Grecsó Krisztián: Vera

Fülszöveg

Szeged, 1980. Vera az általános iskola negyedik osztályába jár, jó tanuló, jó sportoló. A papa a honvédségen dolgozik, a mama meg minden nap várja őt tanítás után. De Vera biztonságosnak hitt élete pár hét leforgása alatt megváltozik. Az egyik eseményből következik a másik, mintha dominók dőlnének egymás után, mégsem lehet tudni, vajon mi indítja el az események láncolatát. Mi fordítja szembe végzetesen az addigi legjobb barátnőjével? Miért olyan jó és ugyanakkor ijesztő egyre több időt tölteni Józeffel, az új lengyel fiúval? És miért vannak a felnőtteknek titkaik, ha Verától azt várják el, hogy ő mindig csak az igazat mondja?

Grecsó Krisztián új regénye arról szól, hogy a családi titkokat felfedni nemcsak tudás, de bátorság kérdése is. Vera felismeri: vannak helyzetek, amikor idő előtt kell felnőttként viselkednünk. És hogy fel lehet nőni a feladathoz.

[könyvadatlap]

Grecsó Krisztián regényét tavaly vettem születésnapomra, és majdnem napra pontosan egy év elteltével kezdtem el olvasni. Hogy miért vártam vele ennyit, azt nem tudom, mert végeredményben fenomenális élményben volt részem általa.

Elsőre ugyan Grecsó stílusa nem tetszett és féltem, hogy emiatt a könyvben is csalódni fogok. Hetek óta vonzott már a könyv, mire végre kézbe vettem, és mikor a közelebbi témáját is megtudtam egy Moly-címke által, még inkább kíváncsivá tett. A borító is azonnal megfogott, de amikor megláttam, hogy a hátoldalon megjelenik az Abigél, valamint a kötet is egy Abigélből származó idézettel kezdődik, úgy éreztem, kedvencemmé fog válni a könyv. Hát ezért aggódtam annyira Grecsó stílusa miatt. Nehéz volt koncentrálni a mondanivalójára, túlságosan művészinek éreztem a mondatszerkezeteket és megfogalmazásokat és a jelen idő is zavart. A karakterek megszólalásakor nem gondolatjelet, hanem idézőjelet alkalmazott, ami megint csak szúrta a szemem.

Bele kellett rázódnom, de amint ez megtörtént, vitt magával a könyv, olvastatta magát és rendesen izgultam Veráért. Sokakkal ellentétben nekem nagyon tetszett a kötet hangulata, jó volt kicsit "gyereknek lenni" a nyolcvanas években és tetszett, hogy a mű alapvetően nehéz témáját nem bonyolítja tovább az internet és az okos eszközök jelenléte. Ezen felül Grecsó gyönyörűen adta át az érzelemeket és minden egyes pillanatát át tudtam élni Vera történetének.

A sztori ugyan minimálisan kiszámítható és a lezárás sem nyerte el teljes mértékben a tetszésemet. Néha kissé zavarosnak éreztem, főleg a furcsa stílus és az időben való ugrálás miatt. Mivel foglalkoztat a regény fő témája, kíváncsi lettem volna a szereplők mélyebb motivációira, kiterjedtebb családi háttértörténetre, hogy mindent megértsek. Vera egy elég megosztó figura, én azonban kedveltem és sajnáltam is őt. Bízom benne hogy a történet már el nem mesélt részében rendbe jönnek a dolgai, és örülök, hogy elkísérhettem életének e rögös szakaszán.

Összességében

Amennyire vártam a kötet olvasását, annyira féltem tőle az első oldalakon. Grecsó stílusa elsőre irtózatosan nehéz, azonban ha az ember belerázódik, folyamatosan viszi tovább. Vera története, ha jobban belegondolunk, szívbemarkoló, és bár sokan nem kedvelik a kislányt, én szimpatizáltam vele és örülök, hogy vele tarthattam életének ebben a rövid, de annál fontosabb szakaszában.

Ha tetszett, olvasd el ezeket is: