Bella mer szeretni. Az élete árán is. Edward Cullen titkokkal terhes hosszú élete során először igazán boldog végre. És ekkor kezdődnek csak az igazi bajok. Egyetlen ostoba pillanat végzetes következményekkel jár. Edward maga mögött hagy mindent, Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe. S miközben hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, különös árnyak kószálnak a rezervátum körüli erdőkben, Bellát pedig egy furcsa hang bűvöli egyre hajmeresztőbb őrültségekbe. A földgolyó túloldalán Edward végzetes lépésre készül, de ezzel csak még nagyobb veszélybe sodorja valamennyiüket… Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a Hold?
A Twilight saga második kötetében - Edwardnak köszönhetően - jobban kibontakozik Bella és Jacob kapcsolata. Valahogy az ő párosukért sose voltam oda igazán, mindig is úgy éreztem, hogy Bella csak kihasználja Jacobot "ha ló nincs, a szamár is jó"-alapon. Ezen felül a vérfarkasok - mint fantázialények általában - tőlem elég távol állnak.
Egyszerűen nem bírom a szerelmi háromszögeket, és ez valószínűleg Meyer könyveinek köszönhető. Bella döntésképtelensége önmagában is bosszantó lenne, ehhez társul azonban a lány picsogása és folyamatos önsajnálata. Számomra az összes közül ez érződik a leghosszabb résznek, és csak azért szenvedtem magam végig rajta, mert tudtam, hogy a 3-4. kötetek kárpótolnak a traumákért.
Összességében
A sorozat legborzalmasabb kötete. Nem elég, hogy el kell viselni egy szerelmi háromszöget, még Bella szenvedésén is végig kell kínlódnia magát az olvasónak. A soron következő kötetek azonban kárpótolnak az elszenvedett traumákért.
A sorozat kötetei
>> 2. Stephenie Meyer: New Moon – Újhold <<
Megjegyzések
Megjegyzés küldése