A rajongók millióit világszerte meghódító Éjszakai cirkusz szerzője egy titkos föld alatti világban játszódó, kortalan szerelmi történettel tér vissza, melynek a szereplői kalózok, festők, szeretők és hazugok, valamint egy gyönyörű, csillagtalan tenger.
Zachary Ezra Rawlins egy nap rejtélyes könyvet talál az egyetemi könyvtárban. A szerelmes rabokról, kulcsgyűjtőkről és névtelen őrzőkről szóló történetek olvasása során ugyanis felfedez valami furcsát: a lapok egyszer csak a saját gyermekkorát kezdik el leírni hihetetlen pontossággal. Miközben értetlenül áll a megmagyarázhatatlan jelenség előtt, és kétségbeesetten igyekszik rájönni, hogyan örökítették meg az élete történetét, Zachary rábukkan néhány nyomra – egy méhre, egy kulcsra és egy kardra –, amelyek elvezetik egy titkos New York-i klub álarcosbáljába. Nem sokkal később pedig egy régi könyvtárban találja magát, amely mélyen a föld alatt rejtőzik, és igazi csodákat rejt.
Ezen a helyen elveszett városok vannak, és szeretők lakják, akik az idő határait átlépve az ajtórések alatt csúsztatják be egymásnak a leveleiket, miközben a halottak elfeledett történeteket suttognak. Zachary megismeri az őrzőket, akik nagy áldozatot hoztak azért, hogy megvédjék ezt a világot, akik feláldozták a szemük világát és a nyelvüket, hogy megóvják az archívumot. És találkozik azokkal is, akik el akarják pusztítani. Összefog Mirabellel, a hely elszánt, rózsaszín hajú védelmezőjével, és Doriannel, a jóképű, mezítlábas férfival, majd bejárja a kanyargós alagutakat, a félhomályos lépcsőket, a zsúfolt báltermeket és a varázslatos világ édes ízű tengerpartjait, közben pedig ráébred, hogy mit is kell tennie. Nemcsak abban a rejtélyes könyvben, hanem a saját életében is.
Erin Morgenstern új regénye arannyal átszőtt fantázia, ami végig azt a kérdést feszegeti, hogy mit jelent valójában a történetek ereje. A Csillagtalan Tenger egy könyvrajongókhoz írt szerelmes levél. Álomszerű és nyugtalanító, tele érzelmekkel, rejtéllyel és szenvedéllyel.
A Csillagtalan Tenger, Erin Morgenstern amerikai bestseller-szerző második regénye 2019-ben jelent meg és egyből elnyerte a fantasyrajongók zömének tetszését. Hazánkban is népszerűvé vált, melyet az Agave kiadó tett lehetővé - ezért részemről egy hatalmas köszönet jár nekik.
A 24 órás olvasási maratonom nagy részét ezzel a könyvvel töltöttem, és milyen jól tettem! Azt sem tudom, hol kezdjem az értékelést, olyan hihetetlenül fantasztikus volt.
A történet lassú folyású, mégis fordulatos és izgalmas, melyet a könyvben meglapuló titkok tesznek lehetővé. Erin Morgenstern írásmódja arra készteti az olvasót, hogy rugaszkodjon el a földtől és merjen abszurd dolgokat elképzelni. Paradoxon, hogy a cselekmény nem bonyolult, de ami történik, az igen (nem is nagyon tudnám összefoglalni, miről szól a történet); éppen ezért koncentrációt és elmélyülést igényel. Nem egy olyan könyv, amit megéri magunkkal vinni egy hosszú utazásra vagy éppen a strandra, ahogy apránként haladni sem érdemes vele. A szöveg szimbólumokkal és metaforákkal teletüzdelt, és hiába olvastam el szinte egy ültő helyemben az egészet, így sem sikerült mindennek a jelentését megfejtenem. Aki szeretné megismerni, azt ajánlom, szánja rá az időt. Üljön le vele és feledkezzen meg minden másról, mert épp elég kusza ez a könyv, nem szabad a megszakításokkal még jobban összekutyulni.
Írom, hogy nem tudnám megfogalmazni, miről szól a könyv, és hogy nagyon kusza, mégis annyira tetszett, hogy majdnem kedvenccé avattam. Sajátos hangulata van és egy olyan varázslatos világot tár az olvasó elé, ahova minden könyvmoly szívesen eljutna. És a kacskaringós folyosókon örökre el is veszne.
A kötetben több könyv szövege szerepel, amolyan "történet a történetben", és ez még különlegesebbé teszi, hiszen az egyes szövegrészek összefüggnek, reflektálnak egymásra. Már a legelső mondatnál érdemes résen lenni és minden információmorzsát felszedegetni. Az egész könyv abszurd és szürreális, mégis fantasztikus. Álomszerű jeleneteivel engem csak még jobban magához láncolt.
Ami miatt nem vált végül kedvenccé, az pedig az, hogy számomra néhány jelenet már túl elvont volt. A lezárás néhány epizódja követhetetlen volt számomra, utólag viszont össze tudtam illeszteni a darabkákat. Ezen kívül ami nagyon zavart még az az, hogy minden Zachary Erza Rawlinsról szóló fejezet a fiú teljes nevével kezdődik, illetve később Kat naplójában az egész név rövidül egyetlen Z-re. Az egyik túl sok, a másik túl kevés, viszont mindegyik irritált egy idő után.
Nagyon sajnálom, hogy fóliázandó a könyv. A történetre a szereplők beállítottsága nincs hatással; a plusz műanyagréteg miatt viszont sokan lemaradhatnak erről a különleges élményről. Minden könyvmoly szeret könyvekről olvasni, itt pedig különösen nagy hangsúlyt fektetnek a történetek szeretetére és fontosságára, karakterformáló erejükre. Rengeteg utalás van benne más nem csak irodalmi művekre. Határozottan véltem benne felfedezni egy kis Az időutazó feleségét és Kalandra Fel!-t, ami az egyik kedvenc animációs sorozatom. Említik is, hogy Mirabel úgy néz ki, mint Buborék hercegnő. Mirabel pedig - a történetben játszott szerepe ellenére - számomra a legkedvelhetőbb karaktere volt a történetnek. Rég voltam már ennyire odáig valamiért.
A kötet azon kívül, hogy különleges élményt nyújt, edukatív is. Rögtön a történet legelején Zachary részt vesz egy vitafórumon, mely annyira magával ragadott, hogy úgy éreztem, mintha én is jelen lennék. Két, egymástól látszólag távol álló témát fog és kreatív módon egybegyúr. Sajnáltam, hogy nem szerepelt a könyvben több hasonló jelenet, és azt is nagyon sajnálom, hogy a való világban még nem volt lehetőségem egy ilyen fórumon részt venni.
Összességében
Különleges élményt nyújt ez a kötet, a megszokott fantasyktől teljesen eltérőt, mégsem éreztem úgy, hogy túlságosan ki kellett volna mozdulnom a komfortzónámból. Kezdetben a borító volt az, ami nem engedett, azonban úgy gondolom, hogy életem legmegfelelőbb pillanatában szólított magához a könyv, mert a benne szereplő mérhetetlen mennyiségű abszurdum és szürrealizmus ellenére teljes mértékig élvezni tudtam, két apróság választotta el attól, hogy kedvencemnek nevezhessem. A rengeteg nem csak irodalmi utalásnak köszönhetően egyszer még biztosan olvasni fogom - sokkal lassabb tempóban, minden apró utalást kielemezve.
Kedvenc idézeteim
Rájött, hogy már nem bánja, ha a történetei fennmaradnak. Nem zavarja, hogy nem tetszenek mindenkinek egyformán, mert ilyen a történetek természete. Nem minden történet szólít meg mindenkit, de valahol, valamikor mindenki talál olyat, amelyik megszólítja, ilyen vagy olyan formában.
201. oldal, Agave Könyvek, Budapest, 2020
544 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634197423 · Fordította: Bosnyák Edit
(...) a történetek mindig megnyugszanak, miután leírják őket (...)
513. oldal, Agave Könyvek, Budapest, 2020
544 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634197423 · Fordította: Bosnyák Edit
Megjegyzések
Megjegyzés küldése