Narnia birodalmának titokzatos történetét hét kötetben mondja el a világhírű angol szerző, C. S. Lewis, ezek közül az elsőt, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény címűt vitte filmre a Walt Disney Pictures és a Walden Media.
A Narnia Krónikája a Jó és Rossz örök háborúját meséli el. Olykor a csatamezőn, nyílt küzdelemben csap össze a fény az árnnyal, máskor a szív rejtett zugaiban. Ám legyenek az ütközetek akár a lélekben, akár a harcmezőn: minden összecsapás meghatározó erejű.
Olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretséget, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni vagy épp elveszíteni egy barátot. Kalandos utazás ez a fantázia birodalmában, ugyanakkor a legmélyebb valóságban. Kiadónk sorozatban jelenteti meg a rajzokkal illusztrált hét kötetet. Sorozat ez, melyben minden mű önmagában is teljes egész, önállóan is lenyűgöző olvasmány.
Tarts velünk a végső ütközetbe, amely majd véget vet minden csatának.
A NARNIA KRÓNIKÁINAK HETEDIK KÖTETE:
A végső ütközet
Narnia… ahol a hazugság félelmet szül… ahol a legnehezebb próbát a hűségnek kell kiállnia… ahol a remény talán örökre elveszett. Narniának utolsó napjaiban legveszedelmesebb ellenségével kell szembenéznie, a gonosz ezúttal nem kívülről, hanem belülről támad. Ezzel a megrázó viadallal érnek véget Narnia krónikái.
Az ikonikus könyvsorozat utolsó kötete 1956-ban jelent meg, és bizonyos körökben megosztóvá vált. Számomra nagy csalódás volt. Nem kötött le, nehezen tudtam a történetre fókuszálni, a szereplők pedig idegesítettek. Kezdetleges olvasói válságba taszított, és alig vártam, hogy végezzek vele - és ezzel együtt az egész sorozattal.
A történet nagy hangsúlyt fektet az egyénnel kapcsolatos filozófiai kérdésekre. Az ilyen témájú könyveket amúgy sem szeretem, ezért hiába szerepeltek benne jó gondolatok, nem tudtam élvezni. A hűség és hazugság kérdéskörén túl az olvasó gondolkodhat a belső gonoszságról is - ehhez kapcsolódóan az emberi természetről és a személyes döntések mélységeiről. Fontos eleme a történetnek a karakterfejlődés és a belső küzdelmek ábrázolása, ezt azonban vontatott módon teszi, így egyáltalán nem tudtam benne örömömet lelni.
A történet főszereplője egy idegesítő majom, akinek a története teljes párhuzamba állítható a Bibliával, így a kötet cselekmény egy az egyben példabeszéd. Úgy éreztem, kicsit átestünk a ló túloldalára, mert tolja az olvasó arcába a példázatot. Ehhez pedig hozzá kell tenni, hogy erősen rasszista kötetről beszélünk (és így a kettő együtt nagyszerűen prezentálja is, mi a bajom az egész katolicizmussal).
A kötet hangulata komor és kilátástalan, egyáltalán nem Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényből megismert Narniát idézi.
A lezárás pedig egy hatalmas katyvasz, nem is nagyon értettem, mit akart Lewis kihozni belőle. Inkább csak elengedtem az egész történetet, és örültem, hogy túl vagyok rajta. A sorozat összességében nem nyűgözött le, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényen kívül úgy igazán egyik kötetét sem élveztem. Nem kellett volna ennyire elhúzni, nem kellett volna ennyire ragaszkodni a varázslatos hetes számhoz. Számomra nem volt kiemelkedő, de legalább elmondhatom magamról, hogy ezt a "klasszikust" is elolvastam.
Összességében
Alig vártam, hogy befejezzem - és vele együtt az egész túlnyújtott sorozatot. Erősen bibliai párhuzam az egész történet, nem lehet nem észrevenni a tanító szándékot, ennek ellenére megjelenik benne a rasszizmus, így számomra képmutatóan hat. A szereplőket és a hangulatot sem kedveltem; nem tudok belőle egyetlen vonást sem kiemelni, ami ténylegesen tetszett volna.
A sorozat kötetei
>> 7. C. S. Lewis: A végső ütközet <<
Megjegyzések
Megjegyzés küldése