Rick Riordan: A szörnyek tengere (Percy Jackson és az olimposziak 2.)


Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába.
Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…
. . . . .


A szörnyek tengerét 2009-ben, az eredeti megjelenést három évvel követően adta ki a Könyvmolyképző Kiadó, azonnali sikert aratva a sorozat első részét már ismerők körében. Nekem azonban öt év kellett még, hogy rátaláljak az amerikai író történetére.


Percy Jackson már épp elhiszi, hogy nyugisan véget ér a tanév, amikor a kidobós során pár új srác szörnyeteggé változik és célul tűzi ki a fiú megölését. Két barát, egy régi és egy új siet a bajbajutott hérosz segítségére, akik ezután taxiba pattannak, hogy a Félvér Táborban menedékre leljenek. A tábor határai azonban meggyengültek, a lakóknak pedig vasbikákkal kell megküzdenie. Ha Percynek még nem lenne elég baja, álmában szatír barátja, Grover könyörög, hogy segítsen rajta. 

A könyvet először tizennégy éves koromban olvastam, és tartottam tőle, hogy az első résszel ellentétben csalódni fogok benne. Olvasás során valóban azt éreztem, hogy kinőttem már belőle, nem tudtam annyira élvezni, mint A villámtolvajt. Persze izgalmasnak találtam, de egyáltalán nincs egy szinten a sorozat első kötetével. A sztori vége cliffhanger, amire lehet számítani, mégis van, akit meglep a fordulat. A szerencsésebbek a polcról lekapva a harmadik részt megtudhatják, hogyan oldják meg a szereplők a helyzetet.
A poénokat erőltetettnek találtam, nem is nagyon tudtam már nevetni rajtuk. A szóhasználattal is valahogy így voltam: a túl választékos szókincs néha a stílus és a helyzethez illő komolyság rovására ment - vegyük például a laszti szót a szörnyekkel való csatározás közepette. 
Tetszett, hogy ebben a részben megjelent a mitológiai szereplők, történetek, utalások elmagyarázásának tendenciája, mely az előző kötetre ekkora mértékben nem volt jellemző. Megkönnyítette az olvasást és az emlékezést, nem kellett folyton gugliznom, így egyszerűbb volt az olvasásra fókuszálni - a telefonomat a kezembe véve könnyen kötök ki egy-egy keresés után az Instagramon, vagy nézek rá Molyra.
A kötetben a három jó baráton kívül két fontos szereplőre helyeződik hangsúly: Tysonra, akit eleinte annyira nem kedveltem, a könyv végére viszont melegség töltött el rá gondolva; és Clarisse-re, akit sokakkal ellentétben még mindig nem tudtam megszívlelni.
A villámtolvajra nem volt jellemző, itt azonban többször megjelent egy számomra feszültséget keltő írói eszköz, a késleltetés. Egy-egy téma többször előkerül, főleg Annabeth és Percy között, a szereplők azonban nem akarnak róla beszélni, Percy pedig túl együgyű ahhoz, hogy magától rájöjjön a dolgok nyitjára. Nem szeretnék spoilerezni, de Tysonnal kapcsolatosan is ilyen érzésem volt, már a történet legelején.
A szörnyek tengerében, valamint a sorozat következő köteteiben érezhető egy bizonyos párhuzam a Harry Potter-sorozattal. Csak ezt a kötetet figyelembe véve három fontos dolog szúrt szemet. A tábor nem biztonságos - csakúgy, mint néha a Roxfort -, de minden tiltás ellenére Percy azért elmegy, Harryhez hasonlóan. Mindkét fiú kap egy próféciát, aminek a beteljesülésére még éveket kell várni, és nem is biztos, hogy az a prófécia róluk szól. Mindkét sorozatban három jó barát próbálja meg újra és újra megmenteni a világot, akik egymás tükörképei: Percy - Harry, Grover - Ron, Annabeth - Hermione. Alaposabban megvizsgálva a párosokat számtalan hasonlóságot fedezhetünk fel köztük, a legnyilvánvalóbb azonban, hogy Annabeth nélkül Percy teljesen elveszett lenne - csakúgy, mint Harry Hermione nélkül. A lányok feladata, hogy a fiúk figyelmét felhívják a nyilvánvalóra, arra, ami végig ott volt az orruk előtt.

Összességében

A sorozat első kötete után visszaesésnek éltem meg ezt a részt, csalódtam benne. Ennek ellenére egy könnyed, humoros történetben lehetett részem, mely egyre nagyobb hasonlóságot mutat a Harry Potter-sorozattal.

A sorozat kötetei

Megjegyzések

Megjegyzés küldése