Lauren Kate: Unforgiven – Megbocsátás (Fallen 5.)


Kíváncsian vártam ezt a kötetet, mert a fülszöveg alapján feltételeztem, hogy sokkal kevesebb szenvedésre, ugyanakkor sokkal több izgalomra számíthatunk a Fallen spin-off-jában. Camben hatalmas potenciál rejlett a sorozat elejétől fogva, úgy éreztem, jobban megismertünk, mint Danielt, arról nem is beszélve, hogy számomra sokkal szimpatikusabb is volt Danielnél. A Molyos értékelések azonban elbizonytalanítottak, és hamarosan arra is rájöttem, miért.


A kötet másik fontos szereplője Lilith, aki már csak a bibliai vonatkozása miatt is érdekes karakter lehetne, Lauren Kate-nek azonban még ezt is sikerült elrontania. Cam és Lilith mindketten hisztisek és a legtöbb helyzetben logikátlanul, irracionálisan viselkednek. Hosszas szerelmi évődéseik egy idő után számomra már túl soknak bizonyultak, hiszen az ilyen eszmefuttatások a cselekmény rovására mentek.

A szerelmeddel élni maga a Mennyország.
Elszakítva lenni tőle maga a Pokol.
Cam vajon hová kerül? 

Cam tudja, milyen a megszállottság. Több időt töltött a Pokolban, mint amennyit egy angyalnak szabad volna. Számára a legújabb pokol egy gimnázium, ahol Lilith – az egyetlen lány, akit szeret – az ő bűneiért vezekel. 

Cam alkut köt Luciferrel. Tizenöt napja marad, hogy a kiválasztottja újra belé szeressen. Ha sikerül, Lilith visszatérhet a világba, és Cammel élheti le az életét. De ha kudarcot vall…, Camet a Pokolban egy külön a számára fenntartott hely várja. 

Tikk-takk. 

A népszerű sorozat újabb kötete, egy önmagában is izgalmas ifjúsági regény szerelemmel, földöntúli lényekkel és fordulatos cselekménnyel. 

Bontsd ki a szárnyad, és repülj, míg a rosszfiú, a sötét angyal végre feltárja meggyötört szívét az Unforgiven / Megbocsátás című, nagyszerű regényben.


Ha már cselekmény - igazából nem sok minden történik a kötetben. Ismét egy középiskolában találjuk magunkat, ahol elég sok minden szól a népszerű és a kevésbé kedvelt diákok közti nézeteltérésekről. Azonban még ez is bővelkedik logikátlanságokban és önellentmondásokban; Lauren Kate még mindig rengeteg dolgot nem magyaráz meg, rátolva a fókuszt az érzelmekre, melyeket nem tud hitelesen átadni. Olvastam benne olyan "mélyenszántó gondolatokat", dalszövegeket, verseket, melyektől szerettem volna leginkább kikaparni a szemem.

A történet alapvetően egyáltalán nem különbözött Luce és Danielétől, és továbbra is sablonokra építkezett. Nem igazán voltak benne váratlan fordulatok. A szereplők sorsa nem tudott meghatni, sőt, egy idő után csak idegesített az állandó körforgás és szélmalomharc, mert azon túl, hogy monotonitást adott a történetnek, a karaktereket is hamar felőrölte.

CSAK EGYSZER ÉLSZ,
DE HA JÓL CSINÁLOD, EGYSZER IS ELÉG!
49. oldal, Könyvmolyképző, Szeged, 2018
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634574088 · Fordította: Szőke Julianna

Pár sorban szeretném megemlíteni a borzalmas fordítást is. Aki régóta követ, tudhatja, hogy sokáig fordítónak készültem, így eléggé a szívemre tudom venni a félresikerült - és mégis kiadott - munkákat. Ez ilyen. Mégis leginkább két szó volt, ami nagyon-nagyon megütötte a szememet, ezek pedig a "hájp" és a "computer". Mely szavak közül az egyikre létezik magyar szó, a másik pedig eredeti alakjában épült be a szlengbe, ezért nem érdemes fonetikusan átírni.

A könyv apró pozitívuma, hogy Lauren Kate stílusa még mindig egészen gördülékeny, így gyorsan tudtam haladni az olvasással - leszámítva, hogy igazából bármi mást szívesebben csináltam, mint ezt a könyvet olvassam. Elgondolkodtatott azon, hogy vajon az én személyes poklom hogyan is nézne ki. Abban biztos vagyok, hogy olyan pocsék könyvek bőven lennének benne, mint a Fallen, a Luxen, vagy éppen a Zodiákus Akadémia.


Megjegyzések