Fülszöveg
A tiltott szerelem romba dönthet egy királyságot?
Kel árva, akit azért szakítottak ki megszokott életéből, hogy kardfogó legyen – a királyi trónörökös, Conor Aurelian herceg dublőre.
A herceggel együtt nevelkedett, remek kiképzést kapott harcművészetekből és az államvezetés művészetéből. Olyan közel állnak egymáshoz Conorral, mintha fivérek lennének, ám Kel tudja, az a végzete, hogy meghaljon Conorért…
Lin Caster az ashkarok közül való, így mágikus képességekkel bír, és titokban folyamatosan ellátja Castellane betegeit. Képességei ellenére sem tudja meggyógyítani a legjobb barátnőjét anélkül, hogy hozzáférne a tiltott tudáshoz.
Miután egy sikertelen gyilkossági kísérlet összehozza Lint és Kelt, bekerülnek a rejtélyes Guberáló Király hálójába, aki a castellane-i alvilág vezéreként mindkettőjüknek felajánlja azt, amire a legjobban vágynak, de magas árat kér a tudásért…
Ahogy a régóta őrzött titkok kezdenek kiderülni, fel kell tenniük maguknak a kérdést: megéri a tudásért árulónak lenni? A tiltott szerelem romba dönthet egy királyságot? A felfedezéseik vajon háborúba taszítják az országot, és káoszba a világot?
A #1 New York Times bestsellerszerző Cassandra Clare új sorozata az árulás, a veszélyes mágia és a sötét titkok pompásan felépített világába enged betekintést.
Olvasd el, ha egy igazán felejthetetlen kalandra vágysz!
Cassandra Clare a tavalyi évben végre búcsút intett az árnyvadász-történeteknek és valami újat hozott nekünk. Nagyjából a megjelenése óta a radaromon volt a kötet, hiszen a külföldi olvasók körében nagyot ment, ráadásul nyilván engem is borzasztóan érdekelt a Clare által teremtett új világ. Sajnos azonban hatalmasat csalódtam, az idei évem egyik legrosszabb olvasmánya volt ez.
A kötet főszereplői Conor, Kel, valamint Lin. Conor az Aurelian-ház örököse, egy elkényeztetett herceg, akinek fontos pozíciója miatt kardfogóra van szüksége: egy élő pajzsra, aki közé és az őt fenyegető veszély közé ugrik, ha kell. Ezt a szerepet Kel tölti be, aki eredetileg tíz évesen, az árvaházból kerül a fiatal herceg mellé. Amikor a kardfogó szerepét tölti be, egy talizmánnak hála a kívülállók nem tudják megkülönböztetni Conortól, a hercegtől, akiről Kel azt hiszi, nincsenek titkaik egymás előtt. Kelt azonban Conor köpenyébe bújva megtámadják, életveszélyes sebesüléseket kap, és Lin, az ashkar orvos siet a segítségére. A lány túlmegy minden határon, abban a reményben, hogy beteg barátnőjét meggyógyíthatja, és erről a Guberáló Király is tudomást szerez.
– A hatalom illúzió […] A hatalom azért létezik, mert hiszünk benne. A királyoknak, királynőknek, és igen, a hercegeknek is azért van hatalmuk, mert mi adjuk a kezükbe.
298. oldal, Könyvmolyképző, Szeged, 2024
592 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635977741 · Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Amint a könyvet a kezembe vettem, egyből észrevettem a Hatalom- és Az örökség-sorozatok befolyását, és eleinte attól tartottam, hogy csak valamelyik történet béna koppintását fogom olvasni, amire őszintén nem számítottam Clare-től. Szerencsére azonban nem ez történt, bár így utólag lehet örülnék neki, ugyanis borzasztóan unalmasnak találtam a könyvet.
Eleinte minél tovább olvastam, annál inkább azt éreztem, hogy egy sorozat második részét olvasom az előző kötet ismerete nélkül. Fogalmam sem volt semmiről. Nagyjából a világépítéssel kéz a kézben haladva ismerhettük meg a fontosabb szereplőket és az ő kapcsolataikat - számomra azonban mindkettő túl sok volt. Előbbi néha nehezen volt követhető, volt oldal, amelyből az ashkar szavak miatt alig fogtam fel valamit, úgyhogy igazán tudtam volna értékelni egy szószedetet, hogy értsem is, amiről olvasok. Így viszont az a szó, aminek nem jegyeztem meg első és egyetlen alkalommal a jelentését, nálam sajnos elveszett. A kötet hangulata tetszett, azonban annyi ideig tartott ezt felépíteni, hogy többször már kedvem sem volt kinyitni a könyvet.
A szereplők pedig... bármennyire is próbálkoztak, egyáltalán nem tudták belopni magukat a szívembe. Azt nem mondanám, hogy idegesítettek, mert szerencsére nem, egyszerűen totálisan közömbös maradtam velük szemben mind a közel hatszáz oldalon keresztül. A Guberáló Királyt emelném ki a tömegből, a rettegett(nek szánt) bűnöző ugyanis, amilyen ijesztőnek szánta Clare a megjelenését, pontosan annyira lett nevetségesen félresikerült figura. Egyáltalán nem volt meg az a tekintélye, amit az olvasó egy ilyen karaktertől elvárna, ráadásul minden egyes megszólalásával csak tovább süllyedt a szememben.
És akkor a cselekmény. Unalom, unalom, unalom, és tömény unalom. Folyton elkalandoztak a gondolataim, és amikor végre nagyjából a kötet harmadánál beindult volna a cselekmény, hamar le is ült. A végére tudtam, hogy izgalmasnak kellene lennie, és olvasás közben gondoltam is arra, hogy hé, ez milyen jó fordulat, addigra viszont annyira belesüppedtem a könyv okozta majdnem-letargiába, hogy már csak azt vártam, hogy vége legyen és olvashassak valami mást.
Romantikusnak van feltüntetve, én azonban egyáltalán nem mondanám annak; nagyjából nagyítóval kereshetném az ilyesmi jeleneteket, és akkor is alig találnék, mert az érzelmek átvitele a szereplők között nagyon nem sikerült. Nyilván ez a karakterek jellemhibájának is betudható.
Ha most azonnal döntenem kellene, hogy folytatni fogom-e a sorozatot, a válaszom nem lenne. Valószínűleg az is marad, bár bízom benne, hogy mire a következő kötetet kiadják magyarul, megszépülnek az emlékeim. Bár felmerül a kérdés, hogy tényleg ki akarom-e tenni magamat ilyesminek még egyszer, hiszen a közel hatszáz oldalas könyvből nagyjából ötven volt, aminek a cselekményét ténylegesen élveztem is (ezért a két csillag), ez azonban a tíz százalékot sem éri el.
Összességében
Hatalmas csalódás volt, nagyjából végig untam az egészet. Szereplők tekintetében sem volt túl erős a kötet, ugyanis senkit nem tudtam megkedvelni, és úgy gondolom, Clare-nek sikerült rettenetesen mellényúlnia a Guberáló Király karakterével. Ha most kellene válaszolnom, biztosan nemet mondanék a sorozat jövőben megjelenő részeire is.
Ha tetszett, olvasd el ezeket is:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése