Nyár. Harangzúgás. Egy fiú, Gusto, a konyha padlóján fekszik egy vértócsában. Az élet lassan elszáll belőle, s ő sorra veszi mindazon eseményeket, amelyek ide vezettek. Az analízis pontos és kegyetlen. Ősz. Harry Hole, a norvég rendőrség egykori nyomozója három év távollét után visszatér Oslóba. Felkeresi egykori felettesét, hogy engedélyt kérjen tőle egy ügy felderítésére. Csakhogy az esetet már lezárták. A fiatal narkóst, Gustót egy cimborája lőtte agyon, mert összekaptak az anyagon. Egy olyan anyagon, amely a heroin uralmát megtörve, villámcsapásszerűen hódította meg a várost. Harry ennek ellenére nem tágít, s eléri, hogy meglátogathassa a börtönben a Gusto meggyilkolásával vádolt srácot. Mégpedig azért, mert a cellában saját múltjának egy darabjával van találkozója. A nyomozás, amelybe Harry magányosan belevág, nehezebb s fájóbb, mint bármelyik hivatalból felgöngyölített ügye volt. S közben mindenfelől kísértetek veszik körül. A sajátjai és az is, amelyik a várost járja. Az alak, akiről senki sem tudja kicsoda, hogy néz ki, s aki megfoghatatlan, akár a szél
Még december folyamán kölcsönöztem ki három Harry Hole-kötetet a könyvtárból, és végre elolvastam a másodikat is közülük. Fogalmam sincs, mi vett rá, hogy két olvasás között ne tartsak szünetet - talán a Leopárd nem mászott eléggé a bőröm alá, nem hozott le eléggé az életről, hogy pár hónapig hanyagolni akarjam a norvég krimikirály könyveit.
– Akkor ezek szerint nincs is választásom?Berntsen elmosolyodott, majd előadta kedvenc mondatát:– A választás, Schultz, az a luxus, amivel maga már rég nem rendelkezik.
89. oldal, Animus, Budapest, 2013
544 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633241028 · Fordította: Petrikovics Edit
Rettentő jól indult a kötet. De tényleg. Nem szeretek a drogok világáról olvasni, végtelenül távol áll tőlem - ráadásul egy gyerekkori trauma miatt filmen sem bírom nézni, ahogy valaki lövi magát, most meg egyenesen el kellett képzelnem a látványt, az érzést -, ennek ellenére tetszett a történet és nyilvánvalóan érezni lehetett, mennyi háttérmunka és kutatás előzte meg a könyv megírását - és nem csak a drogok szempontjából.
Egy költő valahol az írta, hogy a nagy szerelem után kisebbek jönnek.
56. oldal, Animus, Budapest, 2013
544 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633241028 · Fordította: Petrikovics Edit
Ismét megjelenik Oleg és Rakel, akik fénypontjai voltak a történetnek - leszámítva, hogy Oleget gyilkossággal vádolják. Harrynak pedig ebbe az ügybe a személyes vonatkozása ellenére (vagy talán pont amiatt) nem kellett volna beleártania magát. De persze megtette, így egy pörgős, nem túlbonyolított cselekményt kapunk. Vagy legalábbis ezt hittem, ugyanis a kötet utolsó 100 oldala hatalmas csalódásként ért.
– Fehérbort ittál – mondta Harry.– Honnan tudod, hogy nem vörös volt?– Hallom.
254. oldal, Animus, Budapest, 2013
544 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633241028 · Fordította: Petrikovics Edit
Eddig a pontig csak mértékkel találkoztunk akciófilmes jelenetekkel, azok is többé-kevésbé hihetőek. Azután pedig elmegy hollywoodi irányba; ezen felül megjelenik egy plusz "belenyomorgatott" csavar is. Nem tudom, hogy én érzem manapság ennyire hihetetlennek ezeket a könyveket, vagy tényleg azok? A könyvári példány végébe ráadásul bele van írva, hogy "perfekt, a legjobb harry hole regény", és talán mondanom sem kell, hogy a lezárást emésztgetve egy kicsit sem értettem egyet a komment szerzőjével.
A lezárás egyébként hirtelenül ért, már ha lehet ilyet mondani; és annyi kérdést vetett fel Harryval kapcsolatosan, hogy csak kapkodom a fejem és próbálok az olvasottak alapján válaszokat találni, de sajnos nem megy.
– Golyóálló mellény vállfán? Fél, hogy összegyűrődik?
453. oldal, Animus, Budapest, 2013
544 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633241028 · Fordította: Petrikovics Edit
Kevesebb és hihetőbb akciójelenettel biztosan megadtam volna az 5*-os értékelést a könyvnek, mert egyébként iszonyú jó Nesbø írásmódja és karakterábrázolása. Bőkezűbben adagolja a megoldásra vonatkozó információ-morzsákat, mint a korábbi kötetekben, és bár emiatt minimálisan kiszámíthatóbbá válik a regény, úgy gondolom, ennyi örömet és sikerélményt az olvasónak is meg kell hagyni. Ezen felül egy néha-burkolt-néha-nem társadalomkritika jelenik meg benne, és ennél jobbat eddig csak az Állatfarmban olvastam.
Összességében
Nem egészen erre számítottam. Az írásmód, a karakterábrázolás és a cselekmény a kötet jó részében mind-mind elnyerték a tetszésemet, az utolsó száz oldalban azonban hatalmasat csalódtam, és nem értek egyet azzal a névtelennel, aki a könyvári példány végén azt állította, hogy ez a legjobb Harry Hole-regény.
A sorozat kötetei
>> 9. Jo Nesbø: Kísértet <<
10. Jo Nesbø: Police
11. Jo Nesbø: Szomjúság
12. Jo Nesbø: Kés
13. Jo Nesbø: Vérhold
Megjegyzések
Megjegyzés küldése