Fülszöveg
Egy nap a Hot Hill-i középiskola faliújságjára valaki kifüggeszt egy Mai hírek feliratú lapot, melyről rövidesen kiderül, hogy nem a múltban megtörténteket meséli el, hanem a jövőre vonatkozó jövendöléseket tartalmazza. A megjósolt események sorra bekövetkeznek. Három lány a rejtélyes jóslatok nyomába indul. Megpróbálják kinyomozni, ki írja a jövendöléseket, mi az író célja velük és ki a titokzatos JJ. Azok azonban, akik mélyen beleássák magukat a nyomozásba, életveszélynek teszik ki magukat.
A magyar szerzős kihívásom keretein belül ismét egy olyan könyvre esett a választásom, mely már régóta a polcomon várta, hogy sorra kerüljön, azonban a Limonádéhoz hasonlóan nem tudta elnyerni a tetszésemet.
A fogalmazásmódot már az első pillanattól gagyinak éreztem, kicsit olyan volt, mintha egy általános iskolai irományt olvasnék. Nem tudom pontosan leírni, mi is zavart, de aki elolvas bármit egy másik kortárs magyar írótól, az érezni fogja a különbséget. Mindezen kívül persze ott volt a rengeteg szóismétlés, a kifelejtett, vagy éppen pluszban az alany és az állítmány közé beékelt felesleges vesszők, valamint semmitmondó, többoldalas merengések olyan fontos témákról, mint "vajon tetszem-e a srácnak, akit két pillanattal ezelőttig még utáltam", "milyen jó, hogy saját fürdőszobám van és nézegethetem magamat a tükörben", illetve "vajon melyik fülbevalómat rakjam be". Merthogy a könyv során minden nap esetén különös jelentőséggel bír, hogy főszereplőnknek éppen milyen ékszer csillog a fülében.
Apropó, főszereplő. Hát ekkora idióta karakterrel szerintem még nem találkoztam olvasói pályafutásom során, pedig Leiner Laura nőalakjai sem semmik. Ennek a csajnak egyszerűen olyan nyakatekert okfejtései és értelmetlen ok-okozati párhuzamai vannak, hogy hiába próbáltam magam beleképzelni az ezt a könyvet olvasó tini énembe, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy ezeket bárki logikusnak találhatja. Sem őt, sem a többi szereplőt nem tudtam megkedvelni.
Hangulatát tekintve valami sokkal borzongatóbbra számítottam - a borítóból kiindulva legalábbis. Ehelyett egy naplóregényt kaptam középiskolai drámázásról, ahol se a romantikus, se a fantasy-szálnak semmi értelme nem volt, ráadásul tele van a cselekmény szempontjából lényegtelen információkkal (mint például főszereplőnk fülbevalója). Ha mindez nem lenne elég, túlírtsága mellett újra és újra ugyanazok a jelenetek köszönnek vissza. A végkifejlet olyan 90-95%-ban kiszámítható. A könyv egyetlen pozitívuma, ami miatt megérdemli a két csillagot az az, hogy agyatlan módon lehet pörgetni, így egy-egy megterhelőbb munkanap után tökéletes olvasmány volt, és néha még arra is képes volt, hogy beszippantson.
Összességében
Ismét egy melléfogás, melyet sajnos ugyancsak a polcomról sikerült leemelni. Egyetlen pozitívuma, hogy nem kell rajta gondolkodni, fárasztóbb munkanapok után így viszonylag kellemesen eltöltöttem vele az időmet.
Ha tetszett, olvasd el ezt is:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése