TRIGGER WARNING: erőszak, öngyilkosság
Fülszöveg
Képzeld el, hogy ki tudod törölni minden bánatodat.
Képzeld el, hogy el tudod felejteni a szenvedéseidet.
Képzeld el, hogy el tudsz rejteni egy titkot.
Örökre.
Emmett Farmer a földeken dolgozik, amikor levél érkezik, hívják, hogy álljon munkába inasként. Egy Könyvkötőnek fog dolgozni – ugyan félelmetes, babonákkal övezett hivatás, amellyel szemben előítéleteket táplálnak az emberek, azonban se Emmett, se a szülei nincsenek abban a helyzetben, hogy visszautasítsák az ajánlatot.
Meg fogja tanulni, hogyan kell elkészíteni azokat a gyönyörű köteteket, és mindegyikben foglyul fog ejteni valami egyedülállót: egy-egy emléket. Ha valamit feledni akar az ember, a Könyvkötő segíthet. Ha valamit ki akar törölni, abban is segíthet. A múltad biztonságosan megmarad egy könyvben, és neked soha többé nem jut eszedbe a titkod – akármilyen szörnyű volt is.
A könyvkötőmester műhelye alatti kamrában sorakozik rengeteg könyv – és rengeteg emlék –, amelyek rögzítettek, és amelyeket ott tárolnak.
Egy nap Emmett döbbenten fedezi fel, hogy az egyik köteten az ő neve áll.
A Könyvkötő varázslatos, feledhetetlen regény: egy mindent legyőző szerelem története, amely egyedülálló irodalmi kalandot tartogat.
Bridget Collins brit írónő könyvét 2022-ben szereztem meg, és mivel idén már nagyon szerettem volna olvasni tőle valamit, végül elhatároztam magam A könyvkötő mellett. A borító és a fülszöveg alapján elég magas elvárásaim voltak, melyeket azonban a könyv sajnos nem tudott megugrani, sőt, az átlagnál is rosszabbnak éreztem. Egyértelműen csalódás volt.
A szövegezés régies stílusa eleinte nehézkessé tette az olvasást, azonban azt aláírom, hogy hangulatteremtés szempontjából fontos volt. Néha mégis meglazultak a mondatszerkezetek és kifejezések, nem éreztem végig konzisztensnek a megfogalmazást.
Felépítését tekintve három nagyobb részre tagolódik a mű, melyek közül az utolsóval volt a legtöbb problémám. A korábbiaktól eltérően más szemszögből és jelen időben íródott, így elég nagy volt a váltás a korábbiakhoz képest. Ezenfelül végtelenül unalmasnak és vontatottnak éreztem, nagyjából ugyanannyi időt igényelt ennek a résznek az elolvasása, mint minden másnak, ami előtte volt. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a második rész teljesen magába szippantott és egy délután alatt ledaráltam, ez húzza csak a semminél feljebb az értékelésemet.
A történet egy karakterközpontú, lassan haladó, az enemies to lovers toposzát alkalmazó fantasy, mely azonban jóval több fantasy-elemet is elbírt volna az én ízlésem alapján. Az alapötlet zseniális és sokkal több potenciál lenne benne, mint amelyet az írónő megvalósított, ugyanis csak egyharmadában voltam viszonylag megelégedve a történettel, melynek egészére igaz a kiszámíthatóság és a váratlan fordulatok teljes hiánya.
Két legfontosabb szereplője Emmett és Lucian, akik közül egyiket sem sikerült megkedvelnem. Emmettet a legbutább és legidegesítőbb férfi karakternek tartottam, akiről eddig olvastam - amíg jobban meg nem ismerkedtem Luciannel -, aki mérhetetlenül büszke a semmire. Lucian egy felfuvalkodott újgazdag fiatalember, akinek semmi sem szent. Tettein és megszólalásain néha nem tudtam kiigazodni, indokolatlannak találtam őket, és úgy éreztem, érzelmileg nagyjából egy óvodás szintjén lehet.
Összességében
Számomra hatalmas csalódás volt ez a könyv, tele unalmas jelenetekkel és két végtelenül idegesítő főszereplővel. Nagyjából a harmadát élveztem, melyhez sok köze van a kivitelezésnek, mely ugyanis borzasztóra sikeredett. Sokkal több potenciál volt a könyvben annál, mint ami végülis megvalósításra került, és sokkal több fantasy-elemet is elbírt volna.
Ha tetszett, olvasd el ezeket is:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése