De mi van, ha ez nem egy fantasyregény, hanem a valóság?
A fiú menő, okos és népszerű. A lány a gyűlölt szomszéd család tagja, kedveli a fantasytörténeteket, és alapvetően nem a fiú esete. De amikor Quinnt egy éjjel félelmetes lények veszik üldözőbe, és súlyosan meg is sérül, olyan dolgokat fedez fel, amelyek valószínűleg nem ebből a világból származnak. De kiben bízhat, amikor a szobrok hirtelen rossz rímekben kezdenek beszélni, és a koponyák bizalmasan rámosolyognak?
Legjobban a szemben lakó lányban, aki egyáltalán nem jelent számára semmit. Hogy ő és Matilda egy veszélyekkel teli, mágikus kalandban találják magukat, arra mindenesetre Quinn egyáltalán nem számított.
És arra még kevésbé, hogy halálosan szerelembe esik…
A világ varázslatossá válik a rajongásig szeretett szerző, Kerstin Gier új kötetében, mely már a megjelenése hetében meghódította a bestsellerlisták első helyét.
Légy részese csodás történetének!
Kerstin Gier legújabb trilógiájának első kötete 2021-ben jelent meg, és bár a könyv már elérhető magyarul is, mégis eredetiben, németül olvastam. Arról már írtam korábban is, hogy miért kellene mindenkinek idegen nyelven olvasnia, most viszont előrukkolok egy jolly jokerrel: a trilógia második része már megjelent németül, Instagram követőimnek be is mutattam sztoriban, és amíg egyeseknek még hónapokat kell várniuk, hogy olvashassák a folytatást, én nemsokára neki is állhatok.
A Nefelejcsben Quinn súlyos balesetet szenved, majd élet-halál közt lebeg. A kómából felépülve azonban különös dolgokat tapasztal: érzékei néha kiélesednek, tetoválásokat és szobrokat lát mozogni, valamint elkezdi megkedvelni Matildát a szomszédból - a lányt, akit mindig összekever az unokatestvérével és akit magában csak "kétszersültképűnek" nevez. A két főhős izgalmas felfedezéseket tesz a temetőben, melyekhez köze van az újonnan nyílt virágboltnak is...
Kerstin Gier azon szerzők egyike, akik nem érdekel, miről írnak, úgyis meg fogom venni a könyvet és úgyis el fogom olvasni. Az Időtlen szerelem óta viszont nem sikerült olyan könyvet írnia, mely 100%-ban elnyerte volna a tetszésemet. És bármennyire szerettem volna, ez alól a Nefelejcs sem kivétel.
A történet az íróra oly jellemző módon in medias res kezdődik, az olvasó csak kapkodja a fejét, hogy miről is van szó. És sajnos már a legelején kiderül, hogy ez a "fejkapkodás" a történet egészére jellemző lesz, hiszen a fantasy-világ valahogy nem áll össze a sima világgal. A történetvezetés lassú, és azt az érzetet kelti, mintha semmi sem történne a könyvben - pedig van cselekmény, vannak benne csavarok; a kötet mégsem tartozik a letehetetlen könyvek csoportjába. A fantasy-szálon történő csavart lehet sejteni már az elejétől fogva, mégis van benne valami kis meglepő, ami minimálisan tudott kárpótolni a korábbi hibákért. A történet végét, főleg a tetőpontot összecsapottnak, befejezetlennek, kidolgozatlannak éreztem, és számomra egyáltalán nem tisztázódott a jóslat, vagy hogy ki mit akar Quinntől.
A történet másik fő szála természetesen a szerelmi szál, melyet Matilda már rögtön a legelején jól összekuszál - ezzel egyébként rendkívül ellenszenvessé vált a szememben. Az ebből adódó konfliktus véletlenül, pitiáner módon derül ki, mégsem tudom rá azt mondani, hogy a mindennapi életben nem fordul elő. Tehár bármilyen hülyén is veszi ki magát a helyzet, Kerstin Gier ebben nem hibázott.
Quinnről és Matildáról egyébként egyáltalán nem tudtam eldönteni, hogy összeillenek-e, ismerkedésük számomra kissé keserédes volt, mert sejtettem, mi fog történni.
A történet fontos eleme a Quinn és Matilda családja közti ellentét, mely - lehet, hogy lemaradtam valamiről - fogalmam sincs, honnan ered. Nem tudtam megérteni a motivációikat. Matilda szülei egyáltalán nem voltak szimpatikusak, és nem csodálkoznék, ha Matilda felnőttként már nem tartaná velük a kapcsolatot, azonban még így sem nyer értelmet a két család közti feszült helyzet. Ha már a lány családjánál tartunk - Leopoldot legszívesebben képen vágtam volna, talán még Quinn terapeutájánál is jobban idegesített, ami azért nagy szó a nő bicskanyitogató stílusát és hozzá nem értését figyelembe véve. De nagyon ellenszenvesnek találtam még Lassét, Lilyt és Jácintot is. Néhány karakteren meglepődtem, néhányat kifejezetten nem kedveltem és volt olyan is, akiben csalódhattam volna, mégsem csalódtam, mert számítottam arra, amit tenni fog. Összességében egyetlen kivétellel nem tudtam megkedvelni a szereplőket.
És ez az egyetlen kivétel nem más, mint Baximilian Grimm, az Időtlen szerelemből jól ismert Xemerius "rokona". Komolyan, Xemerius említésére majdnem elkezdtem fangirlingelni, hiszen abból a trilógiából ő volt a kedvenc szereplőm és nagyon örülök, hogy Kerstin párhuzamot vont a művei között - még ha nem is volt semmi értelme.
Az írónő egyébként a stílusával ismét nagyot alkotott, mert lendületesen ír, humorával átitatja a papírt, és olyan helyzetkomikumokat teremt, melyen az olvasó már csak kínjában is nevet. Ezen kívül nagyon tetszett, hogy megjelentette benne a klímaválságot, mely nemcsak az emberekre, hanem a fantasy-teremtményekre is hatalmas negatív hatással van.
Összességében
Sajnos ez számomra nem volt elég, az egyik kedvenc írómtól többet vártam volna. Lassú volt a történet és nem voltak benne átütő fordulatok, a stílus és a humor viszont élvezetesebbé tette. Nagyon tetszett, hogy Xemerius említése által történt utalás Kerstin egy korábbi művére, és az is egy hatalmas pluszpont a szememben, hogy mindennapi problémákat a fantasy-lényekre is hatással lévőként jelentet meg - például a klímaválságot.
A sorozat kötetei
>> 1. Kerstin Gier: Nefelejcs <<
Megjegyzések
Megjegyzés küldése