Fülszöveg
Anima lakói szerint a tárgyaknak lelkük van, különös adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük. Ujjaik alatt összeforr minden, ami szakadt vagy törött, érintésük nyomán feltárul a tárgyak és használóik múltja is. Ophélie azonban nem csak ezért különleges: briliáns ügyességgel közlekedik a tükrökön keresztül.
Békés hétköznapjainak azonban a Matrónák döntése vet véget: el kell hagynia otthonát, férjéül pedig a megmaradt világ legrosszabb hírű Sarkáról származó, gyűlölt és rettegett kincstárnokot, Thornt szánják. De vajon miért éppen őt?
Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik. A lánynak az állandó káprázattal és a Sárkányokkal is meg kell küzdenie: a Légvár az a hely, ahol az ember a saját gondolataiban sem lelhet biztonságra. Ophélie ráébred, hogy a Légvár nemzetségei hatalmi harcának közepébe csöppent. Hogy megmeneküljön, álruhát ölt…
Történet egy felejthetetlen hősnőről egy részletgazdag és izgalmas világban, tele cselszövéssel és meglepetéssel.
Christelle Dabos trilógiájának első kötete számos irodalmi díjat nyert, és a legnagyobb francia kiadó, a Gallimard első könyveseknek járó elismerését is magáénak tudhatja.
Véleményem
Régóta vonzott már ez a könyv, megfogott a borítója, pedig a történetről nem tudtam semmit, szerintem a fülszöveget is már csak akkor olvastam el, amikor javában gyűrtem a regényt franciául.
Nagyon-nagyon tetszett a történet, bővelkedett fordulatokban, ami ellensúlyozta azt, hogy egyik szereplő sem nőtt annyira a szívemhez, nem tudtak mély(ebb) érzelmeket kiváltani belőlem, kivéve Ophélie sálja. Szeretnék én is olyan képességekkel rendelkezni, mint Ophélie, de lehet, hogy a többi szereplővel annyira nem találkoznék szívesen.
Alig várom, hogy olvashassam a következő részt is (ami franciául már ugyan ott csücsül a polcomon, de valószínűleg csak januárban fogom elkezdeni).
Eredeti nyelven, franciául olvasva:
SPOILER ALERT
Nem adnék öt csillagot erre a könyvre franciául, ez viszont teljesen az én hibám. Csak idegen nyelven terveztem elolvasni ezt a könyvet, de sok mindent nem értettem, például a végén azt hittem, Archibald ölt meg mindenkit. Az első olvasáskor annyira a világépítés sem fogott meg - tekintve, hogy semmit nem értettem a leírásokból.
Második olvasásra azonban már minden fejezet után egyből olvastam a magyart is, az utolsó hat fejezetet pedig egyben nyomtam le. Ekkor már sokkal többet értettem belőle, mint elsőre.
Úgy érzem, sokat fejlesztett ez a könyv a nyelvtudásomon, de határozottan jó ötlet volt nekiállni másodszorra is, és párhuzamosan olvasni magyarul a történetet.
(Ezentúl, ha valaki idegen nyelven akar olvasni és bizonytalan, csak ezt a módszert fogom neki ajánlani.)
Ha először magyarul olvastam volna mindegyik fejezetet, és csak utána franciául, a franciára már nem figyeltem volna, mert ismertem volna a történéseket. Így pedig ha volt egy-egy szó, ami bonyodalmat okozott, megjegyeztem a szövegkontextust és a magyar fordításból kibogarásztam a megfelelő szót.
Összességében
A sorozat kötetei
>> 1. Christelle Dabos: A tél jegyesei <<
Megjegyzések
Megjegyzés küldése