Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Könyvadatlap

Fülszöveg

Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.

Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…

Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi Lányra” terelődik.

Az Ahol a folyami rákok énekelnek egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza.

Véleményem

Alig vártam, hogy ezt a könyvet olvashassam, és madarat lehetett volna velem fogatni, amikor molyos ajándékozás keretén belül megszereztem. Az első fejezet nagyon tetszett, de ez a lelkesedés hamar alábbhagyott részemről, mert a történet döcögőssé vált. Megvan a maga stílusa, és nehéz is volt belerázódni. A sztori néhol nagyon lassú és túlrészletezett (pl. Kya életének első évei), máshol viszont évek maradtak ki. 

Kya karakterfejlődése észrevehető volt a nyelvtanon és a szóhasználaton keresztül, de lehetett volna sokkal látványosabb is. Érdekes volt arról olvasni, honnan jött a történet címe, a helyszínét tekintve viszont teljesen kreatívnak gondolom ezt a választást. 

Tetszett a kontraszt az írástudatlan kisgyerek és a könyveket publikáló, tanultnak mondható felnőtt nő között. Megmutatta, hogy ha valami érdekel, akkor az nem lehetetlen, csak meg kell tenni felé a megfelelő lépéseket.

A könyv nagy hangsúlyt helyez a szexualitásra, ami szokatlan és kissé kínos volt, hiszen nem ilyen hangvételű dologra számítottam. 

Nem tetszettek a versek a történetbe bele-beleszúrva. Engem megakasztottak az olvasásban, teljesen kiestem a ritmusból, és emiatt a hangulatukat sem tudtam teljesen átérezni. 

A könyv vége egyáltalán nem tetszett. Tényleg? Tényleg így kellett lezárni?

SPOILER ALERT

Szerintem sokkal izgalmasabb lett volna a sztori vége, ha Tate ölte volna meg Chase-t.

Lehet csak nekem nem jött át a történet üzenete, vagy túl sok időt hagytam neki, de csalódtam a könyvben.

Összességében

Kedvenc idézetem

Mennyit hajlandó az ember feladni azért, hogy legyőzze a magányt?

210. oldal, Libri, Budapest, 2020
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634337997 · Fordította: Csonka Ágnes

***

Ti olvastátok a könyvet? Hogy tetszett?