Általában nem értékelem túl nagyra, amikor egy egyébként lezárt történetnek a rajongók nyomására születik meg a folytatása - és ez a
Só és bánat házával sem volt másként. De persze a
FOMO-élmény (
fear of missing out) és a maximalizmusom, hogy a blogon minden sorozatom befejezett és értékelt legyen, nem igazán hagyott más választást, mint beszerezni és elolvasni a könyvet.
Az
előző rész lezártságát tekintve elképzelni sem tudtam, miről szólhat a
Gyökerek és romlás háza. Amikor pedig mások, például
Sára értékeléséből nyilvánvaló vált, hogy legalább egy kötet várható még a sorozathoz, még inkább értetlenkedtem. Persze korábban a hangulat már megfogott, és erre elég erősen emlékeztem is, a történetben nem láttam annyi potenciált, hogy akár csak egy folytatást is kapjon.
Elátkozott szerelem, félelmetes nagyravágyás és nyughatatlan szellemek.
A tizenhét éves Verity Thaumas Salann partjain túli kalandokról álmodozik. Ám mégis kénytelen a családi birtokon, Highmoorban maradni Camille nővérével, miközben a testvéreik szétszóródtak Arcanniában. Mikor hírt kap, hogy Bloem hercegnéje szívesen felkérné őt, hogy fesse meg a fia, Alexander portréját, Verity kapva kap az alkalmon. De Camille nem engedi el. Ekkor lebben fel a fátyol egy féltve őrzött titokról: Verity még mindig látja a szellemeket, csak eddig nem tudott róla…
Döbbenetében még aznap este elmenekül Highmoorból, és lehetőségek híján meg sem áll Bloemig. Eleinte elvarázsolja a viruló, életteli vidék, és rövid úton megbabonázza őt a bűbájos, eszes és elképesztően jóképű Alexander Laurent. Nem kell sok, hogy a szerelmük kivirágozzon.
De Verityt itt is utolérik a rémálmai, és hamarosan Bloem valódi arca is megmutatkozik: nem olyan mézédes, mint amilyennek elsőre tűnt…
Add át magad a gótikus romantasy lenyűgöző hangulatának!
Mivel a Só és bánat háza történetére nem, csak a hangulatára emlékeztem, kapóra jött, hogy a példányom épp egy barátnőmnél vendégeskedett, mert így volt, aki összefoglalja nekem az abban történteket (amit ezúton is köszönök). A Gyökerek és romlás háza cselekménye azonban csak évekkel később indul, főszerepben Verityvel, aki immár majdnem felnőtt nő, így aztán ha az olvasó el tud fogadni egy minimális homályt, nem feltétlenül szükséges újraolvasni az első részt.
A gótikus hangulat továbbra is magával ragadott. Színvonalas és borzongató, melyet ugyan ebben a 40°C-ban kevésbé tudtam átérezni, így talán jobb lett volna az őszi hónapokra időzíteni az olvasást. A cselekménnyel és a szereplőkkel azonban most eleinte nem voltam megelégedve. Kifejezetten döcögősen és vontatottan indul, az első 200 oldal nagyjából semmiről sem szól. Ahogy az várható volt, az írónő küzd a problémafelvetéssel, majd szerencsére egy nem elcsépelt, sőt egészen egyedi dilemmával rukkol elő: jó embert csókolunk-e meg, és probléma-e, ha nem érzünk közben semmit. Ugyanis ahogy a színre lépésétől fogva arra számítani lehet, Alex beleszeret Veritybe. Köztük a kémiát nem igazán éreztem, de biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
Már amikor a románc és a fantasy-szál egyaránt unalmassá vált volna, beindult a történet - épp a legjobbkor. Verity körül szép lassan szorul a hurok, és egyre szebben épül a végkifejlet. Bár ennek több eleme kiszámítható volt, és a mi naiv és bugyuta Veritynk nem jön rá arra, ami egyértelmű.
Összességében
Kifejezetten nehezen induló, elsőre erőltetettnek tűnő történet, melynek problémafelvetése nem mindennapi, hangulata pedig pontosan olyan színvonalas, mint a Só és bánat házában.
A sorozat kötetei
>> 2. Erin A. Craig: House of Roots and Ruin – Gyökerek és romlás háza <<
Ha tetszett, olvasd el ezeket is:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése