Stephenie Meyer: Life ​and Death – Egy életem, egy halálom (Twilight saga 1,75.)


Fülszöveg
Minden éremnek két oldala van…

Bellát és Edwardot is már ismered. Most találkozhatsz Beau-val és Edythe-tel!

Amikor Beaufort Swan a borús kisvárosba, Forksba költözik, és megismerkedik a vonzóan rejtélyes Edythe Cullennel, az élete izgalmas, de ijesztő fordulatot vesz. A titokzatos Edythe-t porcelánfehér bőre, aranyszínű szeme, igéző hangja és természetfeletti képességei ellenállhatatlanná teszik. Csakhogy Beau-nak fogalma sincs róla, hogy minél közelebb kerül a lányhoz, annál nagyobb veszélybe sodorja saját magát és a szeretteit. És lehet, hogy túl késő lesz visszafordulni…

A kultikus szerelmes regény lebilincselő újragondolása minden Alkonyat rajongónak kötelező olvasmány! A történetet a szerző, Stephenie Meyer bevezetője és utószava egészíti ki.

Az Alkonyat/Twilight első megjelenése, 2005 óta modern klasszikussá válva olvasók millióit varázsolta el.

Az Alkonyat sorozat világszerte csaknem 155 millió példányban kelt el.

Véleményem
Három csillagnál nem tudok se többet, se kevesebbet adni erre a könyvre. Szokásom szerint kezdeném a fekete levessel és a végén mondok róla egy-két jó szót is.
Idegesített a szereplők folyamatos pesszimizmusa, amit a tipikus Alkonyatban nem éreztem ennyire zavarónak - talán azóta felnőttem? A depresszív korszakomat mindenesetre magam mögött hagytam.
A könyv szinte minden oldalán találunk szóismétlést, ami nem hinném, hogy fordítási hiba, bár akár az is simán lehet, mert a fordítás egyszerűen borzasztó, feltűnően sok helyen magyartalan.
Technikai problémám még a sok "..." volt vele, gyakran egy mondatban háromszor is találkozhattunk ezzel a technikával.
És akkor nézzük a történetet. A karakterek nemének felcserélésével nyakatekert lett az egész sztori, ráadásul mindenki elég furcsa nevet kapott ebben az új verzióban. (Royalra például csak a "fiú Rosalie"-ként hivatkoztam fejben.) Többször felment az agyvizem, mikor a fiú karakter olyan lányos dolgokkal lett asszociálva, amik a valóságban nincsenek ("pasiszabályzat" - ki mond ilyet?), ráadásul azt sem értem, hogy ha Meyer ki akarta javítani a hibáit és szerepcserét is eszközölt, miért nem tette a főszereplőjét életképesebbé. Edythe meg lehetett volna szégyenlősebb; sokkal jobban bejött volna a sztori, ha az ember kezd udvarolni a vámpírnak. (Mondjuk az eredetihez képest lehetett volna benne kevesebb nyáladzás.) Magában a történetben egyébként nem nagyon vannak változtatások, az utolsó 70-80 oldal tér el, tehát aki teljesen más felütésre vágyik, ne is álljon neki a könyvnek.
És akkor a pozitívum: mivel ismerjük a sztorit és könnyed a nyelvezete, gyorsan lehet vele haladni, (kisebb) olvasási válság kezelésére szerintem kiváló (vagy ha az embernek a karácsonyi hajtás és a munkahelyváltás közepette nem igazán van ideje a hobbijára).
Ez az újfajta befejezés izgalmas volt, nekem személy szerint jobban tetszett az eredeti sztori végénél, még akkor is, ha az eredeti történet jobban tetszett - mondjuk az sem a szívem csücske.

Összességében

Megjegyzések