinte lelépnek a lapokról, ezért könnyű velük szimpatizálni és együtt érezni. Hiába olvastam már kétszer, ugyanúgy megkönnyeztem, mint első alkalommal, hiszen Gina életének részletei szívbemarkolóan hatnak.
Kedvenc idézetem
[…] azon tűnődött, milyen furcsán és váratlanul következnek be az ember életében a legjelentősebb események. Nem úgy, nem is akkor, ahogy és amikor várja az ember, másképpen, más előzmény után, valahogy logikátlanul.
316. oldal, Móra, Budapest, 2011
396 oldal · ISBN: 9789631189797
Megjegyzések
Megjegyzés küldése