TRIGGER WARNING: bántalmazás
A chamberlaini gimnáziumban közeleg az érettségi. A tizenhat éves, esetlen Carrie White-ot nemcsak bigottan vallásos anyja terrorizálja, hanem diáktársai – főként a lányok – gúnyolódásának is állandó céltáblája. Egy különösen megalázó esemény után a főkolomposokat megbüntetik, Carrie-ben pedig nőttön-nő az indulat, elégtételt akar venni az őt ért sérelmekért. Egyre inkább tudatosul benne, hogy félelmetes telekinetikus képessége micsoda hatalom…
Stephen King sorrendben negyedik regénye ez, mégis elsőként jelent meg, és zajos sikert aratott: egy év alatt több mint egymillió példányt adtak el belőle. Írója akkoriban még középiskolai tanárként dolgozott, alig jött ki a fizetéséből, és ehhez a történethez nem fűzött komolyabb reményeket – kezdetben novellának szánta, de nem volt vele elégedett. Végül ki is dobta, az anekdota szerint felesége bányászta elő a szemetesből, és ő győzte meg a pályakezdő írót, hogy érdemes kidolgoznia az ötletet. Egy visszaemlékezésben afféle fordított Hamupipőke-történetnek nevezte a Carrie-t, amely később keletkezett, mint a – vele párhuzamba állítható – Rosemary gyermeke című film, de korábban, mint az Ördögűző.
A regényből eredetileg Brian De Pálma rendezett filmet 1976-ban. A vadonatúj, 2013-as filmváltozat rendezője Kimberly Peirce, a két főszerepet Julianne Moore és Chloe Grace Moretz alakítja.
Az érettségire készülve találkoztam először a Carrie-vel, és ez tökéletes is volt így. Angolul olvastam, hogy ezáltal is készüljek az emelt angolra. Maga a történet egyből megnyert magának és nem sokkal később a filmet is megnéztem. Aztán sikerült beszereznem magyarul és úgy döntöttem, újra elolvasom, csak más nyelven.
Sajnos hiba volt, a fordítás minősége pedig csak a legkisebb hibája volt a könyvnek. Untatott, és zavart, hogy tudtam, mi lesz a vége, mégsem láttam építkezni a sztorit, mert King már a legelső oldalakon tesz utalást arra, hogy mi fog történni a végkifejletben. Egyáltalán nem kötött le annyira, mint első olvasásra, sőt szenvedtem rajta és inkább a telefonomat nyomkodtam az olvasásra szánt időben - pedig általában igyekszem minimalizálni a képernyőidőmet.
Szerkezetileg sem voltam megelégedve vele. Egy-két cikket, könyvbejegyzést erőltetettnek, feleslegesnek éreztem, főleg a kötet második felében. Többnyire nem vitték előre a cselekményt, egy halvány, érdektelen mellékszálat emeltek ki, árulkodtak a folytatásról. Tölteléknek éreztem őket, mintha King célja egész egyszerűen az oldalszám növelése lenne velük. Sajnos ezen olvasás alapján 2*-ot sem adnék a könyvnek.
Fontosnak látom ugyanakkor kiemelni, mit is testesít meg a címszereplő karaktere. Nem lehet eleget beszélni a bullying témájáról, mert igenis képesek a végletekig elmenni a fiatalok, sokszor a szülő tudta nélkül - csakúgy, mint a könyvben. Sajnáltam Carrie-t és felháborított, hogy az iskolában és otthon egyaránt bántalmazásnak van kitéve (az anyját egyébként legszívesebben megfojtottam volna). Az pedig csak fokozta a felháborodásomat, hogy Carrie karaktere annyira hozzászokott a bántalmazáshoz, hogy a jószándékú közeledést is támadásnak vette.
Összességében
Megbántam, hogy újraolvastam, mert feleannyira sem tetszett, mint első olvasásra. Untatott, több oldalnyi szöveget feleslegesnek éreztem. A történetet nem láttam építkezni, hiszen egyrészt pontosan tudtam, mi lesz a végkifejlet, másrészt ha nem tudtam volna is, King az első oldalaktól utal rá. A főszereplő lány által megtestesített témáról azonban nem lehet eleget beszélni, így a Carrie egy fontos műnek tekinthető.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése