A szemfülesek már észrevehették, hogy teljesen megváltozott a blog kinézete - avagy a február ismét egy aktív, ötletekben gazdag hónap volt. Szerettem volna egy letisztultabb megjelenéssel operálni a továbbiakban, a bézs és a szürke színek között vacilláltam, végül azonban inkább az utóbbit választottam, mert hát a millenial grey jelenség tökéletes mintapéldája vagyok, másrészt a bézses színvilág nem passzolt volna a feltöltött fotókhoz, már csak abból kiindulva sem, hogy általában egy szürke pokrócot használok háttérnek.
Az új stílus a rovatok megszűntetését is magával hozta, mert egy ideje az ilyen típusú bejegyzések (ajálók, kibeszélők, top 5-ös listák) megírását nem igazán élveztem, ami a prezentált minőségen is meglátszott. Nem szeretek silány munkát kiadni a kezeim közül, ezeket mégis többnyire így sikerült kiposztolni, mert nyomasztottam saját magamat a "kellene" faktorral. Végül rájöttem, hogy ez totálisan hülyeség, hiszen ez az én blogom, úgy szabom a saját ízlésemre, ahogy akarom. Ha a későbbiekben ismét kedvet kapnék ilyesmi bejegyzések írásához, akkor visszatérnek a rovatok, most azonban inkább nem erőltetem.
A sorozatértékelések oldalát is nagyban átalakítottam. Egy ömlesztett oldal helyett zsánerenként külön lapot dedikáltam a sorozatoknak, a kategorizálásnál pedig a Moly adatbázisát vettem alapul. Így könnyebben átlátható és könnyebben kereshető lett (remélhetőleg) a katalógus, melynek további fejlesztésére még motoszkálnak bennem ötletek.
Személyes téren - ahogy a blogon a rovatok írását - rájöttem, hogy egy időre el kell engednem a tanulást. A mérlegképes tanfolyam egy időre kiölte belőlem a tanulási kedvet, és amikor elővettem a svédet, vagy éppen a udemy-s front-end fejlesztői tanfolyamot, borzasztó lassan haladtam, arról nem is beszélve, hogy irtózatosan nehezen vettem rá magamat ezeknek az anyagoknak egyáltalán az elővételére. Próbálok fókuszálni arra, hogy tényleg olyan tevékenységekkel töltsem az időmet, melyek örömet okoznak, hiszen az időm véges, és amikor véget ér, nagyon sajnálni fogom azokat a perceket, melyekben a saját magam által teremtett irreális elvárásoknak próbáltam mindenáron megfelelni.
Februári olvasmányterveim voltak:
- Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek (188) → sikerült
- J. L. Armentrout: Obszidián (Luxen 1.) (422) → nem sikerült, nagyjából 200 oldal még hátra van
- Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére (374) → sikerült
- Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje (Vaják 4.) (404) → sikerült
- Jay Kristoff: Kinslayer – Testvérgyilkos (A Lótusz háborúja 2.) (574) → sikerült
1962 oldalt terveztem, ennek viszont csak a 94%-át, 1835 oldalt sikerült teljesítenem. A félkövérrel szedetteken kívül nem írtam könyvet az elolvasottak listájára, de nem szomorkodom, mert Szentesi Éva regénye szinte azonnal landolt a kedvencek között, csakúgy, mint A Lótusz háborúja trilógia. Ken Kesey könyvén pedig még erősen gondolkodom, hogy szintén a kedvenceim közé soroljam-e. Hajlok felé, de mivel voltak nehézségeim a szöveggel, még várom, hogy ülepedjen a történet, és később eldöntöm.
A hónap olvasmánya: Jay Kristoff: Kinslayer – Testvérgyilkos (A Lótusz háborúja 2.)
ÖSSZEZÚZOTT BIRODALOM
Az őrült Yoritomo sógunt megölte Yukiko, a Vihartáncos, Shimát pedig polgárháború fenyegeti. A Lótusz Céh új sógunt akar a trónra ültetni, akinek minden vágya, hogy holtan lássa Yukikót.
SÖTÉT ÖRÖKSÉG
Yukiko és Buruu a Kagé lázadók hősei. A lány azonban lassan elveszíti az uralmat a képessége fölött, és elvakítja az apja halála miatt érzett gyűlölete. Az egyetlen szövetségese Kin, a lázadó céhtag, akinek megvannak a maga titkai.
VIHAR KÉSZÜL…
Kagé orgyilkosok készülnek leszámolni a dinasztiával. És a tomboló tenger messzeségében, a fekete üvegszigeteken Yukiko és Buruu brutális ellenféllel találja magát szemközt, amit nem lehet katanával és karommal megállítani.
„Rókák leánya vagyok. Sógungyilkos. Birodalmak legyőzője. Shima leghatalmasabb szélvihara várja, hogy a szolgálatomba szólítsam, és az eljövetele alapjaiban rázza meg a szigetet, mint a Mennydörgésisten dobjai. Vihartáncos vagyok. És te most engedelmeskedsz nekem.”
Nézz szembe te is a véráztatta múlt kísérteteivel!
Saját könyvek olvasottsága
49,69% → 50,08%
Februári beszerzések
Mondhatni viccesen telt a Valentin-nap. Előtte szerdán kaptam egy üzenetet az egyik barátnőmtől, hogy a munkatársa éppen az Ónixvihart olvassa, és nagyon tetszik neki, megvannak-e nekem ezek a könyvek. Ekkor az Ónixvihar még éppen nem volt meg, de bogarat ültetett a fülembe, és másnap reggel Vinteden keresztül megvásároltam egy kötetet, miután párommal egyeztettem, hogy UGYE nem vette meg nekem.
Pénteken aztán a kezembe nyomott egy csomagot, majd elmesélte, hogy egyébként szerdán nem véletlenül kaptam azt az üzenetet barátnőmtől, aznap volt nekem a Libriben megvenni a könyvet, amit hímes tojásként vitt haza, nehogy megsérüljön. Majd másnap reggel írtam neki, hogy akkor végülis megvettem magamnak. Csütörtökön este aztán visszavitte az Ónixvihart a Libribe, és helyette választott mást a kívánságlistámról. Így ezekkel a könyvekkel gazdagodtam a hónap során:
Ezután kötöttem magammal egy egyezséget, melynek célja a pénztárcám kímélése és a saját könyveim olvasottsági arányának a növelése. Csak annyi könyvet vásárolok magamnak, amennyit az előző elolvastam. 50 könyvet olvastam tavaly, és eddig 12-t vettem magamnak idén, ami azt jelenti, hogy a keretem az év hátralévő részére 38 könyv. Látok rá esélyt, hogy hamar ki fogom ezt meríteni, azonban talán segítségemre lesz, hogy egy-két dolgot szeretnék lecserélni a lakásban - például a mosogatógépet -, így ezek mellett a nagyobb kiadások mellett talán tudatosabban állok majd a könyvvásárlásaimhoz is (ha egyébként az élet minden más területén ez sikerül, akkor a könyvek terén miért ne menne?).
Márciusi tervek
Mivel az Obszidiánt nem sikerült befejeznem február végén, mindenképpen szeretném azzal indítani a márciust, ez azonban az olvasmánylistámon nem szerepel. Sikerült teljesítenem Molyon A Nagy Téli Olvasmánylista kihívást, melynek végül a tavaszi fordulójára is jelentkeztem, az itt szereplő könyveket pedig elsősorban ezen kihívás miatt választottam (az éves tervemmel és más kihívásokra szánt kötetekkel összenézve).
- Jay Kristoff: Endsinger – Végső dalnok (A Lótusz háborúja 3.) (592)
- J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés (Luxen 1,5) (382)
- Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség (Vaják 5.) (424)
- Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten (Ambrózy báró esetei 1.) (336)
- elkezdeni: Diana Gabaldon: Az idegen (Outlander 1.)
Az Outlander nélkül ez 1734 oldal összesen. A hónap folyamán tartani fogunk egy mini olvasási maratont az egyik barátnőmmel, ha sikerül ténylegesen a könyvekre koncentrálnunk, akkor márciusban is biztosan sokat fogok olvasni. Nagyon várom már, kíváncsi vagyok, hogy megy majd.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése