A Lótusz háborúja trilógia második része, a
Kinslayer - Testvérgyilkos egy feszített tempójú, az első betűtől kezdve izgalmas fantasy, melyet a kiadó csak
16 éves kortól ajánl olvasásra - és ezzel a besorolással egyébként teljesen egyet is értek. Bizonyos aspektusaiban hasonlít a
Trónok harcához, alkalmanként szerintem meg is haladja annak kegyetlenségét.
Ha már elindultunk a
Trónok harca-vonalon, bővebben is kifejteném, miért gondolom úgy, hogy Martin klasszikusával egy lapon lehet emlegetni ezt a történetet.
Véres és durva jelenetekkel bőségesen tűzdelt, melyek sokszor már-már nálam is kicsapták a biztosítékot, pedig szerintem egész jól bírom az ilyesmit.
Árulások tekintetében is bőven vetekszik a
Trónok harcával, nagyjából senkiben sem lehet bízni, és a legkisebb hibának is végzetes következményei lehetnek, szóval nem igazán éri meg megkedvelni a szereplőket (ennek ellenére Hana és Michi a szívemhez nőttek). Egyáltalán nem tartom ifjúságinak, minimum
new adult kategória; vörös helyett zafír pöttyösnek kellene lennie.
Gyengeségben az erő?
ÖSSZEZÚZOTT BIRODALOM
Az őrült Yoritomo sógunt megölte Yukiko, a Vihartáncos, Shimát pedig polgárháború fenyegeti. A Lótusz Céh új sógunt akar a trónra ültetni, akinek minden vágya, hogy holtan lássa Yukikót.
SÖTÉT ÖRÖKSÉG
Yukiko és Buruu a Kagé lázadók hősei. A lány azonban lassan elveszíti az uralmat a képessége fölött, és elvakítja az apja halála miatt érzett gyűlölete. Az egyetlen szövetségese Kin, a lázadó céhtag, akinek megvannak a maga titkai.
VIHAR KÉSZÜL…
Kagé orgyilkosok készülnek leszámolni a dinasztiával. És a tomboló tenger messzeségében, a fekete üvegszigeteken Yukiko és Buruu brutális ellenféllel találja magát szemközt, amit nem lehet katanával és karommal megállítani.
„Rókák leánya vagyok. Sógungyilkos. Birodalmak legyőzője. Shima leghatalmasabb szélvihara várja, hogy a szolgálatomba szólítsam, és az eljövetele alapjaiban rázza meg a szigetet, mint a Mennydörgésisten dobjai. Vihartáncos vagyok. És te most engedelmeskedsz nekem.”
Nézz szembe te is a véráztatta múlt kísérteteivel!
Újabb és újabb szereplők tűnnek fel, a cselekmény pedig nekik köszönhetően egyre több szálon fut, hogy a lehető legtöbb aspektusát ismerjük meg a történetnek. Ez még izgalmasabbá teszi, a fejezetek ráadásul gyakran a legizgalmasabb résznél vannak megszakítva, lehet aggódni bőven a karakterekét. Ez az összetettség viszont néha megnehezíti az olvasást, könnyen ki lehet zökkenni a szereplők közti hálózatból, és ha valaki sokáig nem szerepelt, számomra néha nehéz volt felvenni a fonalat, mi is történt vele legutóbb. Yukiko, bár a történet központi alakja, ebben a kötetben kissé háttérbe szorul, "side quest"-et teljesít, a hangsúly az összehangolt operáción van. Azonban a lánynak köszönhetően bepillantást nyerhetünk a gaijinok életébe, ami új ízzel fűszerezi a hangulatot.
A környezetvédelmi perspektíva továbbra is jelen van a történetben. A Véres Lótuszt már az első részben is a műanyaghoz hasonlítottam. Itt viszont megjelenik ennek alternatívája, a villám, mely egyértelműen a megújuló energiaforrásokkal azonosítható.
Még bőven a kötet vége előtt a kedvenceim közé emeltem a trilógiát, pedig a harmadik részbe még bele sem kezdtem. A
Kinslayer – Testvérgyilkos utolsó 200 oldala
szó szerint kicsinált, ha egy GIF-fel kellene jellemezni, az
emotional damage tökéletes lenne rá. Kedvem támadt kivágni a könyvet a vonatablakon utazás közben, majd mikor már egymagam lehettem vele, beismerem, csapkodtam és kiabáltam vele, egyszerűen nem fért a fejembe, hogy mennyit lehet még rajta csavarni (úgy, hogy továbbra is legyen értelme). Megfordult a fejemben, hogy biztos el akarom-e olvasni a szerzőtől a
Vámpírbirodalom sorozatot, mely szintén az
idei olvasmányterveim részét képezi.
"Természetesen" a kötet függővéggel zárult - hogyan máshogy -, így muszáj vagyok mihamarabb előkapni a befejező részt. Abban azonban már most biztos vagyok, hogy nem utoljára olvastam a trilógiát, biztosan le fog még kerülni a polcról.
Összességében
Kegyetlen és letehetetlen - nagyjából ezekkel a szavakkal tudnám röviden összefoglalni ezt a kötetet. Bőven lehetséges egy lapon emlegetni a Trónok harcával, sőt, az árulások és az okozott lelki traumák messze túlszárnyalják Martin klasszikusát.
A sorozat kötetei
>> 2. Jay Kristoff: Kinslayer – Testvérgyilkos <<
Ha tetszett, olvasd el ezeket is:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése