2021-es megjelenésekor hirtelen vált népszerűvé Zajácz D. Zoltán retró krimije, a Véres Balaton, mely nemsokára sorozattá nőtte ki magát, a folytatást 2022 óta olvashatjuk. Persze én is hamarosan kedvet kaptam hozzá, az idei magyar szerzős kihívásom keretein belül pedig el is olvastam a sorozat első, névadó kötetét.
A Véres Balaton egy izgalmas, fordulatos, lendületes olvasmány, mely hamar magába szippantja az olvasót és nem igazán engedi el. Vagy legalábbis én nehezen tettem le, cselekményének és olvasmányosságának köszönhetően csak úgy faltam a könyvet. Szerencsére beváltotta a nagy visszhang miatt hozzá fűzött reményeimet, így aztán a kötet végére érve elégedettség töltött el. Régebben rengeteg krimit olvastam, újabban azonban a fantasyk kezdték kiszorítani a műfajt, így végeredményben örülök, hogy a Véres Balatonnal rázódtam vissza.
A zánkai úttörőtáborból egy tihanyi hajókiránduláson titokzatos körülmények között eltűnik a tizennégy éves Marion Morel, a Francia Kommunista Párt párizsi titkárának egyetlen gyermeke. Néhány nappal később pedig az úttörőváros strandján holtan találnak egy huszonegy éves tanárképző főiskolás lányt, aki a gyermekek kísérőjeként vett részt a hajókiránduláson.
A nyomozással Adorján Máté hadnagyot bízzák meg. A tehetséges fiatal nyomozónak segítőtársa is akad: Lendvay Laura, a szomszédos vállalati üdülőben nyaraló orvostanhallgató. A lány pszichiáternek készül, és élénken érdeklődik egy új amerikai módszer, a bűnügyi profilkészítés iránt.
A mindvégig izgalmas, fordulatos történetben megelevenedik a Kádár-korszak Magyarországa, a hetvenes évek végének tipikus karaktereivel: párttitkárokkal, örökké elégedetlenkedő hivatalnokokkal, vadászgató, jachtot és szeretőket tartó, a nyugati életstílust majmoló nagyvállalati vezetőkkel.
Ahogy a borítón is feltüntetésre került, a könyv egy retró krimi, melynek cselekménye a '70-es évek végén, a Kádár-korban játszódik. Bár akkoriban én még csak egy halvány gondolat sem voltam (sőt, a szüleim is épp csak, vagy még meg sem születtek), szerintem Zajácz D. Zoltánnak tökéletesen sikerült átadnia a korszakot belengő korrupt hangulatot. Érdekes volt megfogyelni a kommunizmust és annak tipikus szereplőit, az elvtársakat; és sajnos alkalmanként párhuzamot is tudtam vonni a mai Magyarország helyzetével. Ilyen volt például a már említett korrupció, vagy a bűntények, bűncselekmények eltussolásának képessége.
Ilyenkor kész szerencse, hogy Magyarországon csak papíron létezik a demokrácia…
132. oldal, General Press, Budapest, 2024
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634525240
Az író kedvelhető karaktereket állít a középpontba. Mátét kifejezetten megszerettem, így aztán örültem, amikor megtudtam, hogy a folytatásokban is ő fogja vezetni a nyomozást. Mellette úgy tűnik, Laura is visszatérő szereplő lesz. Ketten baromi erős párost alkotnak, a lány stílusa azonban már kissé bicskanyitogatónak is mondható néha. Rettentően zavart, hogy bár még nem végzett az orvosin, saját magát párszor már egyenesen orvosnak állítja be. Tudálékosságával nem segített, hogy jobban megkedveljem, a profilalkotos iránti szenvedélye azonban szimpatikus volt és egy fantasztikus tévésorozatot, a Gyilkos elméket juttatta eszembe.
A főszereplőkön kívül is könnyen megjegyezhető karakterekkel operál, a mellékszereplők világába és személyiségébe azonban túlzottan nem megyünk bele - ami nem is baj, ha figyelembe vesszük, hogy az egész könyv csupán 320 oldal. Nem zavart, hogy inkább a cselekményre fókuszálunk és annak mozgatórugóriól kevesebbet tudunk meg, hiszen ha elmerültünk volna például a rendőrök vagy Marion életének részleteiben, unalmassá vált volna a szöveg.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy sok karakter a korszak szavaival élve "cigány" származású, a könyvben azonban semmiféle rasszizmus nem figyelhető meg. Ennek egyrészt nagyon örültem, hiszen az emberek fejében még mindig egy elég negatív kép él a népcsoportról, másrészt felmerült bennem, hogy így vajon mennyire lehet hiteles, korhű a cselekmény.
Az írói stílus és a történetvezetés egyszerűen fantasztikus, ezek teszik igazán letehetetlenné a könyvet. Zajácz épp csak annyi információt csöpögtet el, hogy máris lapozni akarjunk a következő oldalra, az üresjáratokat azonban mellőzi, mindig történik valami. Plusz feszültséget teremt, hogy nem tudjuk, Marion elrablása és Edit meggyilkolása között van-e bármiféle kapcsolat. Így aztán az író éppen elég teret enged az olvasónak a nyomozókkal való együtt gondolkodásra.
Sokan kifogásolták, hogy a Véres Balaton egy nem túl jól megírt, nem szép ívű történet, ha az előzménykötetet, a Gyilkos Balatont olvassuk először. Ez nem véletlen, hiszen az előzménykötet valójában később íródott, Zajácznak eddigre volt elegendő ideje kialakítani a saját stílusát. Mások azt mondják, a folytatásokban a karakterek és a cselekmény fejlődési íve szembeötlő, én azonban azon az állásponton vagyok, hogy ha Zajácz a Véres Balatonban hozott szintet tartani tudja, már elégedett leszek a könyvekkel.
Összességében
Sodró lendületű, izgalmas olvasmány a hetvenes évek ikonikus hangulatával. Számomra letehetetlennek bizonyult. Kedveltem a karaktereket és az írói stílust is szimpatikusnak találtam; várom már, hogy folytathassam a sorozatot.
A sorozat kötetei
0,5. Zajácz D. Zoltán: Gyilkos Balaton
>> 1. Zajácz D. Zoltán: Véres Balaton <<
2. Zajácz D. Zoltán: Haragos Balaton
3. Zajácz D. Zoltán: Dermesztő Balaton
4. Zajácz D. Zoltán: Moszkva, Balaton
Ha tetszett, olvasd el ezeket is:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése