Lauren Kate: Rapture – Boldogság (Fallen 4.)

Tavaly az egész Fallen-sorozatot szerettem volna elolvasni, az év második fele azonban nem éppen a tervek szerint alakult, így aztán Lauren Kate sorozatának utolsó két részére nem maradt kapacitásom. Idén eddig más volt a prioritás. Majd az éves tervemből elfogytak a fantasy-k, melyeket az Olvassunk fantasyt-kihívásra vinni tudtam volna, a megkezdett sorozataim száma pedig ismét megugrott, ezért gondoltam, itt az ideje befejezni végre valamit.

[könyvadatlap]

Szeretném azzal kezdeni, hogy jó ideje nem olvasok sajnos jó könyveket, de ez még a többin is túl tett. A kötet elején járva azt hittem, új fordítót kapott a történet, olyan borzalmas volt a fordítás - ami korábban úgy emlékszem, nem tűnt fel. Ahogy az sem, hogy ennyire tele lett volna felkiáltójelekkel az egész szöveg. Tudom, hogy apróság, de rettenetesen zavart, hogy minden második mondat felkiáltójelben végződik. A szöveg fura stílusa egyébként nem tudom, hogy az írónő vagy a fordító kontójára írható-e, mindenesetre a szokásosnál is nehezebben és lassabban haladtam az olvasással.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A MÚLT ÚJRAÍRHATÓ…
DE MILYEN ÁRON?

A vaksötét égbolton szárnysuhogás hallik…

Luce és Daniel ideje, akárcsak a homokórán gyorsan pergő kvarcszemek, vészesen fogy. Ahhoz, hogy meghiúsíthassák Lucifer a múlt eltörlésére irányuló tervét, időben meg kell találniuk az angyalok földre érkezésének pontos helyét.

Sötét erők üldözik őket, ám Daniel maga sem tudja, képes-e tovább folytatni… örökre együtt tud-e élni azzal, hogy Luce-t újra meg újra elveszíti. Közösen kellene felvenniük a harcot a rájuk váró epikus küzdelemben, amelynek végén csak élettelen testek és… angyalpor marad, miközben hatalmas áldozatok hozatnak, és szívek törnek darabokra. Luce ekkor eszmél rá az elkerülhetetlenre: megérti, hogy a sors nem is Danielnek, hanem valaki másnak rendelte! A fejükre hozott átok mindig is csupán Luce-ról szólt… róla és a rég elhagyott szerelméről. És voltaképp csak az számít, hogy most milyen döntést hoz.

Ki nyeri vajon végül a Luce-ért folyó csatározást?

A Rapture – Boldogság a FALLEN SOROZAT káprázatos befejezése. A menny nem várhat tovább.

A cselekményben egymást követik a nagyobbnál nagyobb logikátlanságok és következetlenségek, miközben mindezt önismétlések és terjengős megfogalmazások tarkítják, üresjáratokat generálva, melynek köszönhetően csigalassan, vontatottan halad az a minimális történet is, ami ebbe a kötetbe belefért. Nyálas romantikázásból persze kapunk bőven. A fő cselekmény többnyire kiszámítható, legnagyobb meglepetésemre azonban vannak váratlan fordulatok. Igaz, ezek nem túl nagy horderejűek, lenyűgözni nem tudtak.

A lezárás számomra túlbonyolított és elnyújtott lett, és bár valószínűleg az írónő boldognak szánta, szerintem inkább lehangoló és kiábrándító volt. Egyáltalán nem voltam elégedett vele.

Az írónő számára kézenfekvő és egyszerű megoldás, engem azonban annál inkább zavart, hogy jónéhány ok-okozati következmény nem került kifejtésre, főszereplőink elfogadták, hogy ezt vagy azt így "kell" csinálni. Pedig az olvasóban felmerülő kérdések a történet szempontjából logikusak is lehetnek; még szerencse, hogy a főszereplők nem igazán gondolkodnak, csak automatikusan csinálják, amit mondanak nekik.

A karakterekkel eddig sem voltam túlságosan kibékülve, és most sem kerültek közelebb hozzám. Daniel rettentően idegesítő és minimálisan sem szimpatikus, ebben a kötetben pedig kifejezetten nyápic és jelentéktelen figura volt, aki egyáltalán nem vitte előre a cselekményt. Amit ő és Luce műveltek, azt többnyire untam, egyes gondolataikat kifejezetten nevetségesnek éreztem.

Sajnálom, hogy erre futott ki a sorozat, mert sokkal több potenciál lett volna benne és többet vártam volna tőle az alapján, amekkorát ment annak idején. Így utólag már az egész gagyinak és erőltetettnek érződik, süt róla a kreativitás hiánya, és egyáltalán nem szabadott volna hagyni, hogy a történetből kettőnél több kötet szülessen. Hátra van még egy rész, mely eredetileg jóval később íródott és a középpontba is mást tesz. Kíváncsi vagyok, Cam története legalább minimálisan jobb lesz-e Luce és Daniel szenvedésénél, vagy hogy a két kötet kiadása között eltelt időben az írónő tanult-e valamit. Bármit.