TRIGGER WARNING: rák, homofóbia, alkoholizmus
Fülszöveg
Szavak, melyek fontosabbak, mint élet…
Adorján évekig hazugságban élt. Ismert orvosként azt tette, amit a társadalom elvárt tőle: megnősült és gyereke lett. Ám találkozott egy férfival, és elhagyta a feleségét, hogy szabadon szerethessen egy olyan korban, amikor ez megbocsáthatatlan volt.
Évekkel később, amikor kiderül, hogy halálos beteg, versenyt fut az idővel, és már bármit megadna, hogy megismerhesse a fiát.
Fia, Tomi egy olyan főiskolán tanul, ahová anyja kényszerítette, és csak magában dédelgeti az álmot, hogy szakács legyen. Életét felborítja a hír, hogy az apja életben van, sőt, találkozni szeretne vele.
Vajon képes lesz megbirkózni a feltörő érzéseivel?
Szeretet és gyűlölet tánca zajlik közöttük, és az anya között.
Van megbocsátás? Meghallják-e egymást, mielőtt túl késő lenne?
Egy különleges, megkapó és hiteles regény a rendkívüli történetek kedvelőinek.
Kövesd a különleges karakterek sorsát!
Bálint Erika regénye 2018-ban jelent meg, én azonban egészen 2022-ig nem is hallottam róla, amikor is egy KMK-s rendelésben ajándékkönyvként megkaptam. Igazából nem akartam elolvasni, csak azért tartottam meg, mert a címe konkrétan könyörgött azért, hogy adjak neki egy esélyt.
A történet középpontjában Adorján, a sebész főorvos áll, aki egy koccanásnak köszönhetően tudja meg, hogy rákbeteg. A baleset egyik résztvevője, egy fiatal fiú a saját fiára emlékezteti Adorjánt, aki a betegsége miatt elhatározza, hogy újra felveszi a kapcsolatot Tomival. A fiú anyja, Éva azonban nem helyesli ezt, hiszen akkoriban Adorján egy férfi miatt hagyta el őt.
A sztori végülis tetszett és örülök, hogy elolvastam. Fontos társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet, elgondolkodtató, közben mégis sodorja magával az olvasót, gyors ütemben követik egymást az események és tempósan lehet vele haladni.
A könyv bemutatja, hogy milyen szövevényesek és rétegeltek is az emberi kapcsolatok, amelynek köszönhetően nagyrészt élethű lett a történet és annak szereplői. Több ponton is érzékeltem karakterfejlődést, ami számomra kiemelten fontos egy ilyen kaliberű regényben. Éva ugyan számomra a regény kezdetétől fogva ellenszenves figura volt a maga homofóbiájával, a többi szereplőt mégis sikerült - még ha csak egy kicsit is - megkedvelnem.
Látszott, hogy van bőven kutatómunka is a szöveg mögött, mind orvosi, mind jogi oldalról. Az írónő stílusába egyébként eleinte nagyon nehezen rázódtam bele, de aztán sikerült, így a végén már ettől el tudtam vonatkoztatni és csak a történésekre figyelni - majdnem sírtam is a lezáráson. Ha már írói stílus, fontosnak tartom kiemelni, hogy a belső monológok minden szereplő esetében idegesítettek, mert kissé karakteridegennek éreztem őket, túl "irodalmias" volt a megfogalmazás. Ezenfelül önismétlő is volt emiatt a regény - ugyanazt az eseményt több szemszögből is megvizsgálta, ami ugyan szuper, mégis zavaró volt, hogy újra és újra leírásra került az események folyama.
Összességében
Bár nem akartam, végső soron örülök, hogy elolvastam a könyvet. Nagyon fontos társadalmi témákat cincálgat és mutat be több érzelmi síkon is. A történet sodró, gyorsan lehet vele haladni és mindegyik szereplővel lehet legalább egy kicsit azonosulni.
Ha tetszett, olvasd el ezeket is:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése