A világ már nem biztonságos a Sárkánylovas Murtagh és sárkánya, Thorn számára. Segítettek megbuktatni egy gonosz királyt, Galbatorixot, ám szembe kellett nézniük a rémuralom alatti vonakodásuk következményeivel. Most mások által megvetetten, a társadalom peremére száműzve, egyedül barangolnak Alagaësián.
Mindeközben elfojtott hangon suttognak mindenütt a rideg talajról és a levegőben terjedő kénkő enyhe szagáról… Murtagh azonban érzi, hogy valami gonoszság lappang Alagaësia sötét árnyékaiban. Így kezdődik az ismerős és még felfedezetlen földeken át vezető nagyívű utazás, melynek során Murtaghnak és Thornnak minden fegyvert be kell vetnie, hogy megtaláljanak egy titokzatos boszorkányt, és túljárjanak az eszén. De a boszorkány sokkal hatalmasabb annál, mint amilyennek látszik.
Ebben a lebilincselő regényben, melynek főhőse az Örökség sorozatának egyik legnépszerűbb szereplője, a Sárkánylovasnak fel kell fedeznie, mit képvisel egy olyan világban, amely magára hagyta őt. A Murtagh tökéletes könyv ahhoz, hogy először lépj be vagy örömmel térj vissza az Eragon világába…
Páromtól kaptam a Murtaghot még decemberben, és nagyon mozgatta a fantáziámat, hogy miről is szólhat a kötet. Az már az első oldalakon feltűnt, hogy sokkal jobb, minőségibb kiadást tarthattam a kezemben, mint a korábbiak; ezen felül Paolini írásmódján is érzékeltem az eltelt időt. Máshogy fogalmazott és más megközelítésben alkalmazta a leírásokat, a szókincs azonban - akár Paolini, akár a fordító hibájából adódóan - gyérebb volt a megszokottnál.
Nagyra értékeltem, hogy a különféle helyeken játszódó események a képek, térképek által ennyire élesen elkülönültek a kötetben, az azonban kifejezetten zavart, hogy egy összefogó Alagaësia-térkép nem szerepelt sehol. Így többször is rá kellett keresnem a fantasyvilág térképére az interneten.
Murtagh és Eragon személyisége - csakúgy, mint Tövis és Saphira karakterei is - teljesen másak. Ilyen közelségből Murtagh szimpatikusabb volt, Tövist azonban nem sikerült annyira megkedvelnem, mint Saphirát. A történet nagy részében a hím sárkány hanyagolva lett, és bár nem nőtt a szívemhez, hiányoltam az események folyamából.
Ellentmondásos, hogy a kötet első feléből hiányoltam a sárkányt, és mégis ezek a részek kötöttek le jobban. Murtagh kalandjai és nyomozása izgalmakat, nyílt és rejtett fordulatokat tartalmaztak, a könyv közepe felé azonban leült a történet és vontatottá vált. Tudom, hogy a kötet második felének eseményeit kellett volna izgalmasabbnak éreztem, ezt mégis untam és alig bírtam rá figyelni - a lezárás sem pörgetett fel sajnos.
Összességében
Vegyes érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban - az első fele nagyon tetszett, a második pedig nagyon nem. Összességében elmondható, hogy Murtaghot jobban megkedveltem Eragonnál, sárkányok tekintetében azonban továbbra is Saphira pártját fogom. Szókincse a megszokottnál kevésbé választékos, a kiadás azonban gondozottabb a korábbiaknál.
Kedvenc idézeteim
Akinek van egy sárkánya, az sosincs igazán egyedül.
18. oldal, Európa, Budapest, 2023
704 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635048304 · Fordította: Dranka Anita
– Mindig jó munkanap az, amelyiken nem kell dolgozni […]
150. oldal, Európa, Budapest, 2023
704 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635048304 · Fordította: Dranka Anita
Akinek nincs sok mindene, az nagy becsben tartja azt a keveset, amije van.
226. oldal, Európa, Budapest, 2023
704 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635048304 · Fordította: Dranka Anita
A sorozat kötetei
>> 5. Christopher Paolini: Murtagh <<
Megjegyzések
Megjegyzés küldése