TRIGGER WARNING: családon belüli erőszak
Szentesi Évától még sosem olvastam, a Pedig olyan szépen éltek című regénye borítója viszont első látásra szerelem volt, és tudtam, hogy szükségem van rá. A figyelemfelkeltő borítónak és címnek köszönhetően hamarosan a polcomon landolt a kötet, a magyar szerős kihívásom keretein belül pedig február elején sort is kerítettem rá.
Őszintén nem tudom, mire számítottam, de ledöbbentem, mennyire tűpontos választásnak bizonyult a cím. A regény ugyanis a legkeserűbb magyar valóságból indul, melynek elhagyhatatlan elemei az alkoholista, asszonyverő apa, a férjét megcsaló anya, valamint a gyerekekkel szembeni igazságtalanság.
Szerintem meg az öcsém nem azért rendes gyerek, mert megeszik mindent, hanem egész egyszerűen csak azért, mert ő fiúnak született, és azt már észrevettem, hogy az életben a dolgok nem teljesen igazságosan vannak elrendezve, pláne ha a lányokról van szó.
28. oldal, Libri, Budapest, 2020
188 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634338390
Nyilánszki Mari hétéves. Egy Tisza-menti kisvárosban él, fullasztó, szeretet nélküli közegben. Kopogós cipőről, Barbie babáról és arról álmodozik, hogy az anyukája, amikor nagy ritkán hozzá szól egyáltalán, ne úgy szólítsa, hogy „Mari, fiam”. Nem csoda hát, hogy amint tud, elmenekül otthonról. Önmagát és a boldogságot keresi, de vajon képes-e a boldogságra az, akit olyan hosszú ideig csak boldogtalanság vett körül?
Szentesi Éva író, rákellenes aktivista, a WMN.hu magazin főmunkatársa. Hamvaimból című könyvében őszintén és tabuk nélkül írt rákos megbetegedéséről. Első novelláskötete, a Kardos Margit disszidál 2017-ben jelent meg.
A könyv már az első oldalakon magába szippantott, és nem engedett el. Eleinte ódzkodtam az írói stílustól, majd amikor rájöttem, mekkora mértékben illik a történethez, már hamar belerázódtam. Elgondolkodtató, kiábrándító, végtelenül valóságos, rideg, és nyers - ez mind-mind elmondható a könyvről, mely rádöbbentett arra, hogy milyen jó is tulajdonképpen az én kis unalmas életem. A kissé nyomott hangulat a téma természetes velejárója; a könyvnek minden eddig felsorolt tulajdonsága pedig az érzelmek precíz megjelenítésének köszönhető.
A főszereplőnk, Mari mindenen és mindenkin átgázol, hogy boldog lehessen, a fejében élő eszményi képet a boldogságról azonban véleményem szerint sosem érheti el. Viszi magával a generációs traumákat, és mindig többet akar, sosem tud megelégedni azzal, amije már megvan. Gátlástalanságának köszönhetően számomra nem vált szimpatikussá, de meg tudom érteni, mi motiválta, miért viselkedett úgy, ahogy.
Amikor az ember szíve megszakad, akkor valami olyasmit érezhet, hogy mennyire tökéletesen egyedül van ezen a világon.
30. oldal, Libri, Budapest, 2020
188 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634338390
Fontos, hogy a könyv megtanít nem ítélkezni mások felett. Amíg nem ismerjük egy-egy karakter teljes történetét, a fejünkben róla alkotott kép valószínűleg ez cseppet sem lesz hiteles, majd arcul csap a felismerés, mikor látjuk, hogy mivel kell megküzdenie nap mint nap.
Bár rengeteg megválaszolatlan kérdésem maradt, úgy érzem, ez a Pedig olyan szépen éltek esetén teljesen helyénvaló. Attól, hogy egy szakasz lezárul, az élet még megy tovább, és természetes, hogy nem tudjuk mindenre a választ.
Összességében
A Pedig olyan szépen éltek egy hihetetlenül nyers és tűpontos regény a magyar valóságról, főszerepben egy teljesen emberi karakterrel, akit lehet nem szeretni, megérteni azonban mindenki képes őt. Persze az olvasót arcul csapó tanulság sem marad el.
Ha tetszett, olvasd el ezeket is:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése