R. F. Kuang: Bábel, avagy az erőszak szükségszerűsége

Traduttore, ​traditore: A fordítás mindig egyben árulás is.

1828, Kanton. Robin Swift elárvul a kolera következtében, és hamarosan Londonban találja magát a titokzatos Lovell professzornak köszönhetően. Ott éveken keresztül tanul latint, ógörögöt és kínait, hogy felkészüljön a napra, amikor beiratkozik a patinás Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe – másnéven a Bábelbe. A torony és annak hallgatói a fordítói világ szíve, és ami még fontosabb, a mágiáé is. Az ezüstmunka – a fordítások közben elsikkadó jelentést ezüstrudak segítségével hasznosító tevékenység – a briteket páratlan hatalommal ruházta fel, mivel ezt a misztikus eljárást a Birodalom gyarmati terjeszkedésének szolgálatába állították.

Robin számára az Oxford utópia, amely által tudásra tehet szert. A tudás azonban meghajol a hatalom előtt, és mint Britanniában nevelkedett kínai rájön, hogy a Bábelt szolgálni nem jelent mást, mint elárulni a szülőföldjét. Ahogy halad a tanulmányaival, Robin a Bábel és az árnyak közt rejtőző, a birodalmi terjeszkedést megállítani akaró szervezet, a Hermész Társaság közé szorulva találja magát. És, amikor Britannia alaptalan háborút hirdet Kína ellen az ezüst és az ópium miatt, Robinnak döntenie kell…

Meg lehet változtatni egy nagyhatalmú intézményt belülről, vagy elkerülhetetlen az erőszak, ha forradalomról van szó?


Másfél hónapja jelent meg hazánkban a népszerű Kuang új fantasyje. A borító egyből megfogott, majd amikor elolvastam a fülszöveget, tudtam, hogy ezt a könyvet nekem szánták. Tolmács-fordítónak készültem, a Covid azonban keresztülhúzta a számításaimat, ezért a mesterképzésre már tulajdonképpen nem jelentkeztem. Hívogatott a könyv, messziről üvöltötte, hogy ő csak rám vár, ezért egy kisebb vagyont kiadva beszereztem, és pár napon belül elkezdtem olvasni.

Borzasztóan összetett szövege van a könyvnek, a megszokott olvasmányaimnál nehezebb nyelvezetű, ezért a szokásosnál időigényesebb volt. Na meg azért is haladtam vele lassan, mert többnyire nem tetszett, és úgy éreztem, sosem érek már a végére.

Lassan indul a történet, számomra mégis érdekes volt a bevezető. Aztán ez a bevezető a kötet feléig nyúlt. Érzésre nem történt semmi, többnyire a szereplők beszélgetéseinek voltam szemtanúja, melynek központi témája persze az ezüstmunka volt. Szerkezetileg fontos, hogy a meghatározó események előtt mindent tudjunk az ezüstmunka rejtelmeiről, véleményem szerint azonban ehhez nem szükségeltetett volna közel háromszáz oldal. Az ezüstmunka alapötlete egyébként nagyon tetszett, és kíváncsi lennék, hogy funkcionálna a valóságban. A könyv első fele olyan volt, mintha egy szakkönyvet olvasnék a mesterképzésre, amelyre nem jelentkeztem. Látszik, hogy az írónő hatalmas tudású - bennem is hasonló tudásvágyat keltett -, az etimológiai magyarázatokat viszont nem jól illesztette bele a szövegbe. Amikor végre történt volna valami, megszakította az izgalmakat egy-egy szó etimológiája, ezáltal tönkretéve az addig építgetett feszültséget. És ez sajnos a kötet második felére még jellemzőbb volt, mint az elsőre.

Elismerem a könyv nagyszerűségét. Lenyűgöző, ahogy Kuang összefésüli a fikciót a valósággal, és látszik, hogy a valóság elemei mögött mérhetetlen mennyiségű kutatómunka húzódik meg. Rengeteg ismeretet és hatalmas igazságokat rejt magában. Most azonban nem élveztem. Úgy igazán egyik szereplőt sem tudtam megkedvelni, a cselekményt és az események leírását még a tetőponton is untam. Tisztában vagyok vele, hogy a kötet második fele vázlatilag izgalmas, mégis untam az egészet és a legváratlanabb fordulatok sem tudtak megdöbbenteni, lenyűgözni. Hangulatos és fontos témákat boncol - mint például a barátság, az etikusság, és az árulás -, azonban még ezek sem tudtak kárpótolni az unalmakért. Talán egy másik életszakaszban jobban fog tetszeni.


Összességében
Elismerem a könyv nagyszerűségét, azonban sajnos most nem tudtam élvezni. Az első felében úgy éreztem, semmi nem történik, egy helyben toporgunk, a szereplők beszélgetései csak azért zajlanak le, hogy a világépítésről többet megtudjunk. A kötet második fele izgalmas lett volna, mégis untam és nem tudott meglepni.


Kedvenc idézeteim
Az első lecke, amit minden jó fordító elsajátít, hogy a szavaknak nincs más nyelvben egy az egyben megfelelő párja, ahogy a koncepcióknak sem.
133. oldal, Agave Könyvek, Budapest, 2023
632 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635981694 · Fordította: Horváth Vivien
…a fordítók nem annyira átadnak egy üzenetet, mint inkább átírják az eredetit. És ebben rejlik a nehézség. Az újraírás írás, és az írás mindig tükrözi az író ideológiáját és részrehajlásait.
134. oldal, Agave Könyvek, Budapest, 2023
632 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635981694 · Fordította: Horváth Vivien

Megjegyzések

Megjegyzés küldése