Vámpírok.
Látom, amit ti nem láttok.
Vérfarkasok.
Megtalálom, ami rátok vadászik.
Tündérek.
Megvédelek benneteket.
Alakváltók.
Most én sem tudlak megvédeni titeket.
Hi, Evie vagyok és tulajdonképpen teljesen normális. Legalábbis mindig ezt hittem magamról, leszámítva, hogy a legjobb barátnőm sellő, a volt barátom pedig tündér. Annyit még hozzátennék az igazsághoz, hogy én vagyok az egyedüli a világon, aki felismerem a paranormális lényeket, akárhogy álcázzák is magukat. Ezért is dolgozom a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál. Ennyit akkor a normalitásról. De aztán bejött Lend a képbe. Iszonyú helyes srác, nagyon figyelmes, egyébként alakváltó. Felbolygatta az egész eddigi kis életemet, nem beszélve egy sötét jóslatról, amely egy az egyben rám illik. Pedig én egyáltalán nem vagyok gonosz, csak valami félreértés lehet az egész. Utána kell járnom: tudni akarom végre, hogy ki is vagyok valójában, de a legfontosabb: Nem akarom Lendet elveszíteni!
A Paranormalcy-t még 2015-ben olvastam, szilveszter estéjén kissé pánikolva, hogy időben befejezzem, és ne csússzon át az új évre. Valami véletlen folytán idén is decemberre maradt a könyv elolvasása, ráadásul most is "siettem" vele, hiszen egy 24 órás olvasási maraton keretében olvastam a nagyját.
Csakúgy, mint anno, most is tetszett a regény, bár már nem annyira, és felismertem benne a hibákat. Azt már az első olvasás alkalmával is leszűrtem, hogy Evie egy borzasztóan önző, butácska főszereplő, most azonban már nem idegesített annyira, mint első alkalommal, talán mert hasonlóságot találtam a lány és dr. Szöszi között. Lendet még mindig egy végtelenül szerethető karakternek tartom. Kettejük kapcsolata néhol kicsit felszínes és komolytalan - de hát nem pont ilyenek a tinik?
Ez a könnyed románc járul hozzá leginkább ahhoz, hogy a kötetet kellemes ifjúsági sztorinak lehessen nevezni. Hatalmas fordulatokra és csattanókra nem kell számítani, sőt, inkább azt lehet mondani, hogy klisés, viszont élvezhető és könnyed kikapcsolódást nyújt az olyanok számára, mint én, akik szeretnének egy kicsit leereszteni így az év vége felé. Ugyanakkor van mélyebb mondanivalója is.
Az írónő önismétlése - főleg a kötet első felében - zavart, aztán szerencsére elhagyta ezt a rossz szokást. Mivel már olvastam A Végzet Ereklyéi sorozatot, azt is észrevettem, hogy az írónő valószínűleg koppintotta Clare-t, mert tündérvonalon a két sorozat túlzott hasonlóságot mutat. (Eredeti megjelenése a Csontvárosnak korábbi.)
Összességében
Kellemes, könnyed olvasmány, azonban nem kell azt várni tőle, hogy megváltja a világot. A hibáival együtt is élvezhető, A Végzet Ereklyéi-sorozat rajongói szemében azonban bicskanyitogató lehet a koppintás.
A sorozat kötetei
>> 1. Kiersten White: Paranormalcy – Természetfölötti <<
Megjegyzések
Megjegyzés küldése