Elsa nem érez hideget, szomjúságot, éhséget. Egy hegymászó baleset után kómába zuhanva, hónapok óta érzéketlenül fekszik egy kórházi ágyon. Illetve nem teljesen érzéketlenül.
Hall.
Csak ezt senki sem tudja.
Thibault az édesanyját kíséri be a kórházba az öccséhez, ő viszont nem hajlandó bemenni hozzá. Neheztel rá a halálos baleset miatt, amit okozott. A kórházban bolyongva véletlenül Elsa szobájába téved. Ahová ettől kezdve rendszeresen visszatér…
Clélie Avit francia írónő bemutatkozó regénye lenyűgöző lélektani regény az akaraterőről és az élni akarásról. Már a fülszöveg alapján kikövetkeztethető, mi fog történni, a célig vezető út viszont szívbemarkoló történet, mely teljes mértékben magával ragadott.
Az írónő stílusa könnyen olvasható, így ezt a rövidke könyvet akár egyetlen délután alatt el lehet olvasni - cselekménye sem teszi indokolttá a magasabb oldalszámot. És javaslom is ezt a módszert, mert egyben érzelemdúsabb a regény, mintha meg-megállnák és elgondolkodnánk az olvasottakon. Nem érdemes például azon gondolkodni, hogy Thibault, a férfi főszereplő milyen morbid figura, mert a végén elveszi az olvasó kedvét a folytatástól.
Számomra azt mutatta a könyv, hogy mindig van remény, amelybe bele lehet kapaszkodni. Léteznek csodák. Ugyanakkor ez egy nem mindennapi történet, eléggé elrugaszkodott a valóságtól, ezért fenntartásokkal kell kezelni. Hasonló döntéshelyzetben éppen ezért nem ajánlott a történet lényegi részéből kiindulni, hiszen a vegetatív életmódot folytató személyek esetén néha az a legjobb, ha búcsút veszünk tőlük.
Összességében
Tragédiákkal átszőtt romantikus történet, mely nagy mértékben elrugaszkodik a valóságtól, a szereplőket egy kegyetlen döntéshelyzetbe kényszerítve. A való életben nem érdemes a kötetet alapul venni, hiszen jórészt fikcióra alapoz. Az írónő stílusának és a történet rövidségének köszönhetően egyetlen délután alatt elolvasható.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése