Rick Riordan: A ​titán átka (Percy Jackson és az olimposziak 3.)

Amikor Percy Jackson megkapja Grover segélyhívását, készülődni kezd a harcra. Jól tudja, hogy szüksége lesz erős szövetségeseire, Annabethre és Tháliára, a félistenekre; valamint hűséges bronzkardjára, Árapályra is… és egy fuvarra a mamájától.

A félistenek Grover megmentésére sietnek, aki – mint később kiderül – fontos felfedezést tett: két félistenre bukkant, kiknek származása egyelőre még ismeretlen, de igen nagy erővel rendelkeznek… De ez még nem minden.

A Titán úr, Kronosz felállítja számukra eddigi legfondorlatosabb csapdáját, és az ifjú hősök majdnem belesétálnak.

A sorozat mulattató, és izgalmas harmadik kalandjában Percynek a legveszélyesebb kihívással kell szembenéznie: a Titán Átkának hátborzongató próféciájával…

„Vicces és pörgő… Percy az a hős, akivé minden srác válni akar.”
– Sunday Express

Percy Jackson kalandjainak harmadik kötete 2007-ben jelent meg. Magyarországra a Könyvmolyképző Kiadó hozta el három évvel később, 2010-ben. Rá négy évre vettem először kezembe a sorozatot, és három nap alatt "ledaráltam" - ami akkoriban, tizennégy évesen nagy szó volt. (Most mondjuk sokkal több ideig tartott, de mentségemre szóljon, hogy már nem vakációzó kistini vagyok.)

Percy, Annabeth és Thália Grover segítségére indulnak, aki hősöket talált. Bianca és Nico, a fiatal testvérpár nem is sejti, hogy kik is ők valójában. Mikor azonban bajba kerülnek és a Félvér Tábor lakóinak segítségére szorulnak egy mantikór elleni csatában, életük gyökerestől megváltozik.
A szörny ellen vívott csatában azonban Annabeth eltűnik, majd az egyik olimpiszi istennőnek is nyoma vész. Hőseink próbálják őket megmenteni - közben sorsfordító próbatételeket kell kiállniuk.

Bevallom őszintén, ha most olvastam volna először ezt a könyvet, csak négy csillagot adnék rá. Mivel azonban kilenc éve (feelin' old) annyira odáig voltam érte, maradtam az ötnél.
Tulajdonképpen amit vártam, azt ismét megkaptam. A titán átka egy kellemes, könnyed kikapcsolódást biztosító laza, mégis pörgős fantasy. Néha az embernek szüksége van ilyenekre, ha a mindennapok túl nehéznek bizonyulnak, és mivel csak 290 oldal, egy hétvége alatt el is lehet olvasni. Kisebb ráhangolódás után a történet magával sodorja az olvasót, minden oldalon izgalmak várnak ránk.
A szörnyek egyre "gondolkodósabbak". A villámtolvaj esetében még egy-egy mitológiai lény megjelenésekor szinte azonnal tudtam, kiről van szó, itt azonban már nekem is ki kellett várnom, amíg Percyt felvilágosítják - vagy éppen magától jön rá a megoldásra (aminek így a harmadik kötetben már örül az ember). Szerencsére Riordan van annyira jófej, hogy elmagyarázza az olvasónak valamelyik szereplőjén keresztül, hogy az eredeti görög mitológiában milyen szerepe volt az adott lénynek.
A történetben eleinte többször megzavart, hogy ez a sorozat első olyan része, mely nem nyáron kezdődik. Nehéz volt a szereplőket téli ruhában elképzelnem, és mindig megfeledkeztem a részletekről. Volt néhány pillanat, amikor nem értettem, minek kell nekik kabát, a szerző viszont szerencsére eszembe juttatta a havas jelenetekkel.
Voltak problémáim ezzel a résszel. Leginkább a fordítóval és a kiadás minőségével, azonban akadtak tartalmiak is. Az előző részhez hasonlóan szinte random vannak gondolatjelek és enterek néhány helyen, sőt, itt már találkoztam véletlenül dőlttel szedett mondatokkal, bekezdésekkel is. Eleinte az volt az érzésem, hogy nem ugyanaz a személy fordította ezt a kötetet, mint az előzőket, mert fura szavakat használt, és néhány kifejezést nem úgy írt le, mint korábban, például Félvér Táborból lett Félvértábor. Az 58. oldalon található (Könyvmolyképző, Szeged, 2019, 286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633998502 · Fordította: Acsai Roland) "újat lehet húzni" pedig egyenesen felforralta az agyvizem. Emellett rengeteg elírás és vesszőhiba van benne. Nagy presztízsű kiadó a Könyvmolyképző, többnyire jó megjelenésű, gondozott könyveket adnak ki, ez mégis úgy tűnik, mintha az utolsó (két) átnézésre már nem maradt volna idő. Lehet, hogy népszerűtlen leszek, de azon az állásponton vagyok, hogy inkább csússzon a megjelenés dátuma, minthogy egy hibáktól hemzsegő könyvet adjanak az olvasók kezébe.
Tartalmi szempontból talán az zavart leginkább, hogy a különböző karaktereknek - kortól és nemtől függetlenül - nincs külön hangja, külön beszédstílusa. Mindenki ugyanolyan laza, mint a tizenéves hősök. Még az istenek is. Sőt, eldumcsizgatnak a hősökkel és közösen buliznak. A többezer éves olimpioszi istenektől ezt kicsit túlzásnak érzem, és nagyon bosszantott, hogy szinte semmi tekintélyük nem volt az olvasó szemében.
Azt, hogy a Vadászok egy nagyon fontos feladatra indulván a zöldfülű Biancát választják a csapatba, logikátlanságnak tartottam. A lányt egyébként most annyira nem találtam idegesítőnek, mint amikor először olvastam a sorozatot, Nico viszont még azon is túltett. Pedig már akkor is ki nem állhattam. Thália pedig első olvasásra az egyik kedvenc szereplőm lett, most viszont nagyon beképzeltnek és befolyásolhatónak éreztem.

Összességében
Mondhatni elégedetlen voltam a könyvvel, de mivel közel tíz éve annyira odáig voltam érte, maradtam az öt csillagnál. Izgalmas, pörgős, könnyed fantasy durván 300 oldalban, melyet meleg szívvel ajánlok kikapcsolódásnak a nehéz napokon.

Kedvenc idézetem
– És hamarosan felébred a szörnyek legnagyobbika – az, amelyik majd ledönti az Olimposzt!
– Értem – suttogta Bianca –, ez sült bolond.
– Le kell ugranunk a tengerbe a szikláról – mondtam csendesen.
– Ó, nagyszerű ötlet! Te is sült bolond vagy!
23. oldal, Könyvmolyképző, Szeged, 2019
286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633998502 · Fordította: Acsai Roland

A sorozat kötetei

Megjegyzések

Megjegyzés küldése