Fülszöveg
Ki gyalázta meg George Kedves (70) „amerikás magyar” mesterhegedűjét?
Hogyan kerül Tibor (19) Floridába, Kedves csinos feleségének, Bernadettnek (37) karjaiba?
És mit kezdjen egymással e három idegen, ha az élet összesorsolja őket?
Maros András a fiatal írónemzedék jeles tagja, aki két sikeres novelláskötet után végre regénnyel jelentkezik. A Limonádé friss és fanyar ízű mű: egy fiatal srác beavatásának és „édes életre” nevelésének (nevelődésének?) története. Tibor a gyászosan szürke Budapestről a bosszúra éhes, megkeseredett Kedvesnének köszönhetően „kivándorol” Amerikába, és megrészegülve a floridai napfénytől és a kertváros különös lakóitól, napok alatt búcsút vesz a lébecolós kamaszléttől. Egy nap a trió bajba kerül, Tibor nyakába komoly gondok szakadnak, de George Kedvestől nemhogy atyai biztatást nem kap, a muzsikus rátestálja egy megfakult házasság és egy kiöregedett művész problémáit is…
Maros András könyve régóta állt a polcomon olvasatlanul, az idei magyar szerzős kihívásom miatt azonban úgy döntöttem, nekiesek; feltételeztem, hogy kellemes, könnyed nyári olvasmány, tipikus limonádé lesz. Persze, féltem attól az alacsony - a bejegyzés írásakor mindössze 72%-os - értékeléstől, és így utólag azt gondolom, teljesen jogosan féltem.
Abban, hogy a könyvvel egyáltalán nem lettünk jóban, nagy szerepe volt az augusztusi magánéleti válságomnak is, melynek köszönhetően nagyjából mindenhez lett volna kedvem, csak olvasni nem. Több napig elég mélyen éreztem magam, mostanra azonban többnyire kilábaltam a gödörből.
A könyv cselekménye eleinte beszippantott, később azonban tényleg minden érdekesebb volt nála. Untatott, szenvedtem vele, örültem, ha nagyjából 20 oldalt le tudtam nyomni belőle egy nap alatt. Zavart, hogy random dolgok történtek látszólag indokolatlanul és néha minden előjel nélkül, ezenfelül úgy éreztem, az író mesefilmekből merített ihletet - például a Garfieldból.
A szereplők elég ellentmondásosra sikeredtek. Tibort minden más szereplő majdhogynem piedesztálra emelte "érett" gondolkodása miatt, de ha jobban belegondolunk, ennek a könyvnek cselekménye sem lett volna, ha nem viselkedik idiótán és meggondolatlanul. Nem csak ő, George Kedves is irritált, legszívesebben mindkettejüket felpofoztam volna néha. Bernadettel különösebb bajom nem volt, a többi szereplőhöz képest egész jól sikerült - a szomszédoknál legalábbis mindenesetre jobban, mert bármennyire is próbáltam figyelni a részletekre, nagyjából a könyv feléig nem tudtam követni, ki kivel van.
Ezek után persze Maros András stílusa már csak hab volt azon a bizonyos tortán. A való életben biztos vagyok benne, hogy nem szeretnék találkozni vele, ő ugyanis pontosan egy olyan ember, aki lenézi a nőket, és ha valakinek rossz napja van (amiről esetleg egyértelműen egy férfi tehet), akkor máris rámondja, hogy a nő menstruál.
És ha még cseresznyével is szeretnénk megkoronázni azt a tortát: nem mondanám, hogy rongyosra olvastam a kötetet, mégis elengedte a ragasztó és szétesett az utolsó 50 oldal.
Összességében
Nem tudom, ki tartotta jó ötletnek ezt a könyvet, de szerintem nem volt az. Nem tudok belőle pozitívumot kiemelni - már azon kívül, hogy vége.
Ha tetszett, olvasd el ezeket is:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése