Christopher Paolini: Örökség (Az örökség 4.)

Kezdetben ​volt Eragon…
És végül itt az Örökség.

Eragon, az Árnyékölő, a Sárkánylovas, csak egy szegény parasztfiú volt, amíg meg nem találta Saphira tojását. Miután a sárkány kikelt, élete alaposan megváltozott. Most már az egyetlen szabad sárkánylovasként neki kell szembeszállnia Galbatorix zsarnokságával és legyőzni a királyt, mert második esélyt nem kap a világ. De még mielőtt ezzel megpróbálkozhatna, a varden seregnek is oda kell érnie a főváros falai alá. Útjukban bevehetetlen városok és legyőzhetetlen hadvezérek állnak…
Eddigi csatáik és győzelmeik reményt adtak a Birodalom ellenfeleinek. De sikerül-e Nasuadának együtt tartania seregét, amelyet annyi különböző népből szervezett? Segítségére sietnek-e a tündék, amikor a legnagyobb szüksége van rájuk? Lehet-e a vardenek varázslóinak esélye Galbatorix ellen?
Új csaták, hajmeresztő kalandok, elképzelhetetlen titkok várnak a szabadságukért harcoló emberekre, törpékre, urgalokra, tündékre és segítőikre, a váltott macskákra. Ismét szembekerül Murtagh és Tövis meg Eragon és Saphira. Az út végén pedig Galbatorix és fekete sárkánya, Shruikan várja őket…


Az Örökség című kötetben zárul le Eragon és Saphira története, akiknek az életét korábban három köteten át követhettük figyelemmel. A befejezésben nyomasztó hangulatot teremt a Galbatorixszal való összecsapás közeledése, az események folyama ugyanakkor berántja az olvasót, és észrevétlenül röppenek el több száz oldalak.

Legalábbis az én esetemben így volt. Több, mint két hétig gyűrtem a 900+ oldalas könyvet, leginkább azonban azért, mert ritkán volt időm leülni vele. Azonban ha végre tudtam rá időt szakítani, nehezen tettem le. A rövidebb fejezeteknek és a gondozottabb szövegnek hála élmény is volt haladni vele – sokakkal ellentétben úgy gondolom, jót tett a könyvnek a fordító-váltás. Ezen felül azt is éreztem, hogy Paolini a sorozat végére megtanult jól írni. A megfelelő helyen várakoztatta az információt, melyet aztán jókor közölt; nem nyújtotta a szöveget felesleges üresjáratokkal (a kötet végét leszámítva). Végre nem kímélte a szereplőket sem. Nem mondanám, hogy hullottak, mint a legyek, de meghalt pár fontosabb szereplő. Bár, akit a leginkább holtan szerettem volna tudni, ő persze túlélte…
 
Angela az egyik kedvenc karakteremmé nőtte ki magát ebben a kötetben. Sajnáltam, hogy a történet előrehaladtával egyre kevesebbet szerepel, mert titokzatossága mindig egyre inkább felkorbácsolta a kíváncsiságomat.

Szereplők tekintetében Galbatorixot tartom még fontosnak kiemelni. Értem, hogy “divat” a főgonoszok motivációjának megértetése az olvasóval. Tudom, hogy fontos, hogy egy főgonosz “morálisan szürke” legyen. Na de amikor megjelent Galbatorix és fejtegetni kezdte a motivációit, nem értettem, hogy miért van mindenki ellene. Tetszett, hogy egyre inkább kibontakozott a karaktere, és így utólag azt gondolom, hogy ezt a kibontakozást építgetni kellett volna már a legelső kötettől kezdve. Az viszont már teljes mértékben ennek a kötetnek a hibája, hogy a kémekről nem tudunk meg többet.

A vége felé a csatajeleneteket már untam, a lezárás pedig kicsit nyögvenyelősen csúszott le. Más érdekelt volna, mint amit Paolini fókuszba helyezett, ezen felül ez a cselekményrész sokkal kiszámíthatóbb, mint a megelőző események. Így mondhatni az utolsó 150-200 oldallal nem voltam megelégedve, ez sarkallt arra, hogy csak 4*-os értékelést adjak a könyvnek – pedig amúgy szerintem a sorozat legjobb része volt.

Mivel lezárult a sorozat, fogalmam sincs, miről szólhat az idén megjelent új kötet.


Összességében
A sorozat legjobb része volt, végre azt éreztem, hogy Paolini megtanult jól írni. Megfelelően alkalmazott különböző írói technikákat, ezen felül sokkal gondosabb a kiadás, mint az előző kötet, amit olvastam, így élmény volt haladni a történettel, és mindig beszippantott, amikor leültem olvasni. Tetszett, hogy Galbatorix karaktere egyre inkább kibontakozik és megismerhetjük a motivációit is. A befejezéssel nem vagyok teljesen megelégedve, és mivel a történet minden szála lezárást kapott, elképzelésem sincs, mit tartalmazhat az új kötet.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése