Jo Nesbø: A megváltó (Harry Hole 6.)

Fülszöveg

Egy héttel karácsony előtt, Oslo legforgalmasabb bevásárló utcáján agyonlövik a norvég Üdvhadsereg egyik munkatársát. Az eset előtt mindenki értetlenül áll. A nyomozást vezető Harry Holénak és csapatának szinte semmi kiindulópontja nincs: sem használható bűnjel, sem indíték, de még egy valamirevaló személyleírás sem. Mindössze annyit tudnak meg, hogy a tettes piros kendőt viselt a nyakán. Megindul hát a hajsza az ismeretlen, hidegvérű gyilkos után, aki közben tovább vadászik a norvég főváros fagyos utcáin, mert még nem végzett a feladatával…

Véleményem

SPOILER ALERT

Jó volt, jó volt, de bizony találtam benne bosszantó dolgokat.

Tetszett, hogy rendkívül mozgalmas a cselekmény, nem nagyon van időnk unatkozni, illetve az is szimpatikus volt, hogy az elején olvashattunk egy másik, a fő száltól független gyilkosságról - így nem volt az az érzésem, hogy Hole minden esetben sorozatgyilkosokat kap el.

Az viszont egyáltalán nem tetszett, hogy már az első fejezetekben rengeteg szereplő és hirtelen túl sok szál van, hiszen így nehéz összerakni a történteket és nagyon oda kell figyelni, hogy éppen kiről is olvasunk. Éppen ezért számomra nehezen indult, nehezen rázódtam bele. Ízelítőt kapunk a vallási fanatizmusról - ami ugyan nem tetszett -, valamint hangsúly helyeződik a lélektani folyamatokra, tényezőkre. Ebből a szempontból külön kiemelném Martine karakterét.

A Robert-Jon szál számomra nagyon kacifántos, többször újra kellett gondolnom, hogy ki kicsoda, mit csinált, a végső magyarázatnál pedig hiába kerestem, nem találtam a logikát. Semmi értelme annak, hogy valaki bérgyilkost küld saját magára; számtalan helyen bukhat az egész sztori. A lezárás is több okból vitatható; még mindig nem tudom eldönteni, hogy helyeslem-e, amit Harry tett.

Szeretnék kiemelni pár szereplőt.

Az új főnököt egyáltalán nem találtam szimpatikusnak, és groteszk hatást keltett bennem, amikor próbált jófej lenni. Halvorsent és Beatét nagyon sajnáltam, az utolsó mozzanat velük kapcsolatban viszont abszurd és olyasfajta sablonosság, amit az ember nem várna Nesbøtől. Rakelt sem értem: hagyják békén egymást, ha már így döntöttek.

Összességében