Fülszöveg
Te nem ismered, de ő ismer téged
Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. „Jess és Jason”, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.
A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.
Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton…
Véleményem
Kezdjük ott, hogy nem is értem, ez a könyv hogyan állhat jelenleg [2022.07.27.] 79%-on a Molyon. Talán a film miatt olyanok is elolvasták, akiknek nem kellett volna, mindenesetre nem gondolom, hogy ez a szám mérvadó.
Nekem egy rendkívül lendületes, izgalmas krimiben volt részem, melynek a cselekménye vitt magával. Nem volt benne logikai bukfenc. Paula Hawkins teljesen élethű szereplőket alkotott, bár tény, hogy kissé kisarkítva jelentek meg, és körülbelül lehetetlen őket megkedvelni. Kifejezetten tetszett az alkoholizmusra, és annak lélektani lefolyására fektetett hangsúly, hiszen manapság a társadalom csak elítéli ezeket az embereket, nem próbál meg rajtuk segíteni. Magyarországon ez különösen kiemelkedő probléma. A könyv a betegség eredetét is megmutatja, hiszen egy "apróság" is képes a mélybe taszítani az embert.
Kapunk ízelítőt még a családon belüli erőszakból, a mély depresszióból, és még sok-sok más témából, melyeket most a spoilerek elkerülése érdekében nem feltétlenül szeretnék taglalni. Szívesen olvasnék értekezéseket tulajdonképpen bármelyik szereplő pszichológiai elemzéséről, hiszen minden karakter mélyről eredő mentális vagy lelki problémákkal küzd.
Többen kiemelték Molyon, hogy a tettes kiléte számukra már a könyv elejétől fogva nyilvánvaló volt. Azt kell mondjam, én egyáltalán nem jó személyre gyanakodtam, legtöbbször csak a fejemet fogva faltam az oldalakat, és azt sem tudtam, mi történik. Nagyjából hetven oldal volt hátra a sztoriból, mikor rájöttem a turpisságra, és borzasztóan naivnak éreztem magamat. Eddigre mindegy is volt, hiszen a szereplők is csakhamar megvilágosodtak és felgyorsultak az események.
A fordítással kapcsolatosan negatívumként emelném ki, hogy idegesítő volt a "mi folyik" kifejezés. Ez angolul talán a what's going on lehet, tehát lényegében a kifejezés jól lett lefordítva, nekem viszont "mi folyik itt"-ként sokkal magyarosabbnak hangzik.
Összességében
***
Ti olvastátok a könyvet? Hogy tetszett?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése