Hogy ezt a történetet miért és hogyhogy nem sikerült korábban elolvasnom, örök rejtély marad. Sajnos a radaromra is csak nemrég került rá, pedig a Moly tagjai a könyvet 13 éves kortól ajánlják, így akár a tinédzserkorom egyik kedvence is lehetett volna. Azonban ami késik, nem múlik - most végre elolvastam, és szerencsére felnőtt fejjel is éppúgy élvezni tudtam.
Az eredetileg 1993-ban megjelent
A Köd trilógiája nyitókötete az első, de biztosan nem az utolsó olvasmányom volt Zafóntól. Izgalmainak és könnyed stílusának hála
olvastatta magát, a történetet belengő misztikus hangulatba már az első oldalakon beleszerettem. Mindezt
soft-horror elemek tarkítják, így téve ijesztőbbé ezt az ifjúsági regényt.
1943, Spanyolország. A Carver család a háború elől a városból az Atlanti-óceán partjára menekül. Apa, anya, kislány, nagylány és kamasz fiú. Mindenki fél a változástól. Leghamarabb a kislány barátkozik meg a helyzettel, mert érkezéskor már a pályaudvaron a bokájához dörgölőzik egy varázslatos cica.
Ez a macska nem issza a tejet. Hízelegni, dorombolni nagyon tud, de a tejre rá se néz. A pókot viszont levadássza!
Az új házban rejtélyes dolgok történnek. Szinte tapintható a régi tulajdonosok jelenléte. Aztán a múlt ködéből lassan kibontakozik egy ördögi figura: a Köd Hercege, aki minden kívánságot teljesít – de megkéri az árát.
„A Köd Hercegé-t olyan regénynek írtam, amit én is szívesen elolvastam volna tizenhárom-tizennégy évesen, és ami még huszonhárom, negyvenhárom vagy nyolcvanhárom évesen is magával ragad.”
Carlos Ruiz Zafón
A kötet le sem tagadhatná, hogy a tizenéves korosztálynak íródott, azonban mint már említettem, felnőtt fejjel is élvezhető volt. Olvasmányos és eseménydús, tele kedvelhető szereplőkkel. A karakterek épp csak annyian vannak, amennyien feltétlenül szükségesek a cselekmény mozgatásához, ezért Zafón vérbeli ifjúsági regényhez méltóan "elteszi" az útból az akadályt jelentő figurákat, akik többnyire - és ebben az esetben is - a szülők. Nekik A Köd Hercegében is passzív szerep jut, amit pedig csinálnak, nettó felelőtlenség. Írástechnikai szempontból viszont fontos, hogy kikerüljenek a képből, hiszen így van lehetősége a cselekménynek kibontakozni.
A történet egyik központi alakja Max, aki egy talpraesett fiú, barátaihoz hűséges, és nagy akaraterővel rendelkezik, mely tulajdonságok mindegyike fontos erény a célközönség számára, így azt gondolom, a tizenévesek akár még tanulhatnak is belőle. A cselekményben megjelenik egy romantikus szál is, mely szintén fontos az olvasók fejlődése céljából, hiszen néha nem könnyű az embernek megbirkóznia a saját érzéseivel. Ha már vannak alapvetően jó karaktereink, kell lennie alapvetően rossznak is, ez pedig a kötet névadója, a Köd Hercege, akinek titkait és trükkjeit a főszereplőkkel együtt fedezhetjük fel.
Összességében
Sajnálom, hogy A Köd trilógiája nem került korábban a radaromra, mert ifjúsági történet ellenére felnőtt fejjel is kimondottam élveztem a sorozat első részének olvasását. Nagyon tetszett a misztikus hangulat és a soft-horror elemek, melyekkel Zafón operál, így téve ijesztőbbé.
A sorozat kötetei
>> 1. Carlos Ruiz Zafón: A Köd Hercege <<
2. Carlos Ruiz Zafón: Éjféli palota
3. Carlos Ruiz Zafón: Szeptemberi fények
Ha tetszett, olvasd el ezeket is:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése