Daniel Kraus: Bálnahullás

Fülszöveg
A ​marsi és a 127 óra találkozik ebben az erőteljesen emberi és tudományos precizitással megalkotott thrillerben, melyben egy huszonnégy méteres, hatvan tonnás ámbráscet nyel magába egy búvárt, akinek csupán egyetlen órája marad a menekülésre, mielőtt elfogyna az oxigénje.

Jay Gardiner a lehetetlenre vállalkozik – meg akarja találni apja holttestének maradványait az Atlanti-óceánban Monastery Beach partjainál. Tudja, hogy kevés esély van a sikerre, de Jay azt gondolja, ez az egyetlen járható útja annak, hogy felszabaduljon a bűntudat súlya alól, melyet az apja halála óta cipel magával, aki nemrég öngyilkosságot követett el.

A merülés jól kezdődik, de egy óriáskalmár hirtelen megjelenése Jay-t komoly veszélybe sodorja, melyet aztán a végtelenségig fokoz egy táplálékért érkező ámbráscet feltűnése. Jay hamarosan a kalmár csápjai között találja magát, mely egyenesen magával rántja a bálna szájába, majd pedig a bálna első gyomrába a négy közül. Jay gyorsan ráébred, hogy csupán egyetlen órája maradt, mielőtt az oxigéntartálya kimerülne – egy óra, hogy legyőzze saját belső démonait, és kiszabaduljon a bálna gyomrából.

Daniel Kraus, A víz érintése írójának új regénye filmbe illő, lebilincselő thriller egy fiatal férfiról, aki már letett mindenről… hogy aztán életének értelmét a legveszélyesebb és legszokatlanabb helyen találja meg újra.


A Bálnahullás a párommal lemeccselt névnapi csere-bere könyvvásárlás eredményeképp került hozzám, és eleinte nagyon féltem tőle, ugyanis a sci-fikkel nem vagyok túl jóban, ez a könyv pedig sci-fi a javából. Végül Sára ajánlója hozta meg hozzá a kedvem, majd az éves tervemet félretéve, ezzel a könyvvel nyitottam a júniusomat.

A könyvben Jay merülését követhetjük nyomon, aki azért tér vissza két év kihagyás után az óceán fenekére, hogy öngyilkos apja csontjait a felszínre vigye. Rövidesen azonban egy bálna gyomrában találja magát, mindössze egyórányi oxigénnel. A fiú a bálnát az apjával kezdi azonosítani. A jelenben a fiú valójában nem csak az állattal küzd, hanem a trauma-, és gyászfeldolgozás folyamatán is végigmegy, ez utóbbit segítik a múltra való visszaemlékezések.

Életfilozófia: idióta kifogás arra, hogy seggfejként viselkedj.
18. oldal, Agave Könyvek, Budapest, 2024
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635982424 · Fordította: Szaszkó Gabriella

A könyv eleinte nagyon tetszett. A rövid fejezeteknek és Kraus megfelelő információadagolásának köszönhetően végig feszült volt a könyv tempója, sodort magával a történet; a szépirodalmi stílusnak hála könnyen el lehet merülni benne. A leírások egyébként elég erősen bekapcsolták a talasszofóbiámat, így magát a merülést nagyjából végigszorongtam. 


Ez egyfajta tenger-iszony, melynek eredményeképpen az ember elnyomhatatlan félelmet érez a mély víz és tulajdonképpen minden vízben rá leselkedő baljós tárgy és élőlény iránt.

A könyv utolsó harmada volt számomra a mélyrepülés, ami által a könyv mintapéldányává vált annak, miért nem szeretem a sci-fiket. A rengeteg tudományos szöveg - bár kellett a megértéshez - számomra nem mindig volt teljes mértékig érthető, és főleg a könyv vége felé már egyenesen untattak a magyarázatok. Rettenetesen zavart a szövegben lévő ellentmondás: Jay szinte isteníti a bálnákat, az ő bálnája mégis sérül a fiú miatt. (Egyébként kíváncsi lennék, a bálna gyomrából mégis hogy tudja pontosan megmondani, mi történik a bálna testén kívül, mert erre ugye nem kapunk magyarázatot.) Ennyire szerencsétlen és balsorsú főszereplővel, mint Jay, még nem igazán találkoztam "irodalmi pályafutásom" során. Ami szerencsétlenség csak megtörténhet vele egy óra alatt, az mind megtörténik, melynek köszönhetően kissé elveszti ép eszét. De még amikor józanul gondolkodik is, gondolatai és motivációi néha túl elvontak és absztraktok voltak nekem már, oldalakat ugrottam át anélkül, hogy megértettem volna a relevanciájukat.

(A kérdésekre adott válaszoknak súlya van)
303. oldal, Agave Könyvek, Budapest, 2024
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635982424 · Fordította: Szaszkó Gabriella

A kötetnek elég egyértelmű mondanivalója van, és két nagyon fontos kérdéskör merül fel benne. Ezek egyike az ember ökológiai lábnyoma - gondoljunk csak arra, mennyi mindent talál Jay a bálna gyomrában. Ez persze rendesen beindította a környezeti szorongásomat is, az alig megemlített klímakatasztrófáról nem is beszélve. A másik fontos elem a szülői felelősség témaköre, ezen belül is az, hogy vajon mivel teszünk jót a saját gyerekünkkel. Erre a kötet meg is adja a választ: elfogadással.


Összességében
Számomra ez a kötet arra volt jó, hogy bebizonyítsa: a sci-fi nem nekem való. Pedig a történet lényegében sodort magával. Mégis nagyjából végigszorongtam és bosszankodtam az emberi faj miatt.


Ha tetszett, olvasd el ezeket is:
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége George Orwell: 1984 Edgar Allan Poe: A fekete macska Lois Duncan: Sötét folyosók Stephen King: A kívülálló

Megjegyzések